A kormány kockáztatott, de megérte. Akár így is értékelhető az elmúlt évek gazdaságpolitikája, amit oly sok kritika ért, mert a kabinet szakított a lakossági megszorításokra épülő „hagyománnyal”. A magyar modell nem szokványos lépései meghozták az eredményt: sikerült megállítani, majd csökkenteni az államadósságot, és az ország kikerült a kilenc évig tartó uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Bővült a foglalkoztatás, és elindult a nagy elosztó rendszerek átalakítása. Mindehhez nem a bérből és fizetésből élők további terhelésével teremtette elő a pénzt a kormány.
– A korábbinál jobban figyelembe vettük, hogy mit bírnak a gazdaság szereplői, ezért a terheket szétterítettük. A kis- és közepes vállalkozók adóztatása jelentősen csökkent, miközben azokat a szolgáltató ágazatokat, amelyekben magas profitot termelő, esetenként jelentős erőfölénnyel rendelkező vállalatok működnek, jobban bevontuk a közteherviselésbe – mondta a Magyar Nemzetnek Varga Mihály. A nemzetgazdasági miniszter példaként említette az ágazati különadókat, amiket 2010-től három évig az energetikai cégeknek, a telekommunikációval foglalkozó, valamint a kiskereskedelmi tevékenységet végző társaságoknak kellett fizetniük. Emlékeztetett, a célok eléréséhez a súlypontot áthelyezte a kormány a jövedelmeket terhelő adókról a fogyasztást, forgalmat terhelőkre.
Varga Mihály a sajátos magyar lépések között megemlítette a nyugdíjrendszer reformját is, amelynek részeként megszüntették a kötelező magán-nyugdíjpénzári tagságot. Ez utóbbi nemcsak egyszeri segítséget jelentett a költségvetésnek. Azzal, hogy az emberek visszaléptek az állami rendszerbe, megnőtt a járulékbevétel, az államadósság csökkenésének köszönhető kamatmegtakarítás a GDP mintegy 1,5 százalékának megfelelő tartós egyenlegjavulást eredményezett. Ennél is érdekesebb, hogy ezt a lépést Lengyelország is követi, ahol hasonló átalakítások várhatók. A magyar modellnek azonban nem csak ez az eleme a ragadós, több országban merítenek az Orbán-kormány intézkedéseiből.