A Baker Hughes olajipari szolgáltató szerint 1987 óta nem látott ütemben, hetente csaknem százával zárnak be palagáz-kitermelő kutak. A tavaly októberben üzemelő 1609 kút közül január végén már csak 1223 működött, és szakemberek szerint számuk az év végére ezer alá fog csökkenni.
Az amerikai szárazföldi kutak nyereségessége rendkívül változó: egyes telepek csak 90 dollár feletti olajár mellett képesek profitot termelni, míg mások akár már 30 dolláros világpiaci ár esetén is nyereségesek lehetnek.
James Burkhard, az IHS Energy olajpiaci kutató igazgatója szerint az amerikai upstream (kutatás és kitermelési) iparág rendkívül árérzékeny. Az olajárak stabilizálódásáig valószínűleg lelassulnak a fúrások, a világpiaci tendencia gátat szab a szárazföldi palaolaj-kitermelésnek, amely az elmúlt öt évben az olajpiaci kínálat növekedésének a motorja volt. Hozzátette: mivel a szárazföldi (onshore) kutak általában nem megállíthatatlanul nagy, több milliárd dolláros projektek, ezért viszonylag egyszerűen leállíthatók és újraindíthatók.
A palaolaj-kitermelésben is érdekelt nagy olajvállalatok több ezer munkást bocsátanak el és befagyasztják a beruházásokat a csökkenő olajárak miatt – számol be az Euronews. Mint írják, a világ legnagyobb bányászati vállalata, a BHP Billiton 40 százalékkal csökkenti az észak-amerikai palaolaj-kitermelését. 26 fúrószigetből 10-et bezár június végéig. Ezzel egy időben viszont fokozza a megmaradó fúrószigetek működését.
A hírportál szerint az alacsonyabb olajár alapvetően pozitív irányba mozdítaná az amerikai gazdaságot, az olcsóbb fogyasztói javak és üzemanyag által, azonban az utóbbi években az olajipar a gazdasági növekedés meghatározó eleme lett, így árnyaltabb a hatás.
John White, a Roth Capital Partners vezető elemzője szerint átalakultak a palaolaj-kitermelés gazdaságossági mutatói, és ezért a kutatási aktivitás csökkenésére lehet számítani. „A viszonylag könnyen kitermelhető területeken kisebb számban, de nagyobb hozamú kutakkal folytatódnak majd a fúrások” – mutatott rá.
Ezzel ellentétben Steven Kopits, a Princeton Energy Advisors tanácsadó cég elnöke úgy véli, hogy csak ki kell várni, amíg leépül a piacot terhelő túlkínálat, és minden visszatér a régi kerékvágásba. „A palaolaj-termelők helyében én megpróbálnék túlélni hat hónapot, és megvárnám, hogy újra emelkedjenek az árak” – mondta.
Raoul LeBlanc, az IHS energiaigazgatója kifejtette: amennyiben az olajár továbbra is alacsony marad és jövőbeni emelkedésével szemben is megrendül a bizalom, az amerikai termelés 2016-ban stagnálhat vagy akár csökkenhet is. Addig azonban rengeteg dolog történhet: emelkedhetnek az olajárak, csökkenhetnek a kitermelési (upstream) költségek, javulhat a kutak hozama, vagyis átrendeződhetnek a palaolaj-termelés gazdaságossági mutatói, és ismét növekedésnek indulhat az iparág az Egyesült Államokban.
Június óta több mint 50 százalékkal esett a kőolaj világpiaci ára, az erős túlkínálat és a gyenge kereslet kölcsönhatásának, illetve a gyenge világgazdasági növekedés hatására. Az arab világban, például Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, a kőolaj hordónkénti kitermelési költsége 8-10 dollár, míg más jelentős termelők, például Oroszország vagy Venezuela, költségei ennek a többszöröse, elérheti akár a 30 dollárt is.
Az amerikai palaolaj-kitermelés határköltsége még ez utóbbi értéket is meghaladja. Elemzői vélemények szerint Szaúd-Arábia a magasabb kitermelési költségű forrásoktól – mindenekelőtt az amerikai palaolajtól vagy a mélytengeri brazil kitermeléstől – próbálja védeni saját piaci részesedését azzal, hogy nem hajlandó csökkenteni a kitermelést.
A Magyar Nemzet Magazin korábban beszámolt róla: Amerika, a közel-keleti térség korábbi legnagyobb olajimportőre szép lassan leépíti külföldi kőolajvásárlásait, és versenytárs exportőrként jelenik meg a világ különböző régióiban. Elemzők szerint ez lehetett az egyik oka, hogy az OPEC-tagállamok egy része saját bevételeit is jelentősen csökkentve árháborút kezdeményezett az amerikai palaolaj-termelőkkel szemben. Mint a Magazin elemzőkre hivatkozva írja, 60 dolláros hordónkénti ár az a határ, ahol már nem éri meg felszínre hozni a palaolajat. Az arab elképzelések szerint senki sem fog áldozni a veszteséges kitermelésre, amikor a világpiacon gond nélkül talál ilyen áron olajat.
