A vevőjelöltek közt magánszemélyek alig akadnak, ha igen, akkor általában külföldiek: jelenleg leginkább oroszok vagy ukránok és kínaiak. Ők nem feltétlen befektetők, többük saját használatra keres ingatlant. Mellettük tudunk olyan bécsi érdeklődőről is, aki szintén nem befektetőként, hanem saját magának keres budapesti villát.
Eltitkolt külső, rejtett belső
A nagyon drága ingatlanokat a közvetítők jellemzően úgy hirdetik, hogy fotó alapján még véletlenül se lehessen felismerni. A hirdetésekben gyakran a kerületet sem írják bele, csak például azt, hogy budai vagy hegyvidéki. A külső képek azért hiányoznak, mert az ingatlanközvetítők ilyenkor akár több százmilliós (jellemzően az eladási ár 1-4 százaléka) jutalékukat is bukhatják abban az esetben, ha egy kolléga vagy a tulajdonos maga megkerüli őket.
Magyarországon a közvetítésnek nincs nagy hagyománya, kultúrája, nem jellemzők azok a kizárólagos szerződések, amelyek a nyugati országokban az ingatlanost védenék. Ráadásul még a jogszabályi háttér sincs rendben. Egy másfél oldalas dokumentum szabályozza a közvetítők tevékenységét. Ugyan a képesítést előírja, de még így is boldog-boldogtalan közvetít, ha van végzettsége, ha nincs. A tulajdonosok az eladás reményében bárkinek adnak megbízást, annak ellenére hogy az illetőnek sem a szakmai tapasztalata, sem végzettsége, de még irodája sincs.
A belső képek jellemzően a tulajdonosok miatt olyanok, amilyenek: mivel az épületek berendezése jellemzően igen drága, gyakran értékes festmények is lógnak a falon, nem szokták engedni, hogy valóban vonzó képek készüljenek. Ilyesmit csak az láthat, akit a közvetítő kellőképpen ellenőrzött. Sok tulajdonos azt sem engedi, hogy az ingatlanos saját oldalára fölrakja a villa hirdetését, nem hogy nagyobb portálokra.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!