Talán itthon még csak a szakmabeliek és a fiatalabb generációk körében ismert az Airbnb cégnév. Pedig a kaliforniai start up csupán hét év leforgása alatt teljesen átalakította a világ hoteliparát. A Quartz nevű amerikai netes magazin kimutatása szerint az Airbnb értéke már olyan hotelmárkákat is túlszárnyal, mint InterContinental vagy a Hyatt. Méghozzá úgy, hogy egy darab ingatlant vagy ágyat sem birtokol, miközben például a Hyattnek 46 országban 500 ingatlana van.
A rendszer egyszerű. Egy netes felületen beírjuk, hogy melyik városban szeretnénk megszállni, hány napot maradunk, és ki kell választanunk a számunkra megfelelő árkategóriát. A skála igen széles. Egyelőre az olcsóbb és közepes árú szobák iránt nagy a kereslet. Bár egyre többen használják a rendszert az üzleti útjaik során is.
A cég tevékenységét az utóbbi pár évben nagyon sikeres sharing economy, vagyis a megosztáson alapuló, közösségi gazdaság jellemezi. Ehhez a rendszerhez tartozik a Uber nevű, itthon is nagy botrányokat kavaró taxialkalmazás, az Oszkár telekocsi – amellyel az utazók megoszthatják az utazási költségeiket – vagy a Coachsurfing ágymegosztó internetes oldal. Ezek a rendszerek mind ugyanazon az alapelven működnek: az internet adta lehetőségek segítségével kikapcsolják a közvetítőket, és összehozzák a keresletet és a kínálatot.
Például, ha valaki rendelkezik egy üres szobával vagy ingatlannal, az meghirdetheti az interneten, és a szűkebb pénztárcájú, valamint rugalmasabb turisták könnyebben és olcsóbban találhatnak szállást. A privát lakások turistáknak való kiadása régebben is jelen volt a piacon. Ezt neveztük itthon zimmer freinek. Azonban az internet megjelenésével az utazók sokkal könnyebb könnyebben találják meg a hirdetőket. Így globális iparággá fejlődött a szobakiadás.
Ezeket a rendszereket kétféleképpen osztályozhatjuk. Példaként a Coachsurfinget lehet felhozni, amelynek résztvevői ingyen adják a szolgáltatásaikat, de vannak olyan sharing economy rendszerek, amelyek tagjai megosztják egymással a tevékenységükből fakadó költségeket. Azonban az Airbnb a szobafoglalóktól a lefoglalt szállás költségének 6-12 százalékát kéri el, valamint a tulajdonosok bevételéből 3 százalékot kap alkalmanként. Ezekből díjakból a cég bevételt realizál, valamint a szállást kiadó is jövedelmet szerez. Vagyis a résztvevők nemcsak megosztják egymással a javaikat, hanem profitot is termelnek.
Budapesten jelenleg 1000 lakás van a cég rendszerében. Világszinten pedig már több mint egymillió szállást kínál a San Franciscó-i start up. Az Airbnb értéke 2015-ben 10 milliárd dollár volt, és ezzel a globális hotelipar 6. legnagyobb szereplőjévé vált. Ez nem is olyan rossz teljesítmény egy 2007-ben bejegyzett cégtől.
Első ránézésre tényleg így van, még sikersztorinak is elkönyvelhetjük. A turisták jól járnak, hiszen olcsóbb szállásokat kaphatnak; Budapesten már 2800 forinttól lehet egyszerű, de igényes szobát bérelni. Sok helyi lakosnak is ad megélhetést a rendszer, akik a stresszes munka világából elmenekülve, külföldiekkel barátkozva élhetik hétköznapjaikat, és persze mindezt adókötelezettség nélkül. Egyelőre nem tudni, Budapesten hányan élhetnek abból, hogy kiadják az ingatlanjukat a rendszer keretében.
A régi piac szereplői kétségbeesettek. A hotelnewsnow.com nevű hotelszakmai honlap egyik szerzője így fogalmaz az Airbnb-vel kapcsolatban: „Az Airbnb a hotelszektor első számú közellensége.” Vagy cikkének témája: „Nézzük, vajon az Airbnb mennyit képes ellopni az ön zsebéből.”
Ez tényleg fontos kérdés, vajon mennyibe kerül ez az egész a hoteleknek? A Boston University által készített tanulmány szerint, minden 10 százalékos növekedés az Airbnb-kínálatban 0,35 százalékos csökkenést jelent a hotelek bevételében – legalábbis Texasban, ahol a felmérést készítették. Valószínűleg a helyzet Magyarországon sem más.
