Ezt hozhatja az új jegybankelnök

A lakosság még meglévő devizaadósságának csökkentését, olcsó devizaforrás biztosítását, valamint többek között célzott hitelkihelyezést hozhat az új MNB-elnök.

Nem lesz könnyű dolga a hivatalba lépő új jegybankelnöknek, mivel a gazdaság felpörgetése érdekében a korábban alkalmazottakkal szemben más eszközökre lesz szüksége. A jegybank elsődleges eszköze az alapkamat. Ma az alapkamat voltaképpen a külföldi befektetők hozamelvárását tükrözi, azért olyan magas. De ha az államadósság szintje a költségvetési hiány három százalék alatt tartásával csökken, akkor lehet mozgástér további vágásra – mondta el a hír24-nek adott interjújában Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezetője.

A jegybank az alapkamatnál akár alacsonyabb kamattal adhatna valamennyi hitelt néhány célzott körnek. Akár 1-2 százalékos kamattal is lehetne a bankoknak kölcsönadni a kis- és középvállalati hitelkihelyezések növelésére – tette hozzá. A másik eszköz, ami szóba kerülhet, a devizatartalék felhasználásának javítása. Jelenleg rekordszinten van a jegybanki devizatartalék – 34 milliárd eurón áll –, miközben a lakosságnak és az államnak a devizahitele magas. Ennek csökkentésére lehetne egy mód az, ha a jegybank a piacról visszavásárolna állampapírokat – ismertette a várható lépéseket a közgazdász.

Szerinte egy másik lehetőség, hogy a kereskedelmi bankoknak lehetne ebből olcsó devizaforrást biztosítani, és megegyezni velük, hogy továbbadják a lakosságnak. Akár 30 százalékkal lehetne csökkenteni a törlesztőrészleteket ebből. Úgy látja, 5 milliárd euróig a befektetők szemében sem veszélyes a devizatartalékok felhasználása. Sőt a piac akár pozitívan is értékelheti, hiszen a lakosság terheit csökkentheti vele a kormány – tette hozzá.

Mark Carney korábbi kanadai jegybankelnök jóval a Federal Reserve-öt (Fed) megelőzve volt az első a világon, mely a piaci szereplők várakozásainak hatékony alakítása érdekében a jövőre vonatkozó iránymutatást alkalmazott, ígéretet téve arra, hogy a 2009 tavaszán a nulla közelébe süllyedt jegybanki alapkamat 2010. második negyedév végéig nem változik. E megoldással a Bank of Canada a kamattartás idejére vonatkozó ígérettel próbált újabb monetáris stimulust adni a gazdaságnak egy olyan helyzetben, amikor további vágásra már nem volt mód.

Időközben a japán jegybank is szokatlan eszközök bevetésére készül, hogy a közel két évtizede recesszióban lévő gazdaságot felpörgesse. Kuroda Haruhiko azt tervezi, hogy a jegybank a jelenleginél agresszívabb monetáris politikát fog folytatni, viszont egyes közgazdászok figyelmeztettek, hogy erre már csak korlátozott lehetősége van az alapkamatot évek óta a 0 és 0,1 százalék között tartó, az eszközvásárlási programjának bővítésével lazító jegybanknak. A lehetséges további lépések között az államkötvények, illetve a vállalati papírok felvásárlásának növelése merülhet fel japán elemzők szerint.

Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő Zrt. portfólió-menedzsere szerint felvethető a kérdés, hogy tényleg elérkezett-e az idő, hogy a világ vezető jegybankjai az inflációs célkitűzés helyett új modellkeretben gondolkodjanak. Az inflációs célkitűzéssel szemben mindenképp megfogalmazhatók kritikák. „Egyrészt nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben az általában kétszázalékos inflációs rátát célzó jegybankok megfelelő stimulust tudnak nyújtani a gazdaságnak.”

Másrészt az elmúlt évek válságának tükrében egyértelműen rosszul vizsgázott a rendszer, hisz annak ellenére, hogy a válságot megelőzően és utána is a fejlett világban alacsony maradt az infláció, óriási áldozatokkal járó turbulenciáknak lehetünk szemtanúi – tette hozzá. Bebesy úgy látja, a monetáris politikai rendszerek természetesen nem örökre szólóak, a nyolcvanas években búcsút intettünk a pénzkínálatot célzó rendszereknek, majd a kilencvenes években az árfolyam-targetolás nehézségei váltak nyilvánvalóvá; lehet, hogy most éppen az inflációs célkitűzést haladjuk meg.

Lentner Csaba közgazdász is többször arról beszélt, hogy a Simor-féle jegybanki vezetésre jellemző gyakorlatot a világ más részein már elvetették, még az Európai Unió eurózónájában is. Egészen más célkitűzésrendszere van az Európai Központi Banknak (EKB) és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednek is, mint a Magyar Nemzeti Banknak – mondta Lentner.

Szerinte a Fed manapság pénzt önt a piacra, hogy megpróbálja beindítani a gazdasági növekedést, emelni a foglalkoztatási rátát, és az EKB is lassan fél éve azt teszi, hogy felvásárolja a gyengülő euróövezeti országok állampapírjait. Magyarországon azonban a növekedés előtérbe helyezése sajnos csak a kormányok fiskális politikáját jellemezte az elmúlt negyed évszázadban, ehhez a célhoz a jegybank nem csatlakozott – tette hozzá Lentner.