Ellehetetlenül a ménesbirtok működése?

Ellehetetlenülhet a patinás Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok működése, ha lejárnak az állammal kötött földbérleti szerződései.

Több körülmény is veszélyezteti a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (MÁM) Zrt. működését. A társaság használatában jelenleg csaknem 8000 hektár szántó van, ennek döntő részét az államtól bérli. A földhaszonbérleti szerződés azonban lejár 2017. január 1-jén. A földforgalmi törvény a társaság további működését ellehetetleníti. A cég összetett tevékenységét a szerződések kifutása után a számára maximálisan megszerezhető 1800 hektáron nem tudná fenntartani.

A Nemzeti Földalapról (NFA) szóló törvény módosítása szerint a korábban megkötött szerződésekkel létrehozott elő-haszonbérleti jog nem gyakorolható. Meg is kezdődött a cég által bérelt területekre vonatkozó új haszonbérleti szerződések pályáztatása, két ütemben 6000 hektárt hirdettek meg, ebből 3000 hektár vonatkozásában az NFA az új szerződéseket már megkötötte, a többi terület pályázata eredményhirdetésre vár. A társaság a Fővárosi Törvényszék előtt perben támadja az új termőföld-haszonbérleti pályázatok jogszerűségét, ám a pályáztatás további perek tucatjait indukálhatja mind a kishantosi ügyben a bíróság által már elmarasztalt NFA-val, mind a nyertes szerződéskötőkkel szemben.

A jelenlegi birtokmaximumokat is figyelembe véve sikeres pályázat esetén is 90 százalékkal csökkenne a MÁM Zrt. vetőmagtermesztése, ugyanis az izolációs előírások miatt kukoricavetőmagot legfeljebb 400-500 hektáron lehetne termeszteni. Ennek egyenes következményeként megszűnne az évtizedek alatt kialakult mezőhegyesi vetőmag-termelési kultúra, a termeltetőkkel kialakult üzleti kapcsolat, a térségben pedig drasztikusan megugrana a munkanélküliség. A vetőmagtermelést ugyanis – jelentős kockázata, hatalmas befektetési igénye miatt, valamint szakmai hozzáértés hiányában – a kisebb vállalkozások nem tudják folytatni, sem volumenében, sem szakmai, termelési színvonalában.

Ha elveszíti földjei nagy részét, ellehetetlenül a társaság takarmány- és alomszalma-előállítása is, környezetvédelmi problémát okoz majd a híg- és szerves trágya elhelyezése, továbbá pusztulásra ítélik a rendkívül értékes génkincset. A szántóterület lecsökkenése okán a jelenlegi állatállományt nem lehet megtartani, a tehenészet méretének csökkentése pedig a társaságnál meglévő telepi technológia és infrastruktúra alapján okszerűen nem hajtható végre, így az egyetlen opció gyakorlatilag az egész telep teljes bezárása maradna.

Összességében tehát az állattenyésztésben, illetve a vetőmag-előállításban a befektetett eszközök nagy része a társaság számára egyaránt feleslegessé vagy kihasználhatatlanná válna. Csak a könyv szerinti értékeket tekintve több milliárd forintos vagyonvesztés következne be, amit az állami tulajdonú ingatlanokon végrehajtott beruházások okán a magyar állam lenne köteles elszámolni és megtéríteni a MÁM Zrt.-nek. Az elmérgesedő jogvita miatt fennáll a veszélye az egyedülállóan nagy értékű, körülbelül 5100 hektár nagyságú öntözhető terület tönkremenetelének is, ugyanakkor egy egyezséggel történő rendezésben is megkerülhetetlen szereplő marad a cég, mivel az öntözéshez szükséges vízkivételi lehetőséggel csak a MÁM Zrt. rendelkezik.

A növény- és vetőmagtermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozó Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokot (MÁM) még 1784-ben II. József, a kalapos király hozta létre. A katonaságnak rendelt lovak tenyésztését Csekonics József kapitány indította el. A ménesbirtok a mezőhegyesi ménessel 170 évig magyar koronabirtok volt, ezt követően pedig, 2004-es privatizálásáig, állami tulajdon. Akkor Európa legrégebbi állami birtoka került magánkézbe. A cég nem rúgta fel a hagyományokat és a célokat, de a gazdálkodást modern termelést meghatározó feladatokkal folytatta. Sokan vélik tehát úgy, hogy a MÁM ellehetetlenülésével nemcsak egyedülálló és pótolhatatlan agrártörténeti emlék, hanem egy nemzetgazdasági szempontból is ütőképes vállalat semmisülne meg, ráadásul rengeteg környékbeli család élete is nehezebbé válna. – Úgy tűnik, mostanra már majdnem mindenki beletörődött abba, hogy ebben az országban egyik pillanatról a másikra tönkre lehet tenni az értékeket következmények nélkül – fogalmazott lapunknak keserűen a társaság egyik alkalmazottja.