Szeptember elsejétől Baranyay László tölti be az Európai Beruházási Bank egyik alelnöki posztját. A 28 uniós tagállam tulajdonában álló luxembourgi székhelyű pénzintézet fő feladata, hogy a tőkepiacokról felvett hitel kihelyezésével az EU-n belül, illetve a szomszédos vagy fejlődő országokban infrastrukturális, az energiaellátással kapcsolatos vagy környezeti fejlesztéseket finanszírozzon. A Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatói székét elhagyó szakember a Magyar Nemzetnek adott interjújában nemcsak új munkájáról beszélt, de a fejlesztéspolitika hazai múltjáról is – visszatekintve csaknem a rendszerváltozásig.
– Húszéves a Magyar Fejlesztési Bank, s ön különböző pozíciókban a kezdetektől az intézményben dolgozott. Immár egy másik intézmény éléről visszatekintve, hogyan látja a pénzintézet tevékenységét, a magyar fejlesztéspolitika alakulását?
– Valóban húszéves ez a történet, illetve egy picivel több is. Az MFB elődintézménye ugyanis már 1991 és 1992 fordulóján megalakult Magyar Befektetési és Fejlesztési bank néven, de a banki jogosultságokat csak 1993. július elsejével kapta meg. Az az év a magyar gazdaság szempontjából nem tartozott a legjobbak közé. Gazdasági visszaesés, jelentős teljesítménycsökkenés, és a külső piacok elvesztése jellemezte. Ráadásul borzasztóan magas, 35 százalékos volt az infláció. Abban az értelemben is nehéz volt a helyzet, hogy a gazdasági viszonyok átváltása sokkal tovább tartott a politikai formáció átalakításánál, noha az országnak voltak bizonyos tapasztalatai még a rendszerváltás előtti időszakból azzal kapcsolatban, hogyan lehet piacszerűen működtetni a gazdaságot.
– Amikor fejlesztésekről beszélünk, pengeélen kell táncolnia a kormányzatnak, hiszen az Európai Unió nem engedélyezi a közvetlen állami segítségnyújtást, így meg kell találni azokat a módszereket – mint mondjuk a bajba került húsipari cégek esetében az önkormányzatok bevonását –, amelyek jogszerűvé teszik a támogatást. Azzal, hogy az Európai Beruházási Bank alelnöke lesz, nem kerül át ebből a szempontból kvázi a „ló túloldalára”?
– Az uniós intézményrendszereknek az a feladatuk, hogy a közösség kohéziójának megerősítése mellett a tagországok fejlődését is elősegítsék. Az Európai Beruházási Bank is egy hitelintézet, amelynek még befektetési társasága is van, tehát finanszírozási lépéseket is tesz. Célkitűzése szerint az unió növekedési, foglalkoztatási, versenyképességi problémáit próbálja orvosolni. Ugyanakkor ezt rendkívül szigorú és szövevényes szabályrendszer mellett kell megtennie, de ez nem jelentheti azt, hogy a szabályos projektek ne kapjanak támogatást.
– Jelenthet valamilyen előnyt Magyarországnak, hogy egy magyar állampolgár lesz az Európai Beruházási Bank egyik alelnöke?
– Tekintettel arra, hogy az EIB uniós intézmény, feladata a tagországok által kialakított uniós célkitűzések megvalósítása – részlehajlás nélkül. Olyan értelemben biztos jelent Magyarországnak előnyt a személyem, hogy ismernek, és én is ismerem a hazai viszonyokat. A döntéshozatali folyamatban azonban ez nem jelenthet előnyt, még akkor sem, ha lenne ilyen szándékom. A célom az, hogy megtaláljam, a kialakult kapcsolatrendszert hogyan lehet erősíteni, és kihasználni a kínálkozó új lehetőségeket mindazon tagállamok, vagyis a visegrádi országok mellett Szlovénia és Horvátország számára, amelyeket az EIB alelnökeként képviselek. Annál is inkább, mert ezek az országok a támogató hozzájárulásukat adták az én kinevezésemhez.
– Hány alelnöke van egyébként az Európai Beruházási Banknak, és az ön kinevezése mennyi időre szól?
– A banknak egy elnöke és nyolc alelnöke van. Közülük négy állandó tag, őket a legnagyobb részvényhányaddal rendelkező országok delegálják. Engem formálisan hat évre választottak meg, de három év után távozni fogok. Ugyanis az a szokás, hogy az újonnan belépett tagországok képviseletében dolgozó vezetők ennyi idő után felállnak a székükből, hogy mindegyikük képviselete biztosított legyen.
D. Horváth Gábor–Erdősi Csaba
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
