Májusban újabb 74 külföldi jegyzett le a közvetítővállalkozásokon keresztül magyar letelepedési államkötvényt, összesen 22,2 millió euró, vagyis 6,9 milliárd forint értékben – közölte a Magyar Nemzettel az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK). Érdekesség, hogy a múlt hónap volt az első, amikor már csak a drágább, 300 ezer eurós névértékű papírból értékesített az ÁKK. (Ahogy lapunk korábban beszámolt róla, az áprilisban eladott 67 kötvényből öt darab még a régi, 250 ezer értékű állampapír volt.) Ezzel május végére 2528 külföldi vásárolt letelepedési kötvényt, névértéken számolva 641,45 millió euróval, tegnapi árfolyamon számítva 199,5 milliárd forinttal gazdagítva a magyar államkasszát.
A valóságban ugyanakkor ennél sokkal kevesebb bevétele származott a magyar államnak. Ha csak a tavaly év végéig értékesített 2213 kötvényből indulunk ki, akkor az ÁKK adatai szerint 172 milliárd forint névértékű állampapír fogyott. A valóságban azonban csupán 152,8 milliárd forint folyt be az államkasszába, 19,2 milliárd forintot hagyott ott az állam a közvetítővállalkozásoknál. A háromszázezer eurós letelepedési kötvények után járó hozamot azonban nem a külföldi befektetők, hanem többségében azok a közvetítővállalkozások fölözik le, amelyek – egy kivételével – az offshore cégek körében népszerű szigeteken vannak bejegyezve. A letelepedési kötvény kamata ugyanis az ötéves eurókötvények hozamát követi, pontosabban a másodpiaci hozamnál 1,5 százalékkal olcsóbb befektetési formát jelent a külföldieknek. A külföldi befektető – miután átad a közvetítőcégnek 300 ezer eurót – jelenleg csupán 271 ezer euróért vesz kötvényt, mivel diszkontáron jut hozzá, ugyanis az állampapír öt év múlva fog 300 ezer eurót érni. A 29 ezer eurós különbséget a magyar adófizetők állják.
A törvény ugyanakkor – a kamatkörnyezet változásától függetlenül – kétszázalékos minimumhozamot garantál a vásárlóknak. Az alacsony kamatkörnyezet hatására ugyanakkor az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az ötéves euróalapú magyar kötvény már 1,8 százalékos hozam körül cserél gazdát a másodlagos piacon, vagyis jelenleg olcsóbban tudná magát finanszírozni az állam piaci körülmények között.
A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak, amelynek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben. A 2013-ban hozott törvény ugyanakkor előírja, hogy csak a parlament jelenleg Rogán Antal (Fidesz) vezette gazdasági bizottsága által kijelölt közvetítőcégek jegyezhetik le ezeket a kötvényeket az ÁKK-nál, és a külföldi befektető a cég által kibocsátott értékjegyet kap. A vállalkozások amellett hogy olcsóbban jutnak a kötvényhez, de – a papír diszkont jellege miatt – drágábban adják azt tovább, ráadásul még 45 ezer euró, 14 millió forintnyi közvetítői díjat is kérnek az ügyfelektől. Tavaly a Kajmán-szigeteken, Máltán, Cipruson, Szingapúrban és Schaanban (Liechtenstein) bejegyzett cégeknek – a 19,2 milliárd forintos hasznon túl – további közel 31 milliárd forintos bevételt jelenthetett a kötvényekkel való kereskedés. Igaz, hogy a cégeknek költségeik is vannak.
A gyakorlatban mindez annyit tesz, hogy az állam 172 milliárd forint névértékű államkötvény-értékesítéséhez 50 milliárd forintos marketing- és egyéb költség társul. A konstrukciót éppen e miatt a 29 százalékos haszonkulcs miatt kritizálják, mivel a korábbi dollárkötvény-kibocsátások alkalmával a globális szereplők – a Goldman Sachs vagy a Deutsche Bank – mindezt például 0,2–0,3 százalékos haszonkulcs mellett bonyolították le. Az már csak hab a tortán, hogy a vállalkozások által kibocsátott értékpapírokkal kapcsolatban az ÁKK-nak nincs információja. Sőt, a vállalkozások az értékesítési folyamataikkal, stratégiájukkal, kibocsátási terveikkel kapcsolatban az engedélyre való jelentkezésük keretében a parlament gazdasági bizottságát tájékoztatják.
