Rendet tesznek a kereskedelemben

Határozott szándékunk megállítani egyes láncok trükközését – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szatmáry Kristóf.

– Úgy látszik, összehangolt támadást intézett a kabinet a napi fogyasztási cikkek piacát idehaza évek óta uraló, nemzetközi tulajdonban lévő áruházláncok ellen. Jogi eszközökkel kényszerítenék kivonulásra a több tízezer embernek munkát adó multinacionális kereskedelmi vállalatokat?
– A kormány célja, hogy rendet tegyen a kereskedelemben, azt szeretnénk, hogy átfogó szabályozás szülessen a területen, amely érinti a fogyasztóvédelmet éppúgy, ahogy a munkavállalók érdekeit. A vasárnapi nyitva tartásról szóló polémia például ennek csupán egy része. Az élelmiszer-kereskedelmi vállalatokat, valamint a dohányipart érintő adóváltozások pedig költségvetési kérdések. Nem a kormány büntetési szándéka áll a mögött, hogy a külföldi tulajdonú vállalatokat nagyobb arányban érintik az adóváltozások. Egyszerűbb az ok: nagyobb aránnyal és súllyal szerepelnek a piacon, az ő nyereségük a legnagyobb. Nincs ebben multiellenesség, nem akarunk „megfojtani” egyetlen vállalatot vagy befektetőt sem. Az viszont határozott szándékunk, hogy – tulajdonosi körtől függetlenül – megállítsuk az egyes láncok trükközését. Hogy miközben papíron folyamatosan veszteségesek, különböző jogcímeken, adófizetés nélkül viszik ki az országból a profitjukat. A kormánynak kötelessége bezárni a kiskapukat.

– Előfordulhat-e, hogy valamely nagy foglalkoztatóként jegyzett lánc a kivonulás mellett dönt? Van-e a kormánynak „vészforgatókönyvve” arra, hogy ne kerüljenek tömegesen utcára a kereskedelemben dolgozók?
– Ha lesz olyan kereskedelmi lánc, amelyik kivonul Magyarországról, az nem az adóváltozások, hanem az anyavállalat gondjai miatt megy majd el. Gondoljunk csak az elmúlt években a Praktikerre, a Bricostore-ra vagy a Cora áruházakra. Az a célunk, hogy az élelmiszer-kereskedelemből és a dohányiparból származó többletbevételek be is folyjanak a költségvetésbe. A kormányzat éppen ezért vészforgatókönyvvel sem készül. Tudjuk, hogy ezek az adónemek fájdalmasan érintik az iparági szereplőket, de kifizethetők.

– Egyes vélekedések szerint a döntések nyertesei a hazai tulajdonú láncok lesznek, a szabályokat kifejezetten rájuk szabták a jogalkotók.
– A franchise-rendszerű üzletláncokat, amelyek mögött döntő többségben családi kisboltosok állnak, illetve a magyar kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) valóban kedvezőbben érintheti például a sávosan fizetendő élelmiszerlánc-felügyeleti díj. Ezek a boltok nem realizálnak akkora forgalmat és nyereséget, mint a multinacionális hátterű diszkontok vagy a hipermarketek. A sávok kialakításánál ezt figyelembe kellett venni, hiszen a jelentősebb adóterhek a kicsiket valóban megfojtanák. Olyan adópolitika létrehozása a cél, amely mellett egyetlen iparági szereplő sem megy tönkre, és a költségvetés is megfelelő bevételekhez jut. Az pedig egyenesen megdöbbentő számomra, hogy a teljes baloldal kórusban kéri számon a törvényjavaslat kapcsán, hogy miért erősebb a nemzeti vállalkozások érdekérvényesítő szerepe a külföldiekénél, és miért a hazai kkv-kat védenénk. Ez az unió egyetlen tagországában sem merülhetne fel komoly kérdésként.

– Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelésének következtében a láncok azzal fenyegetőznek, hogy jelentősen csökkenhet a magyar áruk aránya a kínálatban, illetve áremelés várható az élelmiszerpiacon. Miért jó a lakosságnak, ha drágábban vásárolhatják meg az élelmiszereket?
– A nagy láncok a beszállítók által fizetett polcdíj, marketing-hozzájárulás és különféle jogcímeken szedett „sarcok” alapján döntenek egy-egy termék belistázásáról. Hosszú ideig csak másodlagos kérdés volt nekik a minőség, vagy az, hogy magyar élelmiszereket forgalmaznak-e. A kormány az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy a hipermarketek és a diszkontláncok polcain több hazai élelmiszer szerepeljen. Ma már van egy olyan fogyasztói réteg, amely kifejezetten a magyar árut keresi, és a beszállítók többsége is jobban állja a versenyt. Nem tartom reális veszélynek, hogy a vásárlók által keresett termékek bosszúból lekerüljenek az áruházak polcairól. Emellett a kereskedők közötti verseny miatt drágulásra sem számítok, főképp, hogy más árbefolyásoló tételek – például az üzemanyagok ára – csökken. A kereskedelempolitikában, a piacvédelemben hatalmas lemaradásban vagyunk a Nyugathoz képest. Éppen ezért a kormány olyan stratégián is dolgozik, amelynek egyik fontos eleme lesz a fogyasztók és a hazai termelők, beszállítók védelme.

– A magyar piacon működő multiláncok szinte mindegyike társaságiadó-kedvezményt, munkahelyteremtő támogatást élvez. Tervezik-e a jövőben megváltoztatni ezek mértékét, szabályait?
– A külföldi hálózatok nagyjából 120 ezer embert foglalkoztatnak közvetlen formában. Nem tervezünk, és nem is tervezhetünk olyan lépéseket, amelyekkel munkahelyeket sodornánk veszélybe.

– Számítanak-e arra, hogy 2018-ig jelentősen megváltozik a multiláncok eredményessége a könyvelésekben, hogy elkerüljék a kétévnyi veszteséges működést követő kivonulást a napi fogyasztási cikkek piacáról?
– A kormány ajánlata arról szól, hogy lehetőséget kívánunk adni a nagykereskedelmi láncoknak arra, hogy rendezzék gazdálkodásukat. Bízunk abban, hogy a különféle trükkökkel évek óta veszteséget kimutató láncok is megértik az üzenetet, és javulni fog az adófizetési hajlandóság.

– A vasárnapi nyitva tartás szabályozása ugyancsak a kisebb kereskedők érdekeit védené, de nem gondolják, hogy például idegenforgalmi szempontból komoly veszteség érheti a nagyvárosokat, ha vasárnap megtiltják a plázák üzemelését? Hogyan érinti a korlátozás a bevásárlóközpontokban üzemelő szórakoztató egységeket?
– A vasárnapi nyitva tartással kapcsolatban nagyon sok kérdést kell még megvizsgálni. Az egyik ilyen a turizmusból, vendéglátásból származó bevételek szempontja, hogy a változással egyéb nemzetgazdasági érdekek ne sérüljenek. Meg kell fontolnunk, hogy az új szabályozás hogyan tudja pozitívan formálni a nagyvárosok és Budapest kereskedelmét, és hogyan működjenek a városközpontokban épült bevásárlóhelyek. Fontos a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése is, akárcsak a hazai kereskedők vagy a fogyasztók védelme. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az alkalmazottaknak – és alapvetően női dolgozókról van szó – milyen mértékben „kötelességük” áldozatot hozni a vásárlókért. Ezekben a kérdésekben a lehető legkörültekintőbben szeretnénk eljárni, a különféle szempontok alapos elemzését követően hozunk majd döntést.