Tovább húzódik a kisebb kórházi beszállítók kifizetése azok után, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) május közepén közölte: megállapodtak a legnagyobb szállítókkal, és a továbbiakban közvetlenül az egészségügyi intézmények és beszállítóik közötti egyeztető tárgyalások zajlanak. Mint ismert, a kormány 60 milliárd forintot fordít az állami fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltatók adósságainak rendezésére, miközben a kórházi adósságállomány március végére – késedelmi kamatok nélkül – elérte a 83 milliárdos összeget.
Az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) belső felméréséből most kiderült: ahhoz képest, hogy a június elején a beszállítóknak kiküldött szerződéstervezetek június 30-i fizetési határidőt tartalmaztak, a cégek eddig az időpontig a követeléseiknek csak 86 százalékáról tudtak szerződni a kórházakkal.
Az OSZ kutatása szerint a cégek 57 százaléka az összes követeléséről szerződött, a legrosszabb arány 60 százalékos. Június 30-ig a követelések csaknem 79 százaléka folyt be, ami a szerződött összeg 91 százaléka.
A cégek mintegy fele megkapta a követelései 100 százalékát, ugyanakkor van néhány olyan beszállító is, amely csupán az egyharmadához jutott hozzá június végéig, a legjellemzőbb pedig a 60-70 százalékos teljesülés. Mindezekből úgy jön ki a csaknem 80 százalékos teljesülés, hogy a nagyok megkapták a teljes összeget, a kicsiknél maradtak jelentős elmaradások. Emellett késedelmi kamatot csak néhány cég tudott érvényesíteni, ezek összege a becsült késedelmikamat-követeléseknek csupán a töredéke.
A kifizetésekkel kapcsolatban portálunk megkeresésére Rásky László, az orvostechnikusok főtitkára elmondta: miközben korábban azt szorgalmazták, hogy a kisebb beszállítók kifizetése érdekében egy szigorú és pontos menetrendet határozzanak meg a kórházak számára, ez nem történt meg. Így a kórházakat gyakorlatilag magukra hagyták annak ellenére, hogy ilyen mértékű adósságkonszolidációra korábban nem került sor.
A szakember szerint a beszállítók kifizetéséhez a nagyobb kórházaknak megvolt a szükséges gyakorlatuk, azonban a kisebbek ilyen rutinnal nem rendelkeztek. Így például a nagy kórházak elküldték a szerződéstervezetet a beszállítóknak a nyilvántartás szerinti követelésről és ennek kifizetéséről, ez rendben is zajlott.
Azonban volt olyan kisebb kórház, ahol az igazgató meghívókat küldött ki arról, hogy egy adott időpontban várja a cégek vezetőit. Nem tudta, hogy több tucat beszállítóval nem lehet egyszerre tárgyalni, de azzal sem számolt, hogy a beszállítók is rengeteg kórháznak szállítanak, így a cégvezető nem tud egyszerre több tárgyaláson is jelen lenni.
Jól jellemzi a magyar egészségügy helyzetét, hogy voltak olyan kórházak, amelyek papíralapon leveleztek a beszállítókkal: így küldték ki a szerződést és a nyilvántartást. „Ennek az lett volna a módja, hogy elektronikus levélben küldjék el a szerződéstervezetet a számokkal, majd ha nem egyeznek az adatok, ezt e-mailben egyeztessék, majd végül papíralapon szerződjenek.” – magyarázta Rásky László.
Az ügymenet ezért jóval lassabban zajlott, így a beszállítók csak később juthattak hozzá a pénzükhöz még abban az esetben is, amikor az adatok stimmeltek.
A furcsaságok azonban itt nem értek véget, mert még a kifizetésekkel is sok probléma adódott. Az egyes intézmények az éves finanszírozásukat tizenkét részre bontva, vagyis havonta kapják meg. Most, amikor az adósságrendezés zajlott, volt olyan kórház, amelyhez a konszolidációs összeg tizenketted része érkezett csak meg, mert a fenntartó megszokta azt a gyakorlatot, hogy az éves finanszírozási összeg tizenketted részével kell számolnia havonta.
Végül a kórháznak szólnia kellett, hogy itt adósságkonszolidációról van szó, így utólag kellett korrigálni az átutalást.
Az orvostechnikusok főtitkára olyan esetről is hallott, amikor a kórház megkapta a konszolidációs pénzt, de mivel köztartozásuk volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal azonnal inkasszálta az összeget. Ezért kérni kellett az adóhivataltól, hogy mivel itt céltámogatásról van szó, utalják vissza az adott összeget.
„Ezek mind-mind arra utalnak, hogy mégis csak jobb lett volna egységes eljárással intézni az adósságrendezést, nem pedig az intézményekre bízni, hogy egyedül boldoguljanak a feladattal” – tette hozzá Rásky László.
