Kedvező döntés született a Mol bányajáradékról szóló ügyében. Nem minősül ugyanis állami támogatásnak, hogy az olajtársaság 2005-ben 15 éves szerződést kötött az állammal az általa befizetendő bányajáradék nagyságáról, és a járadék összege a későbbiekben nem emelkedett – mondta ki tegnap a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság. A másodfokú döntés megerősítette az elsőfokút; az ítélet jogerős, így ellene további jogorvoslati lehetőség nincs.
A korábban meghozott döntést az Európai Bizottság támadta meg, de az uniós bírák ezúttal is úgy ítélték meg, hogy az állam nem adott külön előnyt a bányajáradék szintjét rögzítő szerződéssel a Molnak. Megállapította a bíróság azt is, hogy a megállapodást a bányajáradék későbbi emelésével együtt sem lehet állami támogatásnak minősíteni a Mol esetében.
A 2005-ben kötött megállapodás értelmében a Mol minden termelésbe állított olaj- és gázmező után 15 éven át a kitermelt ásványkincsek értékének 12,24 és 12,6 százalék közötti részét fizette be a költségvetésbe járadékként a törvényben akkor előírt 12 százalék helyett. 2007-ben viszont az Országgyűlés a járadékot 12-ről 30 százalékra emelte, ami a 2005-ös megállapodás miatt a Molra nem vonatkozott.
Az Európai Bizottság szerint a megállapodással, majd a járadékemeléssel az állam az egységes piaccal összeegyeztethetetlen, tiltott állami támogatást nyújtott a vállalatnak, ezért az olajcéggel több mint 30 milliárd forintot akart befizettetni a büdzsébe. Ennyire taksálták ugyanis azt az előnyt, amire a Mol a megállapodás révén szert tett.
Első fokon a bíróság megsemmisítette a bizottság erre vonatkozó határozatát, de a brüsszeli testület fellebbezett, s arra hivatkozott, hogy a törvényszék nem jól értelmezte a szelektív előny fogalmát. A bírák azonban másodfokon is úgy ítélték meg, hogy nem tekinthető különleges előnynek a puszta tény, hogy az államnak mérlegelési jogköre van a járadék megállapításakor, s az sem, hogy a társaság és az állam erről tárgyalások után megállapodott.
„A magyar hatóságok a bányajáradék mértékének meghatározásával kapcsolatos mérlegelési mozgásterükkel objektíven és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen éltek, vagyis a Molt nem részesítették előnyben versenytársaihoz képest” – írta közleményében a bíróság. A megállapodás alapjában véve a bányászati jogok meghosszabbításáról szólt, s a bíróság azt is megállapította, hogy ezt a magyar törvényi szabályozás objektív feltételekhez köti, amelyek minden gazdasági szereplőre azonosan alkalmazandók, ezért sem lehet a Molnak nyújtott szelektív előnyről beszélni.
