Legutóbbi rádióinterjújában a kormányfő azt mondta, az Altus-ügynek még komoly visszhangja lesz, hiszen uniós költségvetéséből „kültelki trükkökkel juttatnak pénzt egy pártnak\". Osztja a véleményét?
– Nem vagyok politikus, így csak szakmai oldalról foglalhatok állást. Nyílt közbeszerzés volt Brüsszelben, s egy olyan tizenegy tagú konzorcium nyert, amelynek egy magyar cég áll az élén. Az ötmillió eurós összeg kiugróan magas a tanácsadás terén. Ha nem az Altusról lenne szó, ez egy magyar, sőt kelet-közép-európai fejlesztéspolitikai sikersztori lenne, csakhogy a politikai színezet árnyékot vet az ügyre. Úgy látom, még ha a magyar kormány a következő hetekben, hónapokban kifogásolja is az eljárást, az Európai Bizottság nem fogja visszavonni a megbízást.
– Deklarált kormányzati cél a 2007–2013-as uniós ciklus százszázalékos forrásfelhasználása, 7600 milliárd forint már a győztes pályázóknál van. Nem járnánk jobban azzal, ha tízből csak kilenc projekthez jutna el a pénz, de abból nyolc esetben ténylegesen meg is valósulna a beruházás?
– Jogos felvetés, hogy a pénz odaítélésének hatékonysága a programozási időszak igazán objektív értékmérője, ez a csatlakozást követő 2004–06-os félciklus során is gondot jelentett. Itt főként a nem fenntartható önkormányzati beruházásokra gondolok, úgymint művelődési házak, főterek, uszodák. Ettől függetlenül, ha az év végéig 97-98 százalék fölé kúszik a ráta, az jó eredménynek számít, az év végéig erre minden esély megvan. Úgy tudom, a szakembergárda ösztönzése is eszerint van megfogalmazva: 90 százalékos lehívás felett négyhavi, 99 és 100 között nyolchavi bónuszt kapnak az intézményrendszerben dolgozók.
– Eközben úgy telt el másfél év az új, 2014–2020-as ciklusból, hogy eddig csak csordogáltak az új pályázatok. A kis- és középvállalkozásoknak úgy kellett a napokban megjelenő három kiírás, mint egy falat kenyér.
– Ha jól nem is lakik tőle a kkv-szektor, azért az éhséget csillapítja. Ezeknek a kapacitásbővítést és munkahelyteremtést célzó kiírásoknak 85 milliárd forint az összkerete, remélhetőleg a nemzetgazdasági tárca tudja tartani magát ahhoz az ígérethez, hogy még idén további 700 milliárd válik elérhetővé. Ha nagy az igény, emelik a keretet, s mivel meg is van hozzá a kellő brüsszeli forrás, találkozhat a vállalkozói szféra érdeke a kormányzat gazdaságfejlesztés terén megfogalmazott tervével.
– A harmincnapos elbírálással viszont hadilábon áll az intézményrendszer, az első kiírások után négy-öt hónappal született csak eredmény. Van megoldás?
– A jelentős csúszásnak részben az lehetett az oka, hogy még nem volt elfogadva az operatív program, illetve az ahhoz kapcsolódó konkrét akcióterv, másrészt az informatikai rendszer sem működött zökkenőmentesen. Ha az engedélyezési eljárás kotta szerint működik, a harminc nap akkor is feszes határidő. Ha eleve hatvan napot ígérnének, és azt betartanák, azt a pályázók is elfogadnák.
– Meddig csúszik az ígért pályázati dömping?
– Az igazi áttörésre hiába várunk idén, 2016 második, illetve 2017 első felében lesz majd nagyüzem, akkor csapódhat le a 12 ezer milliárd forint nagy része a gazdaságban. Az uniós pénzekre pedig lehet úgy is tekinteni, mint habra a tortán. Azaz nem kell megvárni a pályázatokat, főleg a termeléssel foglalkozó vagy feldolgozóiparban érdekelt vállalatoknak érdemes belevágni a fejlesztésekbe, ha pedig közben jön az EU-s támogatás, az csak megkönnyíti a megvalósítást. A kabinetnek is érdeke, hogy 2014-hez hasonlóan a 2018-as választásokra is minél több megvalósult fejlesztéssel tudjon előrukkolni, s ne feledjük, a 80-90 százalékuk brüsszeli forrásból jön létre.
– A GDP-adatokat mennyire befolyásolják az EU-s fejlesztések?
– Tavaly a 3,6 százalékos növekedés helyett zsugorodott volna a magyar gazdaság, a jegybank is elismerte, hogy a GDP 5,3 százalékát tették ki az uniós pénzek. Elemi érdekünk, hogy időben hazahozzuk a fejlesztési forrásokat, és a lehető leghatékonyabban használjuk fel őket. Idén és a következő években is hasonló jelentősége lesz a brüsszeli támogatásoknak a gazdasági növekedésben. Azért kell kihozni ebből a lehetőségből a maximumot, mert a 2007–2013-as és a 2014– 2020-as programozási időszak is leginkább a második világháború utáni nemzetközi segélyprogramhoz, a Marshall-tervhez hasonlítható. Aki fejleszteni akar, annak most kell lépnie, mert a következő évtizedben, ha nem is zárul el teljesen a brüsszeli pénzcsap, jóval kevesebb lesz a lehívható összeg. Várhatóan nem 8-10 ezer milliárd forintnyi keretre lehet majd pályázni, hanem ennek a negyedére, jó esetben harmadára.
– Orbán Viktor hosszú idő után beszélt a budapesti olimpiáról is. A PwC tanulmánya szerint 774 milliárd forintból megrendezhetők a 2024-es játékok, de az infrastruktúrafejlesztésekkel együtt 5000 milliárdnál is többe kerülhet a sportesemény. Ebből mennyi lehet az uniós pénz?
– Sportlétesítményekre biztosan nem költhetünk egyetlen fillért sem, de ha igazak a hírek, a szükséges stadionok és csarnokok 70-80 százaléka már készen áll. A közút- és vasútfejlesztések terén viszont legfeljebb 30-40 százalékon állunk. A ferihegyi repülőteret és a gyorsforgalmi utat egyébként is rendbe kellene tenni, ezt részben össze lehet hangolni az operatív programokkal, de magyar forrásra és regionális tőkebevonásra is szükség van. Ha az olimpia katalizátorként hat a középtávú városfejlesztési programra, fejlesztéspolitikai szempontból is sikeres lehet.
