Nem működik a fedezetalapú hitelezés

A K&H Bank agrárfinanszírozási üzletágának vezetője szerint jól meg kell válogatni, kinek kölcsönöznek.

– Hogyan zárta a múlt évet a K&H az agrárpiacon?
– Eddig is a legnagyobb agrárfinanszírozók voltunk a piacon, de a múlt év végére jelentős növekedést sikerült elérni a szektorban: 25,4 százalékos piaci részesedésünk van a mezőgazdasági alaptevékenység és 20,7 a teljes agrobiznisz finanszírozásában. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai alapján tehát jóval előtte vagyunk a versenytársainknak. A piaci részesedésre vonatkozó növekedési tervünk 2 százalék volt 2014 vonatkozásában, úgy gondoltuk, a korábbi 16,8 százalékos arányt sikerül majd ennyivel növelnünk. Ehhez képest lényegesen nagyobbat tudtunk nőni.

– Milyen most az agrárhitelek szerkezete a banknál?
– A K&H agráriumhoz való „hozzáértése” megnőtt, ez is segített abban, hogy az utóbbi két évben jellemzően eltolódott az ágazati hiteleink aránya a hosszú futamidejű, beruházási hitelek felé. Magyarországon korábban a rövid lejáratú hitelek aránya volt túlsúlyban az agráriumban, miközben a többi uniós országban a hosszú távú hitelek aránya már jó ideje meghaladja az 50 százalékot. Két-három éve nekünk is leginkább rövid lejáratú agrárhiteleink voltak, ma viszont már határozottan a beruházási, hosszú lejáratú hitelek vannak többségben. Csaknem egyharmad-kétharmad az arányuk, ami véleményem szerint az ágazatot egy egészségesebb irányba terelgeti.

– Az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rendszere viszont nem a legegészségesebb.
– A támogatási rendszer módosítása éppen a növénytermesztők kivételezett helyzetén változtatott, nekik nem is nagyon van szükségük hitelre. A módosítással az unió éppen az állattartást próbálja erősíteni. A szándék legalábbis egyértelmű volt a változtatással kapcsolatban: nagyobb hozzáadott érték felé terelni a gazdálkodók termelését. Azt pedig majd a jövő mutatja meg, hogy vajon sikerül-e elérni ezt a szándékot ezzel az eszközrendszerrel, vagy sem. Amit már most látni, hogy a növénytermesztők a támogatási rendszer említett változása nyomán elkezdtek felvásárolni állattartótelepeket.

– A kormány eltökélt szándéka, hogy a kicsik arányát az agráriumban 80 százalékra növeli. Működőképes elképzelés lehet ez?
– A világpiacon a világ összes termelőjével kell versenyezni. A lokális piacok könnyebben bevehetők, igaz, magasabb hozzáadott értéket is követelnek. Ezt a két piacot el kell választani egymástól. Magyarországon a nagy cégek képesek világpiacra termelni a jelenlegi struktúrában, és a nyugati példa azt mutatja, hogy az nem elérhetetlen a kicsiknek sem. De hogyan tud egy átlagosan 16 hektáron gazdálkodó belga parasztember világpiaci tényező lenni? Úgy, hogy megvan a háttere, továbbá a kereskedelem és a termelés is szabályozott. Nem lehetetlen tehát ez, csak nálunk hiányzik az eszközrendszere és a hagyomány is.

– Pedig egy ideje már ezt az eszközrendszert építgetik.
– Bankként azt támogatjuk, akiről azt gondoljuk, hogy képes visszafizetni a rendelkezésére bocsátott hitelt. Ez nem azon múlik, hogy valaki kicsi vagy nagy, hanem csakis az adott piaci szereplő hatékonyságán. Mi tehát gazdaságilag szelektálunk, és annak adunk, aki képes visszaadni. A kicsik között is vannak ilyenek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kicsikből nőnek ki a nagyok; a gazdaság egészére igaz ez, nem csak az agráriumra. Azzal sincs tehát semmi baj, hogy a kicsit, az induló vállalkozást támogatni kell. Ez is kell ahhoz, hogy valaki kinője magát, és nagy legyen tíz, húsz vagy ötven év múlva.

– És mi a helyzet az őstermelőkkel?
– Hitelt jó eséllyel az kérjen, akinek van a gazdálkodására vonatkozó, évekre visszamenő, értékelhető kimutatása, nyilvántartása – beszéljünk könyvelésről –, amely alapján mi külső szemlélőként azt tudjuk mondani, hogy igen, ő ezzel igazolja, hogy képes hatékonyan dolgozni. Ha valaki nem vezet ilyen nyilvántartást, nem képes banki partnerré válni. Most mászunk kifelé egy pénzügyi világválságból, amely a fedezetek értékét tönkretette, tehát ma nem tudunk eszközalapon finanszírozni. Üzletileg nem jó nekünk egy ilyen finanszírozás, és erkölcsileg is aggályos. Akkor inkább ne létesítsünk hitelkapcsolatot.

– Az MNB idén a hitelezés terén 6-7 százalékos növekedést várna el a bankoktól. Mennyire teljesíthető ez az agrárvilágban?
– Úgy gondolom, hogy az agrárvilág beruházási, hitelfelvételi szándékát a mai napig a támogatási rendszer határozza meg. Az agrárium most a pályázatokra vár, arra, hogy például a bővítéshez már támogatással vágjanak bele. Amíg ez a pályázati rendszer nem lesz tiszta, addig nem lehet a hitelezés megindulására várni.

– Tavaly a bank több mint 8 százalékos növekedést ért el az ágazatban. Megismételhető ez idén is?
– A mostani piaci részesedésünk már akkora, hogy a megtartása is komoly feladat. Amikor már elvisszük az ágazat 25 százalékát egyedül, miközben van legalább tíz mérvadó bank a piacon, akkor ez egy olyan részesedés, ami üzletileg nagyon fontos számunkra, egyúttal azonban jelentős elkötelezettséget és felelősséget is jelent az ágazattal szemben. Egyértelműen hosszú távú kapcsolatokra törekszünk.