A projekt során több százmillió köbméter földet ástak ki a mintegy 35 kilométer hosszú második csatorna kiépítéséhez, mely lehetővé teszi a párhuzamos forgalom áthaladását a Szuezi-csatornán – írja a The Independent brit lap. A körülbelül 37 kilométeres eredeti szakaszt pedig kiszélesítették. A Szuezi-csatorna Hatóság szerint a gyorsabb átkelés növelni fogja a forgalmat a kulcsfontosságú vízi úton keresztül, mely a Vörös-tengert és a Földközi-tengert köti össze. A csatorna bővítése szerves részét képezi az egyiptomi gazdaság felélesztésének.
A Szuezi-csatornát – gazdasági jelentőségén túl – továbbra is a nemzeti büszkeség szimbólumaként tartják számon. Az útszakaszt 1869-ben Izmail pasa alkirály nyitotta meg, az ünnepélyes eseményre még egy operát is rendelt Giuseppe Verditől, bár szakmai körökben néhányan vitatják, hogy az Aidát valóban erre az alkalomra komponálta az olasz zeneszerző.
1956. július 26-án Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatorna Társaságot, amely végül a szuezi válság nyitányaként híresült el a történelemben. Mindenesetre Nasszer az arab világ hősévé vált a lépéssel, Egyiptom pedig átvette a csatorna feletti irányítást, amely egyrészt az ország nemzeti tudatának megerősítését, másrészt a brit befolyás térségbeni gyengülését jelentette.
A csatorna Egyiptom stratégiai fontosságának a szimbólumává vált, erre alapozták az ország jelentőségét. Sok állam ezért telepítette érdekeltségeit Egyiptomba, ez egyfajta stratégiai előnyt jelent – magyarázta Timothy E Kaldas, a Tahrir Institute for Middle East Policy nevű szervezet vezetője.
Az egyiptomiak viszont érzékenyek a külföldi befolyás erősödésére, ezért a csatornaberuházásnál teljesen önálló finanszírozást próbáltak kialakítani.
Az egyiptomi kormány előrejelzése szerint a csatornán keresztülhaladó forgalom jelentősen növekedni fog. Ez – a jelentés szerint – napi 49-97 hajót jelentene, az éves bevétel pedig 3,2 milliárdról 8,5 milliárd fontra növekedne 2023-ig.
Ezeket a becsléseket azonban sokan túlzónak találják, a csatornán bonyolított kereskedelmet ugyanis nagyban meghatározza az olaj és a cseppfolyósított földgáz forgalma, melyet globálisan inkább a folyamatos hanyatlás jellemez. A tisztviselők emiatt már szűkszavúbban nyilatkoztak korábbi előrejelzéseikhez képest, Mohab Mamish például csak annyit közölt: „világszínvonalú közgazdászok” voltak felelősek a fenti számokért.