Miközben a kőolaj hordónkénti ára rég nem látott mélységekbe zuhan – a Brent könnyűolajat márciusi szállításra 28,05 dolláron jegyezték, a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta 28,84 dollárba került – válságba jutott a hagyományos eljárásnál jóval drágábban felszínre hozható palaolaj kitermelése.
Ahogy arról korábban az MNO is beszámolt, az amerikai gazdasági fellendülés egyik motorjának tartott palaolaj- és palagáz-forradalom a nyersolaj világpiaci árának drasztikus csökkenéséhez is hozzájárult, csakhogy az egyre csökkenő árakkal az új technológia már nem tudta felvenni a versenyt. Egyre több kút zárt be, miközben ezrek kerültek utcára a kitermeléssel foglalkozó vállalatok és a kőolajpiaci szolgáltatást végző cégek leépítései miatt. A jelenség főként az Egyesült Államokat érinti, rengeteg más országban be is van tiltva ez a fajta kitermelési mód.
Az olaj árának csökkenése kapcsán Barta Judit, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója elmondta: a palaolajat hordónkénti 40 és 80 dollár közötti ár esetén éri meg kitermelni, vagyis a mostani 28 dolláros érték mellett hatalmas veszteség éri az iparágat. A palaolaj kinyeréséhez ugyanis folyamatos fúrás kell, így lehet feltárni a föld alatt található, kisebb „olajbuborékokat”. A szakember úgy látja: ha 20-25 dolláron „megnyugszik” a kőolaj világpiaci ára, annak eredményeként a palaolaj teljesen eltűnhet a kínálatból.
Barta Judit egyébként nem látja az olajár csökkenésének lehetséges végét, de mint közölte, ennek az ideje is hamar eljöhet, mivel a csökkenéssel egyidejűleg egyre több országot érint rendkívül kedvezőtlenül a folyamat. Szaúd-Arábia költségvetése – de ez sok más arab országra is igaz – nagyon erősen függ a kőolaj-bevételektől, az ország idei költségvetése a hírek szerint a kiadások drasztikus lefaragásával számol. Meg kell említeni azt is, hogy a kuvaiti emír pont szerdán sürgette hazájában a költségvetési kiadások csökkentését, egyben hatékonyabb költséggazdálkodásra szólított fel.
Ez már csak azért is érdekes, mert pont ez a két ország az, amelyik a publikus információk alapján a legolcsóbban, hordónként körülbelül 10 dolláros áron tud kőolajat a felszínre hozni.
„A további csökkenés hatalmas válságba sodorhatja az olajexportáló országokat, ami komoly politikai feszültségekhez vezethet” – véli Barta Judit.
Ezekben a hetekben egyre többen sürgetik a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC), hogy a benne résztvevő államok állapodjanak meg végre a termelés visszafogásáról.
A szakértő viszont borúlátó, szerinte nem lesz OPEC-egyezség. „Az OPEC-tagországok a hetvenes éveket leszámítva a termeléscsökkentési megállapodásokat soha sem tartották be, de a termelést így is csak mindössze 10-15 százalékkal lehetséges visszafogni” – állítja Barta Judit, hozzátéve: ha csökkentik is a termelést, a felhalmozott készletek miatt még egy évig tartana, hogy ennek komoly hatását érezzük.
Érzékeltetésül: 2015-ben napi 94,6 millió hordós 2015-ös átlagos kőolajigény mellett 96,5 millió hordó/nap körüli volt a kínálat, azaz napi 1,9 millió hordós volt a túltermelés.
Ismert, az OPEC 2015 nyara óta olajpiaci részesedésének megvédését helyezte a kitermelési és exportpolitikájának középpontjába. Vagyis a tagországok megpróbálják olyan olcsón és olyan mennyiségben eladni a „fekete aranyat”, hogy azzal jelentősen csökkentsék az árszintet, és a versenytársaknak ne érje meg kitermelni és eladni saját olajukat. A cél természetesen a riválisok megszorongatása, tehát a magas költséggel termelő új források, például az amerikai palaolaj kiszorítása a piacról. Az ellene korábban hozott nemzetközi szankciók feloldásával ráadásul Irán is visszatér, ami tovább lökheti az árakat a mély felé.
Mindez azt is jelenti, hogy az OPEC-országok a saját korábbi döntéseiktől szenvednek most, úgy, hogy azokat éppen a konkurencia kiszorításának érdekében hozták, vagyis gyakorlatilag a saját fegyverük okoz nekik súlyos sebeket.
