Kell nekünk az orosz gáz, de nem így

Orbán Viktornak oda kell tennie magát kedden Vlagyimir Putyinnál. Lejár a gázszerződésünk, de csökkentek az igényeink, és túl drágán fizetünk. Mi sül ki ebből?

Arra viszont fel kell készülnünk, hogy olyan kedvező feltételekkel nem fogunk tudni szerződést aláírni, mint az oroszok nyugat-európai vásárlói, ilyen például Németország is. Ennek prózai oka van: ők máshonnan is könnyedén be tudják szerezni a fűtőanyagot, nincsenek olyan szinten kiszolgáltatva Oroszországnak, mint Magyarország, így tudnak alkudni az árból.

Az, hogy Magyarországnak nincs ilyen „ütőkártyája”, nem jelenti azt, hogy a legrosszabb kondíciókkal fogunk tudni szerződni. Moszkva a viszonylagos kiszolgáltatottságot kihasználva Kelet-Közép-Európába és Kelet-Európába exportált a legdrágábban, de az utóbbi években majdnem minden regionális vevőjének adott árengedményt.

Kardinális kérdés a megvásárolt földgáz ára. 2009-től kezdve biztosan drágábban vásároltuk az orosz gázt, mint a piaci ár. Időközben sikerült módosítani a kontraktuson, és így a gázmennyiség mintegy 40 százalékáért már a nemzetközi piachoz igazított mértékben fizetünk. A maradék továbbra is az olajárhoz kötött, ami a fekete arany jelenlegi brutális esését alapul véve nekünk akár kedvező is lehet. Ugyanakkor, ha teljesül az orosz gazdasági minisztérium előrejelzése, és csaknem 35 százalékkal csökken a kőolaj világpiaci ára, még akkor sem kerül majd a piaci szint alá az olajtermék-indexáláshoz kötött ár. 2014-ben a Gazprom európai értékesítési átlagára 341, az ausztriai baumgarteni piaci átlagár pedig 328 dollár körül mozgott 1000 köbméterenként.

Megfontolandó volna a magyar kormány részéről, hogy a gázbehozatal terén nyissunk nyugat, illetve észak felé. Ehhez hathatósan hozzájárulhat, hogy 2014 márciusában összekapcsolták Magyarország és Szlovákia földgázhálózatát.

Weiner Csaba jelzi: az egyoldalú orosz gázfüggés csökkentésében nem lennénk pionírok. A cseh–szlovák határon áthaladó vezetéken például tavaly már több fűtőanyag érkezett keleti irányba, mint Csehország felé, ami korábban nem fordult még elő. Ukrajna – amikor a Gazprom a gázvita miatt elzárta a csapokat – szintén komoly mennyiséget importált nyugati irányból.

Amit tehát Orbán Viktornak szem előtt kell tartania a keddi tárgyalásokon, az a szerződésben szereplő, piaci áron szerzett gázmennyiség növelése az olajárhoz kötött mennyiséghez képest, a top-rendszerben bennmaradt mennyiség hazai érdekeknek megfelelő konstrukcióban történő lehívása és az importálni kívánt évi fűtőanyag-mennyiség csökkentése.