Több mint 34 milliárd eurónyi támogatásról állapodott meg az Európai Bizottság a magyar kormánnyal a 2014–2020-as európai uniós költségvetési időszakra. Ez az önerővel együtt körülbelül 12 ezer milliárd forintot jelent az évtized végéig. A tavaly szeptemberben aláírt partnerségi megállapodás után idén februártól a brüsszeli testület több részletben hagyott jóvá a magyarországi fejlesztéseknek keretet adó tíz operatív programból kilencet.
A Miniszterelnökség arról tájékoztatta lapunkat, hogy többkörös egyeztetés után a kakukktojást jelentő Magyar halgazdálkodási operatív program (Mahop) is elfogadás előtt áll. A tárgyalások a bizottság pihenője után szeptembertől folytatódhatnak, mindkét félnek az a célja, hogy a halászati program is zöld utat kaphasson legkésőbb az év végéig. Méretét és jelentőségét tekintve ez az ágazat nyilvánvalóan nem említhető egy lapon a gazdaságfejlesztés és innováció, a terület- és településfejlesztés vagy a környezeti és energiahatékonyság operatív programjával. Az érintetteknek mégis előremutató, hogy a Mahopnak köszönhetően a 2007–2013-as uniós ciklushoz képest 12 százalékkal több, mintegy 15,5 milliárd forint állhat Magyarország rendelkezésére a halgazdálkodás fejlesztésére, az összeget 2022-ig lehet felhasználni.
A Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó operatív program feladata, hogy a közös halászati politikáról és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról (ETHA) szóló rendelkezések figyelembevételével fejlessze az akvakultúrát. Ebből a szempontból az Európai Bizottság nem tesz különbséget a tengerparti és a tengerekkel nem rendelkező nemzetek között, s minden tagország számára világos célokat fogalmaz meg. A Mahop átfogó célkitűzései közé tartozik a biodiverzitás megőrzése mellett a hagyományos tógazdasági haltermelés versenyképességének növelése, az innovatív technológiákat alkalmazó precíziós haltermelés fejlesztése, illetve a magas feldolgozottságú termékek gyártásának támogatása. A program támogatja a halfogyasztás növelését, a haltermékek népszerűsítését és a halmarketinget is. Szakértők szerint a hazai halfogyasztás növelését elsősorban népegészségügyi szempontok indokolják. Az öt kilogrammnyi egy főre jutó mennyiséggel ugyanis Magyarország az utolsók között áll az unió tagországai sorában, máshol évente négy-ötször ennyi halat fogyasztanak.
A program egyértelművé teszi: a hal gyakoribb napi étrendbe emeléséhez szükség van a konyhakész haltermékek arányának emelésére. A tógazdaságokból évente lehalászott 20-21 ezer tonnányi mennyiségnek jelenleg alig néhány százaléka kerül feldolgozva a piacra. Holott gyorsan elkészíthető haltermékekre, úgymint halfasírtra, halkolbászra, nagy lenne a kereslet. Ezért a következő években a halfeldolgozásra berendezkedő gazdaságok jó eséllyel pályázhatnak uniós támogatásra. A cél az, hogy az évtized végére megduplázzuk a jelenlegi lakossági fogyasztást, vagyis tíz kilogrammig kell feltornászni a mutatót. Ugyancsak kiemelt szerephez jut a programban a halászati technológiák korszerűsítése. Jelenleg ugyanis az elavult rendszerek miatt a lehalászás az őszi hónapokban időszerű, nyáron gyakorlatilag hiányzik a hazai hal a piacról. A más országokban bevált ketreces haltartás nagyobb arányú elterjesztésével állandósulhatna a kínálat, emelkedhetne a fogyasztás.
Az idehaza lehalászott halmennyiség 80 százaléka jelenleg ponty, és célszerű lenne növelni a halfajták kínálatát. A harcsa, a csuka, a süllő és a pisztráng az irány, hiszen ezek a ragadozó halak jobban eladhatók, ráadásul exportképesek is. Naponta hozzávetőleg kétmillió felnőtt és félmillió gyerek egészségesebb táplálkozását jelentené, ha megvalósulna a terv, miszerint bővüljön a közétkeztetésben a magyar halételek kínálata. Az iskolai menzákon, üzemi konyhákban egyelőre problémát okoz a friss hal folyamatos biztosítása, ez a lépés jogszabályi módosításokat igényel. A Mahop a halászati kutatásokat és a tudástranszfert is ösztönzi, illetve termelő és szakmaközi szervezetek létrehozásával elősegíti a halgazdálkodási szereplők együttműködését. Törekvés továbbá az is, hogy a populációk javulása érdekében növelni kell az ívóhelyek számát, ez pedig a kontinentális természetes vizek élőhelyfejlesztésével érhető el.
