A politikus a Welt am Sonntag című vasárnapi német lapnak nyilatkozott. Ebben kiemelte, hogy az Európai Unió kész kompromisszumot kötni a görög kormánnyal, a hitelezők már tettek engedményeket.
„Óva intem a görög kormányt attól, hogy elhárítsa a feléje nyújtott segítő kezet” – mondta Schulz, aki eddig is a görög rendezés támogatója volt. Hangoztatta ugyanakkor, hogy Athén „kifut az időből, és drámaiak lesznek a következmények”.
Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök korábban bírálta a hitelezők által támasztott feltételeket, amivel gyakorlatilag holtpontra futtatta a tárgyalásokat. Ezzel azt kockáztatja, hogy csődbe jut Görögország és kihullik az euróövezetből.
Schulz éppen ezért hangsúlyozta, hogy Cíprasznak és pártjának, a radikális baloldali Szirizának el kell fogadnia azt, hogy nemcsak választóinak tartozik felelősséggel, de Görögországnak és az Európai Uniónak is.
Görög politikusok hétvégi nyilatkozatai szerint Görögország a jelenlegi formában nem lesz hajlandó elfogadni az adósságfinanszírozás folytatása fejében tett uniós reformjavaslatokat.
Az Európai Bizottság a múlt héten egy ötoldalas, egyebek között az áfa emelése mellett a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjaknak a csökkentését is magában foglaló javaslattervet nyújtott be Görögországnak.
„Ez egy agresszív húzás volt a kormány terrorizálására” – jelentette ki Jánisz Varufákisz pénzügyminiszter a Proto Thema napilapnak adott interjúban, hangsúlyozva, hogy „csakhogy a mostani görög kormányt nem lehet terrorizálni”. Az uniós javaslat szerinte a „sértés határait súrolja”. Közölte, hogy az országnak reformokra, adósságának átalakítására és beruházásokra van szüksége. „Semmit nem fogunk aláírni, ami ezt a három dolgot együtt nem tartalmazza” – szögezte le.
A pénzügyér Angela Merkel német kancellárt a második világháború után a győztes hatalmak Németországgal szembeni magatartásában beálló fordulatot jelző „remény beszédéhez” hasonló gesztusra kérte fel. James F. Byrnes amerikai külügyminiszter 1946. szeptember 6-án Stuttgartban tartott beszéde, a „Hoffnungsrede für Deutschland” jelezte a győztes hatalmak megtorló jellegű megszállási politikájának végét, és az ország iparosításának, felvirágoztatásának kezdetét Németországban.