A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvényt előreláthatóan az idén, a második fél évben módosíthatja az Országgyűlés, az előterjesztés már a döntéshozók előtt van – mondta lapunknak Németh István, a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (Mahal) elnöke, az egyik legnagyobb hazai tógazdaság, a Tógazda Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója. Mint kifejtette, a módosítás értelmében a magyar természetes vizeken 2016-tól megszüntetik a kereskedelmi célú halászati engedélyek kiadását, azaz jövőre már csak hobbiból lehet halászni.
A Földművelésügyi Minisztérium (FM) közleménye szerint a változtatás bevezetését az indokolja, hogy az érintett vizek meghatározó többségén 2015 végén járnak le a haszonbérleti szerződések. A Mahal elnöke rámutatott: Magyarországon évente húszezer tonna halat fognak ki hálóval a gazdaságok tavaiból és a természetes vizekből, a módosítás ennek a mennyiségnek egy-két százalékát érintheti, a halászok közül pedig mintegy 1500-2000 főt. A szaktárca szerint pedig a hivatásos halászok tudásával és eszközparkjával végezhető ökológiai szelektív halászatra, valamint időszakosan a halmentésre a továbbiakban is szükség lesz a természetes vizeken.
– A jogszabályi változás tehát nem jelenti teljes mértékben a kereskedelmi halászat beszüntetését, de korlátozza azt – hívta fel a figyelmet Németh István. Úgynevezett kereskedelmi halászok korábban voltak a Balatonon is, ahol azonban Fazekas Sándor még vidékfejlesztési miniszterként 2013 decemberében határozatlan időre leállíttatta a halászatot. Így csak a Tisza bizonyos szakaszain maradtak még olyan halászok, akik a kifogott halat egyénileg vagy szövetkezeten keresztül értékesítik. A halászok korlátozás nélkül, többféle hálóval halászhatnak kereskedelmi célból is a módosítás hatálybalépéséig, utána azonban csak egy adott méretű, háromszor három méteres emelőhálóval emelhetik ki a természetes vizekből a halakat, a zsákmányt pedig kizárólag otthon, családi körben fogyaszthatják el.
– Ezek a halászok kereskedelmi mennyiségű halat fogtak, esetenként akár több tonnát is – magyarázta a Mahal elnöke. A problémát nem is igazán tevékenységük korlátozása okozza, hiszen nyilvánvaló, hogy a 350 ezer fős horgásztársadalom érdekeltsége azt kívánta, hogy Magyarország természetes vizeiben több hal maradjon nekik. A gond az, hogy a természetes vízi halászok eszközeiket ugyan megtarthatják, de nincs döntés arról, hogy az ökológiai szelektív halászat és az időszakos halmentés mellett foglalkoztatja-e majd őket valaki. – Van továbbfoglalkoztatási szándék, de erről még nem született rendelet – hívta fel a figyelmet Németh István. Hozzátette: ezeknek az embereknek egy része nyilván elmegy az ágazatból, másik részük pedig vélhetőleg az új vízkezelőtől, a horgászoktól kaphat majd feladatokat.
Nevük elhallgatását kérő halászok szerint a természetes erőforrásokkal való gazdálkodásba így belenyúlni nem bölcs dolog. Nem értik például azt, hogy miért kell egy több ezer éves foglalkozást gyökeresen átalakítani, miközben a parlamenttől pár kilométerre is tanyáznak kormoránok. – Ezek a madarak annyi halat esznek meg – éves szinten 2500 tonnát – a természetes vizekből, amennyit a halászok kiemelnek, őket mégse vadássza le senki – érvelnek. A horgászok ugyanis évente a természetes vizekből mintegy 4500 tonna halat fognak ki, míg a halászok zsákmánya 2200–2400 tonna.
A tervezett változást mindenesetre információink szerint a horgászhobbiját nem titkoló Áder János köztársasági elnök is várja azokkal együtt, akik a horgászturizmus növekedésétől a turisztikai bevétel több milliárd forintos bővülését remélik.
Az április 1-jétől élesben működő elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer (ekáer) érdekes módon éppen azt nem lehet nyomon követni, amiért az ekáer kitalálták. Ez esetben konkrétan azt, hogy mennyi halat szállít egy bizonyos jármű. A kamion ekáerben megadandó bruttó tömegében ugyanis benne van annak a víznek a tömege is, amiben a halak fickándoznak.
Keveset fogyasztunk
A magyarok évente és fejenként mintegy 4,5 kilogramm halat esznek meg, ennek 40 százaléka importból származik. Jelentősen magasabb az uniós átlagfogyasztás: 22-24 kilogramm évente, szemben a 19 kilogrammos világátlaggal. Az uniós halfogyasztás hatvan százalékát importból fedezik. Borítékolható, hogy a tervezett természetes vízi halászati korlátozás megvalósulása esetén közelítjük majd az uniós átlagot.
