Azonban volt olyan kisebb kórház, ahol az igazgató meghívókat küldött ki arról, hogy egy adott időpontban várja a cégek vezetőit. Nem tudta, hogy több tucat beszállítóval nem lehet egyszerre tárgyalni, de azzal sem számolt, hogy a beszállítók is rengeteg kórháznak szállítanak, így a cégvezető nem tud egyszerre több tárgyaláson is jelen lenni.
Jól jellemzi a magyar egészségügy helyzetét, hogy voltak olyan kórházak, amelyek papíralapon leveleztek a beszállítókkal: így küldték ki a szerződést és a nyilvántartást. „Ennek az lett volna a módja, hogy elektronikus levélben küldjék el a szerződéstervezetet a számokkal, majd ha nem egyeznek az adatok, ezt e-mailben egyeztessék, majd végül papíralapon szerződjenek.” – magyarázta Rásky László.
Az ügymenet ezért jóval lassabban zajlott, így a beszállítók csak később juthattak hozzá a pénzükhöz még abban az esetben is, amikor az adatok stimmeltek.
A furcsaságok azonban itt nem értek véget, mert még a kifizetésekkel is sok probléma adódott. Az egyes intézmények az éves finanszírozásukat tizenkét részre bontva, vagyis havonta kapják meg. Most, amikor az adósságrendezés zajlott, volt olyan kórház, amelyhez a konszolidációs összeg tizenketted része érkezett csak meg, mert a fenntartó megszokta azt a gyakorlatot, hogy az éves finanszírozási összeg tizenketted részével kell számolnia havonta.
Végül a kórháznak szólnia kellett, hogy itt adósságkonszolidációról van szó, így utólag kellett korrigálni az átutalást.
Az orvostechnikusok főtitkára olyan esetről is hallott, amikor a kórház megkapta a konszolidációs pénzt, de mivel köztartozásuk volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal azonnal inkasszálta az összeget. Ezért kérni kellett az adóhivataltól, hogy mivel itt céltámogatásról van szó, utalják vissza az adott összeget.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!