„Ne nyereséges, hasznos legyen!”

Az olimpia olyan, mint a lakásfelújítás: az eredeti kalkulációt rendre felülmúlja a tényleges ráfordítás.

– A korábbi becslés szerint 5000 milliárd forintba is kerülhet egy olimpia, a mostani tanulmány alapján azonban kijön 744 milliárdból. Hogy lehetséges ez?
– Az Agenda 2020 révén bőven lehet faragni a költségvetésen, de ezek lecsupaszított számok, amelyek mögött főként a sportlétesítmények állnak. Ebbe az összegbe nem tartoznak bele azok a beruházások, amelyek az olimpiához ugyan nélkülözhetetlenek, de Magyarországnak egyébként is szüksége lenne rájuk. Utóbbi tételekre további 3000 milliárd forintot kell áldozni: itt többek között az országhatárokig érő autópálya-hálózatra, a repülőtér bővítésére és a várossal való kötött pályás összeköttetésére gondolhatunk, de mondhatnám az új Duna-hidat is, amely Észak-Csepel integrálását célozza. Ezekre egyébként is szükség van, de ha a célegyenesben ott az olimpia, akkor nem lehet addig halogatni, mint mondjuk a négyes metrót. Vigyázni kell, mert az olimpia olyan, mint a lakásfelújítás: az eredeti kalkulációt rendre felülmúlja a tényleges ráfordítás. Célszerű lenne 15-20 százalékos hibahatár alatt maradni, és akkor mindennel együtt sem menne 4500 milliárd forint fölé a számla. A rendezőnek 1,7 milliárd dollárt, vagyis mai árfolyamon közel 480 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást ad a NOB, ez nem csekély hozzájárulás. Nem rossz kiindulópont 2024-re, hogy a megvalósíthatósági tanulmány szerint a 38 tervezett helyszínből 24 már most alkalmas vagy alkalmassá tehető olimpiai sportesemények befogadására.

– A PwC nemzetközi tanácsadó cég számításai szerint 2984 milliárd forint többletjövedelmet hozhat a budapesti olimpia. Ebből 1142 milliárd folyhat a központi költségvetésbe, 1006 milliárd a háztartások kasszáiba, 836 milliárd a vállalatoké. Reális számok ezek?
– Már magát a kérdésfelvetést sem tartom szerencsésnek. Mert  hogy mi mennyibe kerül, meg lehet, s meg is kell tervezni, de a bevételi oldalon inkább csak bűvészkedés a számokkal, hogy a rendezés mennyivel növeli a GDP-t, mekkora pluszadóbevételt hoz, vagy hány új munkahelyet teremt. Az ötkarikás játékok hozadéka sokkal inkább minőségi, semmint mennyiségi kérdés, az életszínvonal emelkedését pedig nehéz forintosítani. A közlekedésfejlesztés, a területrehabilitáció jelentősen javítana a lakosság mindennapjain, és a helyi gazdaságot is segítené. Aki az olimpia előtt és alatt külföldiekkel kommunikál, annak javul az idegennyelv-tudása, más pedig utána tud olyan helyen futni vagy úszni, amely olimpiai versenyhelyszín volt.

– Vegyük végig a riválisainkat! Ijesztően erősnek tűnik a mezőny.
– Amikor hivatalossá vált, hogy Los Angeles, Párizs, Róma és Hamburg nevezett még, rögtön megnéztem a nagy nemzetközi fogadóirodák nyereményszorzóit. Nem lepődtem meg, hogy messze a legesélytelenebbnek tartanak minket, és Párizst árazták be favoritnak. Ez egyrészt a régi, Agenda 2020 előtti gondolkodást, másrészt azt tükrözi, hogy a világ mit gondol rólunk. Európa három erős gazdasága mellett egy tengerentúli ellenfelünk van, Hamburg kivételével ráadásul már mind bizonyítottak rendezőként. Igaz, az Elba partján támaszkodhatnak is Berlin és München tapasztalataira. Esélyeinket alapvetően határozza meg, hogy az olcsó olimpiák programcsomagja csak abban segít-e, hogy a rajthoz álljunk, vagy az elbírálásban is sokat nyom majd a latban. Ha a pekingi vagy szocsi olimpia pazarló, 51, illetve 43 milliárd dolláros túlköltekezésén felbőszülő NOB kiáll az elvei mellett, akkor joggal bizakodhatunk. De legalább közel egyenlő helyzetben kell lennünk ahhoz, hogy a feltételezett szimpátia révén méltók legyünk a támogatásra.