„Ne nyereséges, hasznos legyen!”

Az olimpia olyan, mint a lakásfelújítás: az eredeti kalkulációt rendre felülmúlja a tényleges ráfordítás.

– A budapesti olimpia kapcsán divat a görög válsággal példálózni. A szkeptikusok szerint úgy járnánk, mint Athén, amely a 2004-es rendezés után indult meg a lejtőn. Kisebbségben vannak azok, akik szerint nem a sportesemény volt a bajok fő forrása, hanem az, hogy egy rossz szerkezetű gazdaságra idő előtt erőltették rá az euró bevezetését. Melyik oldalon áll?
– Az igazság valahol a két álláspont között van. Olyan volt nekik ez az olimpia, mint amikor a szakadék felé tartó autóban ott ül a hátsó ülésen a nagymama: plusz hatvan kiló teher. Athén valószínűleg akkor is elkövetett volna minden létező rendezési és szervezési hibát, ha 2000 után is a drachma maradt volna a fizetőeszköz. Az utolsó pillanatban készült el minden, az idő nyomása miatt elszabadultak a kivitelezési árak, az utólagos hasznosításra pedig egyáltalán nem gondoltak. Bár a stadionok és a csarnokok álltak, jó részüket csak építési területen át lehetett megközelíteni: térkő helyett fapallókat fektettek le a homokba. A félbehagyott parkosításra az ezüstérmes kardvívó, Nemcsik Zsolt csak annyit mondott: a kertésszel szívesen elbeszélgetne. A 2012-es londoni olimpia az ellenpélda: a házigazdák arra fókuszáltak, hogy a 16 napos rendezvény után a következő 30-40 évben a beruházás minden egyes eleme hiánypótló funkciót töltsön be. A magyar gazdaság méretbeli határai miatt Budapestnek már a pályázat előkészítésekor elsősorban Athén hibáiból kell okulnia, ugyanakkor érdemes minél többet ellesnünk a britek profizmusából is.

– Limában dől el 2017. szeptember 15-én, hogy ki ad otthont a 2024-es nyári olimpiának. Leginkább miben bízhatunk?
– Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tavaly decemberben nem hagyja jóvá az olcsóbb és gazdaságosabb rendezést szorgalmazó Agenda 2020 programcsomagot, akkor nemhogy nyerni, de értékelhető pályázatot beadni se lenne esélyünk. Így viszont, hogy számunkra kedvezően változtak a peremfeltételek, akár fel is kerülhetünk az ötkarikás térképre. Mivel nem tudunk, nem is akarhatunk infrastruktúrában versenyezni Los Angelessel, Párizzsal vagy Rómával, de még Hamburggal sem. Ezen a téren elfogadható, jó minőséget kell hoznunk, emellett pedig beadványunkban érdemes hangsúlyosan szerepeltetni azt a sporthagyományainkon és kultúránkon alapuló pluszértéket, ami a rivális metropolisok fölé emelhet. Mi vagyunk a legeredményesebb sportnemzet azok közül, amelyek még nem rendeztek olimpiát, a kelet-közép-európai régióban egyébként sem volt még ilyen esemény. Ez nagy gazdasági projekt, ahol az nyer, aki a legjobb, de ha van a világon szentimentális sportszervezet, az a NOB. Erre jó példa a birkózás megtartása a versenyprogramban: a hagyományok tisztelete erősebbnek bizonyult annál az érvnél, hogy a helyére pályázó sportágak a nézettség, az eladhatóság szempontjából már előrébb járnak. Félreértés ne essék, ha nem megfelelőek a létesítményeink, vagy az eseményre érkező embertömeget nem tudjuk megfelelően A pontból B-be mozgatni, akkor semmit sem ér a 168 aranyérmünk. De ha álljuk a sarat a kötelező kritériumok terén, építhetünk a tradícióinkra. Ugyanez például nem mondható el a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségről: Puskás Ferenc visszahúzós cseléért nem pottyanhatna az ölünkbe egy világbajnokság.

