Magyar kormányzati szinten Szijjártó Péter, orosz részről pedig Jurij Usakov, Vlagyimir Putyin külpolitikai tanácsadója erősítette meg korábban, hogy a keddi Orbán–Putyin-találkozón fontos pont lesz a két fél közti gázszállítási szerződés. A kontraktus számos pontját homály fedi, és még a szakértők sincsenek közös nevezőn abban, hogy hazánknak a megkötött szerződés milyen konstrukcióban történő meghosszabbítása lenne az érdeke.
Az 1996-ban aláírt gázellátási szerződésben (ezt még a Mol írta alá, és ez jár le az év végén, de van egy másik, a Centrex Hungária cég által aláírt dokumentum is, mely a fentinél jóval kisebb mennyiségű gázimportról szól, és csak 2028-ban jár le) a felek becslésből indultak ki. Magyarország akkori fogyasztását vették alapul: a Figyelő szerint évi 10 milliárd köbméterre szerződtünk. Az úgynevezett top, vagyis take or pay megállapodás lényege az volt, hogy a vevő ország fogyasztásától függően vásárolt gázt. Ha kevesebbet fűtöttek a magyarok, nem kellett minden csepp gázt lehívni, és az éves fizetési keretet sem volt köteles a magyar állam teljesen kiegyenlíteni. Egy minimális összeget azért mindenképp át kellett utalni.
Arra viszont nem sokan számítottak, hogy 2008 végén, 2009 elején új gázpiaci viszonyok alakulnak ki. Ahogy Weiner Csaba, az MTA kutatója portálunknak magyarázza, komoly túlkínálat keletkezett földgázból, a gázfelhasználás ugyanis alaposan megcsappant. Ezzel egyidejűleg az új gázkereskedelmi csomópontok szerepe is jelentősen megnőtt, és a piacról is olcsóbban lehetett megvenni a gázt. Mindez ahhoz vezetett, hogy Magyarország hatalmas mennyiségű le nem hívott gázmennyiséggel – becslések szerint 15-20 milliárd köbméternyivel – rendelkezik, és azt sem lehet tudni, hogy vajon ebből a tételből mennyit fizettünk ki a Gazpromnak. Ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi gázimportunk a hosszú távú szerződésből csupán 5,3 milliárd köbméter volt, akkor látható, hogy a fennmaradó mennyiségből is évekig tudnánk fűteni.
A hosszú távú gázszállítási megállapodás legfontosabb kérdése, hogy Vlagyimir Putyin milyen ajánlattal érkezik Budapestre. A legrosszabb forgatókönyv egyes elemzők szerint az lenne, ha a le nem hívott gázt egyben fizettetné ki hazánkkal, ami több milliárd dolláros költség lenne. Ez egyik félnek sem állna igazán érdekében. Jóval reálisabbnak tűnik, hogy a jelenlegi szerződést bizonyos módosításokkal meghosszabbítja Magyarország, mert orosz gáz nélkül nincs biztosítva a magyar lakosság ellátása. Az akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának munkatársa felhívja a figyelmet egy fontos tényre: a Gazprom már nem tud évtizedekre szerződéseket kötni kelet-európai partnereivel 2009 eleje óta, ezt bizonyítja a bolgárokkal nemrégiben aláírt 10 éves szállítási megállapodás. Így valószínűbb, hogy rövidebb időszakra szerződünk, mint azt 1996-ban tettük.
Arra viszont fel kell készülnünk, hogy olyan kedvező feltételekkel nem fogunk tudni szerződést aláírni, mint az oroszok nyugat-európai vásárlói, ilyen például Németország is. Ennek prózai oka van: ők máshonnan is könnyedén be tudják szerezni a fűtőanyagot, nincsenek olyan szinten kiszolgáltatva Oroszországnak, mint Magyarország, így tudnak alkudni az árból.
Az, hogy Magyarországnak nincs ilyen „ütőkártyája”, nem jelenti azt, hogy a legrosszabb kondíciókkal fogunk tudni szerződni. Moszkva a viszonylagos kiszolgáltatottságot kihasználva Kelet-Közép-Európába és Kelet-Európába exportált a legdrágábban, de az utóbbi években majdnem minden regionális vevőjének adott árengedményt.
Kardinális kérdés a megvásárolt földgáz ára. 2009-től kezdve biztosan drágábban vásároltuk az orosz gázt, mint a piaci ár. Időközben sikerült módosítani a kontraktuson, és így a gázmennyiség mintegy 40 százalékáért már a nemzetközi piachoz igazított mértékben fizetünk. A maradék továbbra is az olajárhoz kötött, ami a fekete arany jelenlegi brutális esését alapul véve nekünk akár kedvező is lehet. Ugyanakkor, ha teljesül az orosz gazdasági minisztérium előrejelzése, és csaknem 35 százalékkal csökken a kőolaj világpiaci ára, még akkor sem kerül majd a piaci szint alá az olajtermék-indexáláshoz kötött ár. 2014-ben a Gazprom európai értékesítési átlagára 341, az ausztriai baumgarteni piaci átlagár pedig 328 dollár körül mozgott 1000 köbméterenként.
Megfontolandó volna a magyar kormány részéről, hogy a gázbehozatal terén nyissunk nyugat, illetve észak felé. Ehhez hathatósan hozzájárulhat, hogy 2014 márciusában összekapcsolták Magyarország és Szlovákia földgázhálózatát.
Weiner Csaba jelzi: az egyoldalú orosz gázfüggés csökkentésében nem lennénk pionírok. A cseh–szlovák határon áthaladó vezetéken például tavaly már több fűtőanyag érkezett keleti irányba, mint Csehország felé, ami korábban nem fordult még elő. Ukrajna – amikor a Gazprom a gázvita miatt elzárta a csapokat – szintén komoly mennyiséget importált nyugati irányból.
Amit tehát Orbán Viktornak szem előtt kell tartania a keddi tárgyalásokon, az a szerződésben szereplő, piaci áron szerzett gázmennyiség növelése az olajárhoz kötött mennyiséghez képest, a top-rendszerben bennmaradt mennyiség hazai érdekeknek megfelelő konstrukcióban történő lehívása és az importálni kívánt évi fűtőanyag-mennyiség csökkentése.