Kovács István, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének főtitkára megkeresésünkre elmondta, hogy egyelőre nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogyan hat Magyarországon a szállodák bevételeire a magánlakások kereskedelmi szálláshelyként történő értékesítése, mint amilyen az Airbnb-n történő lakásbérlés. A szállodák főleg arra panaszkodnak, hogy számukra versenyhátrányt jelent, hogy lakásokat interneten éppen úgy lehet foglalni akár két-három napos tartózkodásra, mint szállodákat. A hotelekre értelemszerűen egy sor hatósági előírás vonatkozik – például tűzvédelmi, biztonsági, higiéniai, adózási stb. –, melyek betartása jelentős ráfordítást igényel, míg a lakások bérbeadása esetén ezek nem jelentkeznek. Emiatt jól felszerelt, városközpontban levő lakások sokkal olcsóbban jelennek meg a piacon, esetenként ugyanazokon a portálokon foglalhatók, mint a szállodák. Ez természetesen negatívan hat a szállodák áraira, a jövedelmezőségére és a szállodai befektetésekre is.
New Yorkban például két éve 2400 dollárra bírságoltak egy airbnb-s vendéglátóst. Bár az ítélet nem eredményezte a rendszer betiltását, de nyitva hagyta a lehetőséget a büntetésre. San Franciscóban viszont 2014-ben nem engedélyezték tovább a rendszer használatát, illegálisan működő hoteleknek minősítették az Airbnb-t. A tulajdonosoknak speciális engedélyekre van szükségük, ha ki akarják adni a lakásukat. A bírósági eset egészen tanulságos. A lakást kiadónak az Airbnb semminemű jogi segítséget nem adott, sőt nem is értesítette a felhasználókat, hogy a város területén tilos a szobakiadás. Vagyis a tevékenységből fakadó bírósági hercehurcát a cég teljesen áttolta a felhasználókra. Európában is akadnak gondok. Párizs a maga 40 ezer Airbnb-szobájával a világ legnagyobb netes szobakiadó piacává vált.
A francia lapok szerint egy átlagos felhasználó havi 3800-4000 euró bevételre is szert tehet, ha a honlapon keresztül adja ki a lakását. Az Airbnb annyira népszerű a francia fővárosban, hogy már az albérletpiacba is beleszól. A tulajdonosok sokkal nagyobb bevétel reményében inkább a netes felület keretében adják ki a lakásukat. Azonban a helyi bérlők, például az egyetemisták nehéz helyzetbe kerülnek az árnövekedés és a lakáshiány miatt. Mégis a városvezetésnek a szállodaiparból keletkező bevételek csökkenése a legfájóbb. Bruno Julliard, a város alpolgármestere idén februárban már találkozott a Brian Cheskyvel, és megállapodtak abban, hogy a cég be fogja hajtani a turisztikai adót a párizsi lakástulajdonosoktól. Erre a cég elvileg hajlandó. A városvezetők általában finomkodva nyúlnak a kérdéshez, hiszen az Airbnb kétségtelenül belendíti az idegenforgalmat, ami kedvező hatással van a helyi kis- és középvállalkozásokra.
Egyelőre itthon gyerekcipőben jár a reguláció. A lakások kereskedelmi szálláshelyként történő bérbeadását kellene újraszabályozni a helyzet javítása érdekében. Kovács István elmondása szerint hiába jelezték már számtalanszor a Nemzetgazdasági Minisztérium felé a problémát, egyelőre sem a kormányzat, sem Budapest nem tett lépéseket afelé, hogy törvénnyel szabályozzák az internetes cégeket.
Láthatjuk a párizsi esetből, hogy az Airbnb készségesen segít a helyi szerveknek abban, hogy begyűjtsék a szállásadóktól az esetleges adókat. Azonban az kétséges, hogy helyi vagy nemzetállami szereplők egy adócentet is láthatnak az Airbnb-től. A kettős adóztatás tiltása miatt a globális cég nem kötelezhető lokális közteher viselésre.
Egyes közgazdászok szerint épp a harmadik ipari forradalom zajlik, és a sharing economy rendszerek hozzásegíthetnek bennünket egy olcsóbb, jobban szervezett világ létrehozásához. Annyi már most látható, hogy az Airbnb-hez hasonló cégek teljesen átalakítják a világ gazdaságának egyes szektorait. A történelem során már láthattunk olyat, hogy az egyik iparág eltűnik vagy meggyengül egy jobb, hatékonyabb megjelenése miatt. Azonban a helyzet most más. Globális szereplők miatt helyi munkahelyek szűnnek meg, adóbevételektől esnek el a kormányzatok. Hogy mi lesz ebből, azt még senki sem tudja. Az viszont látszik, hogy az internetes forradalom olyan gyorsan ment végbe, hogy a kormányzatok még nem tudtak reagálni az új helyzetre.
