Múlt pénteki döntésével lezárta a pazarló költségvetésű sportesemények korát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). A 2022-es téli olimpia rendezési jogának odaítélése volt az utolsó alkalom, amikor a megalomán tervek lesöpörhették az asztalról a kisebb büdzsével és a beruházások megtérülésével számoló pályázatokat. A játékokért Peking és a kazah Almati futott versenyt. Apró szépséghiba, hogy mindkét helyszínen hiányzik a téli sportok hagyománya és a természetes hó. Végül a kínai főváros nyert 44 szavazattal.
Hasonló világvárosokkal továbbra is képtelen lenne versenyezni, de a 2024-es nyári játékok megrendezése már Budapest számára sem lehetetlen. Olcsóbb és fenntarthatóbb olimpiában gondolkodik ugyanis a NOB, így a magyar pályázat mindenképpen illeszkedik új stratégiájukba. A magyar hatástanulmány szerint megérné a rendezés, a közvetlenül az olimpiára költendő összeget pedig 1074 milliárd forintban határozta meg.
Bizonyos fokig a 2008-as, túlságosan fényűző pekingi olimpiának is köszönhető, hogy most „pályára került” Budapest: tavaly decemberben Thomas Bach elnök épp a pekingi és szocsi téli olimpia elszaladt költségei miatt verte keresztül a NOB közgyűlésén az Agenda 2020 elnevezésű, negyven pontból álló programcsomagot. A reform az eddiginél rugalmasabb jelentkezést kínál, a meglévő, illetve ideiglenes és elbontható helyszínekkel való pályázást ösztönzi, s ezáltal az olcsóbb olimpiáknak ágyaz meg. Ennek előnyeire gyorsan reagálva a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és az Olimpiai Védnöki Testület már február elején kezdeményezte, hogy Magyarország vizsgálja meg a 2024-es nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésének lehetőségét. Erről a MOB közgyűlése 125 igen és egy nem szavazattal döntött, majd június 23-án a Fővárosi Közgyűlés elhatározta, hogy támogatja a 2024-es pályázatot, ezzel lényegében a start mezőre helyezve Budapestet.
Az első Orbán-kormány már próbálkozott az olimpiarendezéssel, de akkor nem jutottunk el a hivatalos pályázatig, mégis támpontként szolgálhat a 2002-ben elkészített, 2006-ban felújított megvalósíthatósági tanulmány. A legfontosabb kérdés az volt: ma többe vagy kevesebbe kerülne egy olimpia, mint a korábban kalkulált 5164 milliárd forint? Az új tanulmány mindössze 774 milliárd forintra becsüli a végső, nettó költségeket. A hatalmas különbséget az indokolja, hogy a mostaniban nincsenek benne az olimpiától függetlenül is szükséges infrastrukturális fejlesztések. Ugyanakkor a dokumentáció összefoglalójában hangsúlyosan szerepelnek az ötkarikás játékok gazdasági előnyei. Ezek alapján az állami lehetséges többletjövedelem 1142 milliárd, a háztartások többletjövedelmei 1006 milliárd, a vállalatokéi pedig 836 milliárd forintra tehetők. Ez összesen 2984 milliárd forint többletjövedelmet jelent, vagyis a nettó kiadások közel négyszeresét. A bruttó költség 1074 milliárd forint lenne, a 300 milliárddal karcsúbb nettó keret az olimpiai létesítmények utóhasznosításából várható bevétellel jönne ki.
Dénes Ferenc sportközgazdász szerint nem önámítás az infrastrukturális fejlesztések elkülönítése, hiszen sok más egyéb beruházáshoz hasonlóan a ferihegyi gyorsvasút kiépítésére vagy a hármas metró felújítására olimpia nélkül is szükség lenne. Szerinte paradox módon előremutató, hogy a tanulmány nem túlzottan bizakodó, hiszen azt sem titkolja, hogy az olimpiarendezés évi fél százalékkal növelné a költségvetési hiányt, egy százalékkal az államadósságot, a bruttó hazai összterméket pedig csak tizedszázaléknyival bővítené. A másik serpenyőben ugyanakkor ott van évente 26 ezer új munkahely, amely még a rendezés után bő egy évtizeddel, 2035-ben is javítaná a foglalkoztatást. Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpia Mozgalom alapítója és vezetője arra is felhívja a figyelmet, hogy 2006-hoz képest már sok minden megépült a fővárosban és az országban. A Budapesti Értéktőzsde volt elnöke elég erősnek tartja a magyar gazdaságot az olimpia megrendezésére.