– A korábbi becslés szerint 5000 milliárd forintba is kerülhet egy olimpia, a mostani tanulmány alapján azonban kijön 744 milliárdból. Hogy lehetséges ez?
– Az Agenda 2020 révén bőven lehet faragni a költségvetésen, de ezek lecsupaszított számok, amelyek mögött főként a sportlétesítmények állnak. Ebbe az összegbe nem tartoznak bele azok a beruházások, amelyek az olimpiához ugyan nélkülözhetetlenek, de Magyarországnak egyébként is szüksége lenne rájuk. Utóbbi tételekre további 3000 milliárd forintot kell áldozni: itt többek között az országhatárokig érő autópálya-hálózatra, a repülőtér bővítésére és a várossal való kötött pályás összeköttetésére gondolhatunk, de mondhatnám az új Duna-hidat is, amely Észak-Csepel integrálását célozza. Ezekre egyébként is szükség van, de ha a célegyenesben ott az olimpia, akkor nem lehet addig halogatni, mint mondjuk a négyes metrót. Vigyázni kell, mert az olimpia olyan, mint a lakásfelújítás: az eredeti kalkulációt rendre felülmúlja a tényleges ráfordítás. Célszerű lenne 15-20 százalékos hibahatár alatt maradni, és akkor mindennel együtt sem menne 4500 milliárd forint fölé a számla. A rendezőnek 1,7 milliárd dollárt, vagyis mai árfolyamon közel 480 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást ad a NOB, ez nem csekély hozzájárulás. Nem rossz kiindulópont 2024-re, hogy a megvalósíthatósági tanulmány szerint a 38 tervezett helyszínből 24 már most alkalmas vagy alkalmassá tehető olimpiai sportesemények befogadására.

– A PwC nemzetközi tanácsadó cég számításai szerint 2984 milliárd forint többletjövedelmet hozhat a budapesti olimpia. Ebből 1142 milliárd folyhat a központi költségvetésbe, 1006 milliárd a háztartások kasszáiba, 836 milliárd a vállalatoké. Reális számok ezek?
– Már magát a kérdésfelvetést sem tartom szerencsésnek. Mert  hogy mi mennyibe kerül, meg lehet, s meg is kell tervezni, de a bevételi oldalon inkább csak bűvészkedés a számokkal, hogy a rendezés mennyivel növeli a GDP-t, mekkora pluszadóbevételt hoz, vagy hány új munkahelyet teremt. Az ötkarikás játékok hozadéka sokkal inkább minőségi, semmint mennyiségi kérdés, az életszínvonal emelkedését pedig nehéz forintosítani. A közlekedésfejlesztés, a területrehabilitáció jelentősen javítana a lakosság mindennapjain, és a helyi gazdaságot is segítené. Aki az olimpia előtt és alatt külföldiekkel kommunikál, annak javul az idegennyelv-tudása, más pedig utána tud olyan helyen futni vagy úszni, amely olimpiai versenyhelyszín volt.

– Vegyük végig a riválisainkat! Ijesztően erősnek tűnik a mezőny.
– Amikor hivatalossá vált, hogy Los Angeles, Párizs, Róma és Hamburg nevezett még, rögtön megnéztem a nagy nemzetközi fogadóirodák nyereményszorzóit. Nem lepődtem meg, hogy messze a legesélytelenebbnek tartanak minket, és Párizst árazták be favoritnak. Ez egyrészt a régi, Agenda 2020 előtti gondolkodást, másrészt azt tükrözi, hogy a világ mit gondol rólunk. Európa három erős gazdasága mellett egy tengerentúli ellenfelünk van, Hamburg kivételével ráadásul már mind bizonyítottak rendezőként. Igaz, az Elba partján támaszkodhatnak is Berlin és München tapasztalataira. Esélyeinket alapvetően határozza meg, hogy az olcsó olimpiák programcsomagja csak abban segít-e, hogy a rajthoz álljunk, vagy az elbírálásban is sokat nyom majd a latban. Ha a pekingi vagy szocsi olimpia pazarló, 51, illetve 43 milliárd dolláros túlköltekezésén felbőszülő NOB kiáll az elvei mellett, akkor joggal bizakodhatunk. De legalább közel egyenlő helyzetben kell lennünk ahhoz, hogy a feltételezett szimpátia révén méltók legyünk a támogatásra.