A GDP nem sokat árul el egy ország igazi állapotáról, az állampolgárai boldogságáról, az életkörülményeiről. A hazai össztermék növekedése csakis a gazdaság teljesítményéről ad jelentést: hiába a GDP-növekedés, ha az állampolgárok sokszor nem érzik a bőrükön a körülményeik javulását. Ez veszélyes is lehet, hiszen az ország lakói elvesztik a bizalmukat a statisztikát kibocsátó szervekben és az államban.
Ez a folyamat már a kétezres évek gazdasági fellendülése idején is érzékelhető volt. Épp ezért a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2007-ben az Isztambulban megrendezett Statisztika, Tudás és Politika Második Világfórumán útjára indította A társadalmi haladás mérése című projektet.
2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök felkérésére 25 jeles kutató Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász vezetésével bizottságot hozott létre, hogy új alternatív mutatókat hozzanak létre a GDP helyett. Így alkották meg a The Social Progress Indexet, vagyis a társadalmi haladás mutatószámrendszerét. Az OECD által lefektetett alapelvek mentén itthon a Központi Statisztikai Hivatal végzi a rendszer kialakítását. Három fő csoportot vizsgálnak a jó társadalom meghatározásánál:
A Social Progress Imperative nevű amerikai nonprofit szervezet múlt héten tette közzé a 2015-ös társadalmi haladási adatokat. Ez a fajta mérőszám talán kevésbé szenzációs és kevésbé ad okot várakozásra, mint a negyedéves GDP-adatok, hiszen a társadalmi haladás sokkal kisebb mértékben változik évről évre, mint a gazdasági fejlődés. Hazánk például tavaly harminckettedik volt a listán, és az idei felmérésen is ezen a helyen szerepel.
A kutatásban 133 ország vett részt. Idén Norvégia került az első helyre. Ez érthető is, hiszen minden szempontból jól teljesít az ország, kitűnő közegészségügyi, oktatási rendszere van. Norvégiának nagyon magas a bruttó hazai összterméke is, azonban nem minden gazdag ország teljesít jól a haladási indexben. A szerzők példaként Kuvaitot hozták fel, ahol magas ugyan a GDP, de az állampolgároknak sokkal kevesebb lehetőségük van a normálisnak mondható életkörülményekre, mint mondjuk az európai országokban.
