Sem nyílt, sem zárt pályázatot nem hirdethetett meg az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága a letelepedési magyar államkötények értékesítésére kiszemelt közvetítővállalkozások esetében – legalábbis ez derült ki a Magyar Nemzet közérdekű adatigénylésére adott bizottsági válaszból. A lap egyebek mellett arra volt kíváncsi, hogy milyen információk alapján választották ki azokat a közvetítőcégeket, amelyek végül engedélyt kaptak a kötvények nagy hasznot hozó árusítására.
Bánki Erik, a testület elnöke szerint a feltett kérdésekkel kapcsolatos nyilvános adatok már megtekinthetők a bizottság titkárságán, egyébként valamennyi döntés és az azok meghozatalához irányadó határozatok nyilvánosak, a testület honlapján bárki számára elérhetők. Az iratbetekintés során ugyanakkor a Magyar Nemzet nem talált rá a kiválasztási folyamatot dokumentáló adatokra, továbbá a honlapon is csak a bizottsági határozatok vannak fent, a kiválasztásról szóló döntések nem lelhetők fel. Ebből következtetett arra a lap – ha Bánki Erik válaszlevelét vesszük alapul, amely szerint a honlapon fent vannak az iratok –, hogy nem volt pályázat, mert ha lett volna, az a honlapon most is elérhető lenne.
A közvetítők kiválasztásának mikéntje azért fontos kérdés, mert az egyik közvetítőcég ügyvezetője, Raj Rafael saját bevallása szerint is Uber-sofőr (lényegében taxis) egy kínai városban, akiről a helyi újság is beszámolt. Egy másik cégvezetőnek, Walter Christoph Wachternek pedig tucatnyi vállalata van Liechtensteinben, valószínűsíthető, hogy valakinek a strómanja. De a többi cégvezető sem államkötvény-forgalmazás terén szerzett tapasztalataival lett híres az üzleti életben.
A lap szerette volna azt is megtudni, milyen határidőt szabott a gazdasági bizottság a pályázatok leadására, és a vállalkozások honnan értesültek a kötvényüzlet lehetőségéről. Arra is kíváncsiak voltak, hogyan történhetett meg, hogy két cég esetében visszadátumozva iktatták az eljárás során az iratpótlást. Furcsállták továbbá, hogy más állampapír-értékesítéssel ellentétben nem a befektető kapja a kamatot, hanem a közvetítőcég. Bánki Erik e két kérdést azért nem válaszolta meg, mert témáik nem tartoznak az információszabadságról szóló törvény hatálya alá, illetve döntés-előkészítő anyagnak minősülnek.
A Bánki Erik által hivatkozott törvény egyébként azt is tartalmazza, hogy hasonló „adatok megismerését – az adat megismeréséhez és a megismerhetőség kizárásához fűződő közérdek súlyának mérlegelésével – az azt kezelő szerv vezetője engedélyezheti”. Vagyis a bizottság elnöke, ha akart volna, válaszolhatott volna a lap kérdéseire. Amennyiben a két liechtensteini cég visszadátumozott iktatása és a befektetők helyett a közvetítőcégeknek fizetett kamat „döntés-előkészítő” anyagnak minősül, azt sejteti, hogy a cégek kiválasztásánál az államkötvény-értékesítés mellett egyéb célok is szerepet játszottak. A letelepedési államkötény programot rengeteg kritika érte, az Együtt párt például tett feljelentést az ügyben a Magyar Nemzet egy cikke nyomán.
Bő két évvel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami lehetővé tette az Európai Unión kívüli állampolgároknak, hogy pénzért letelepedést vásárolhassanak maguknak és családtagjaiknak. Akik legalább 300 ezer euró, azaz 93 millió forint névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak, ennek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben.
A jogszabály úgy szól: nem közvetlenül az államtól, hanem közvetítőcégeken keresztül lehet ilyen kötvényt lejegyezni. Hét cég kapott engedélyt, időközben egytől megvonta a bizottság a jogosultságot. A vállalkozások egy kivételével az offshore cégek körében népszerű szigeteken és államokban vannak bejegyezve, s 23–28 millió forinttal gazdagodnak ügyletenként. Szeptemberig ez 60 milliárd forint feletti bevételt jelentett.
