Egyiptom persze dönthet úgy, hogy keleti irányba, a meglévő arab vezetéken (Arab Gas Pipeline) keresztül exportál. Itt viszont fennáll a veszélye, hogy Szíriában bármikor felrobbanthatják a csövet. De ha Törökországig eljut a gáz, az sem biztosíték semmire, ugyanis ott sincs olyan kapacitás, mely feltétlenül elegendő lenne a nagy mennyiség célba juttatására.
Marad a C terv, a cseppfolyósítás. A mínusz 160 fok alá lehűtött gázt folyékony állapotban tankerekkel tudnák elszállítani a Földközi-tengeren át LNG-terminálokba, ahol el lehet végezni a visszagázosítást. A szállítóhajók tárolóhelye azonban véges, és a cseppfolyósítás-lefejtés-visszagázosítás folyamat sem két fillér, így ez sem tűnik ideális megoldásnak.
Bali Gábor energiapiaci szakértő szerint nem is kell a szállításig mennünk, hogy komoly buktatókkal szembesüljünk. A geológiai becslések, melyek során a kőzetben lévő gáz mennyiségét és minőségét próbálják belőni a szakemberek, sokszor teljesen félremennek, nem egy projekt csődölt már be emiatt az iparágban. A kezdeti fúrásoknál a tapasztalati adatok állnak rendelkezésre, pontosabb számításokat több száz találat után lehet csak végezni. Véleménye egybecseng dr. Molnáréval: mivel a gázmezők sok apró üregből állnak, ha egy pontról vesznek mintát, az olyan, mintha semmi sem történt volna. A próbafúrásokból egyébként a mennyiséget jóval könnyebb, a minőséget jóval nehezebb megállapítani. A kitermelő akkor örülhet igazán, ha az egyiptomi földgáz túlnyomórészt tiszta metánt tartalmaz és minél kevesebb butánt, propánt vagy szén-dioxidot.
