Devizahitelesek tömegei kaphatnak vissza pénzt az elszámoltatási törvény nyomán, s a törlesztőrészletek is jelentősen csökkenhetnek. A pontos elszámolásra még sokat kell várni az adósoknak, hiszen azt az állam ellen pert indító bankoknak jövő februárban, a törvény rendelkezéseibe belenyugvó pénzintézeteknek januárban kell elkészíteni, s elküldeni azt az ügyfélnek. A kifizetésekre, illetve a törlesztőrészletek csökkentésére pedig csak ezt követően kerülhet sor. Talán ezért gondolják sokan, hogy miután úgyis visszajárnak a túlfizetések, az elszámolásig nem érdemes fizetni a törlesztőrészleteket.
Hibás ez a gondolatmenet, hiszen élő szerződés lévén a törlesztőrészleteket attól függetlenül fizetni kell, hogy később abból visszajárhat valami – hívta fel a devizahiteles adósok figyelmét a Bankráció.hu elemzője. Gergely Péter hozzátette: már csak azért sem érdemes elmaradni a befizetésekkel, mert három hónapnyi hátralék felhalmozása után egyrészt fölkerülhet az adós a negatív KHR-listára, azaz megbízhatatlan ügyfélnek bizonyul, másrészt a bank felmondhatja a szerződését. Ez utóbbi veszély alól csak a törvény hatályba lépését követően mentesülhet az ügyfél. Legalább ennyire fontos szempont, hogy később a nem fizető adóst a bankok nem nagyon fogják keresni a devizahitelek forintosításakor kedvező kamatozású forinthitellel. Pedig a várakozások szerint komoly verseny alakulhat ki a jó adósokért, akik több bankot is megversenyeztethetnek, hogy minél alacsonyabb törlesztőrészleten válthassák át forintra devizahitelüket.
Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója lapunknak korábban kifejtette: a tőkeerős bankok jelzáloglevelek kibocsátásával juthatnak olcsó forráshoz, amelyből finanszírozni tudják az alacsony kamatozású hiteleket. Az így megnyert új hitelek tömegei tovább is erősíthetik az amúgy is nagy piaci részesedéssel rendelkező hitelintézeteket. Az így kialakult versenyben akár jelentősen is átrendeződhet a hazai bankszektor. Az igazgató várakozásai szerint néhány pénzintézetet éppen az elszámoltatási törvény terhei, illetve az a tény győz meg arról, érdemes elhagyni a magyar piacot, hogy alulmarad a forintosítási versenyben. Így az is előfordulhat, hogy a jelenlegi nyolc nagy bank helyett már csak öt kínálja a forinthiteleket a devizaadósság kiváltására.
Gergely Péter kissé árnyaltabban látja a képet. Szerinte a nagy bankok számának csökkenése éppen hogy mérsékli a versenyt. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisebb, rugalmasabb bankok is mindent meg fognak tenni, hogy piacot nyerjenek. Tudni kell azonban azt is, hogy a verseny elsősorban a kifejezetten jó adósokért fog folyni. Vagyis azokért az ügyfelekért, akik mindig időben fizették törlesztőrészleteiket, az átlagnál nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, s nem csupán a pénz tárolására használják a bankszámlát, de aktívan bankolnak is. Rendszeresen utalnak pénzt internetbankon keresztül, sokat használják bankkártyájukat, s esetleg még hitelkártyájuk is van. Az ilyen ügyfelekért akár komolyabb kamatengedményre is hajlandók a bankok, s az is lehet, hogy a közelmúltban átalakított szövetkezeti rendszerbe szerveződött takarékok is részt kérnek ebben a folyamatban. Az pedig, hogy a verseny a jó adósokért zajlik majd leginkább, egyben azt is jelenti, hogy a fizetési gondokkal küszködők kénytelenek lesznek beérni saját bankjuk ajánlatával, s valamelyest kedvezőtlenebb feltételekkel válthatják forintra devizahitelüket.
.
