Az alapkezelő jelentése szerint a tartósan alacsony benzinárak számos globális autógyárat hozhatnak kedvezőbb helyzetbe. Az USA-ban már tavaly megmutatkozott az üzemanyagár-csökkenés hatása, 16,4 millió személygépkocsit adtak el, ami 2006 óta a legjobb eredménynek számít. A hagyományos autógyárak számára a nyomott olajár előnyös, mivel nő az ország szabadon elkölthető jövedelme és csökken a gyártáshoz használt műanyagok ára. Ezzel szemben az elektromos hajtású járművek üzemeltetési költségeinek előnye egyre kisebb a hagyományos, belső égésű motorral hajtott gépjárművekéhez képest.
A kőolaj árának mérséklődése szintén kedvezően hat a mezőgazdaságra, hiszen csökkennek a mezőgazdasági gépek (traktorok, kombájnok) üzemeltetésével kapcsolatos kiadások, és kedvezőbben alakulnak a műtrágya- és szállítási költségek is. Az USA mezőgazdasági minisztériuma szerint a műtrágya, a növényvédő szerek és az üzemanyag 2013-ban a kukorica, a búza és a szójabab teljes termesztési költségének 32, 26, illetve 19 százalékát tette ki.
A Fidelity szerint az olajár esésének egyik legfőbb károsultjai a globális kőolajkutató és -kitermelő vállalatok, mivel az alacsonyabb árak negatívan hatnak a bevételre, megváltoztatják az egyes kitermelő térségek, illetve régiók olajkútjainak gazdasági életét és működési feltételeit. Az energiaipari termelőeszköz-gyártásnak is nehézséget okoz az energiapiaci helyzet, mert az olcsóbb olaj csökkenti az energiaipari tőkeberuházások volumenét. Emellett a nagyobb kihívást jelentő geológiai forrásokból származó olajat általában drágábban és nagyobb beruházásigénnyel lehet csak kitermelni.
A globális olajárak erőteljes csökkenése továbbá befolyásolhatja a megújuló energiaforrások előállításának relatív gazdaságosságát, ami azt is eredményezheti, hogy az alternatív erőforrások részarányának növekedése lassulhat, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban arányuk 2006 óta 2,4 százalékról 2014-re csaknem háromszorosára, 6,7 százalékra nőtt.
Az olajárak a jelenlegi szinten valószínűleg elérték a mélypontot, és hamarosan megindulhat az emelkedés – jelentette ki az OPEC főtitkára, Abdullah al-Badri a Reuters hírügynökségnek adott interjúban. „A jelenlegi 45-55 dolláros hordónkénti olajár úgy gondolom már nem csökkenhet tovább, és hamarosan megindulhat az emelkedése is” – fogalmazott a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) főtitkára.
Abdullah al-Badri hangsúlyozta, hogy az OPEC részéről egy esetleges termeléscsökkentés csak kihasználatlan termelési kapacitáshoz, a beruházások csökkenéséhez és végső soron egy túlzott mértékű áremelkedéshez vezetett volna. „Tételezzük fel, hogy csökkentjük a kitermelést. Annak az eredménye a kihasználatlan kapacitás növekedése lett volna. A termelők, ha túlzott kapacitásaik vannak, már nem invesztálnak. Ha viszont nincs beruházás, később nem lesz kitermelés sem. Ha pedig nincs kitermelés, az kínálati hiányt eredményez, ami áremelkedéshez vezet. Két-három év múlva csak a 2008-as helyzet ismétlődött volna meg” – mondta Abdullah al-Badri, hozzátéve, hogy abban az esetben, ha a kínálati hiány a beruházások elmaradása miatt jelentkezik, az árak akár 200 dollárig emelkedhetnek.
Az OPEC decemberi ülésén napi 30 millió hordós kitermelési kvótájának szinten tartása mellett döntött.
A piaci hatás megítéléséhez legalább hat hónapra van szükség – hangsúlyozta a főtitkár, megjegyezve, hogy legközelebb a szervezet júniusi közgyűlésén tekintik át és értékelik újra a helyzetet. A kitermeléshez pedig addig sem nyúlnak. „Tartjuk a szintet” – válaszolta a júniusi tanácskozás előtti csökkentés lehetőségére vonatkozó kérdésre.
Június óta több mint 50 százalékkal esett a kőolaj világpiaci ára, a Brent olaj ára hordónkénti 49 dollár alatt volt hétfőn, az amerikai WTI pedig 46 alatt. Január elején hatéves mélypontra zuhantak az árak. Ennek kapcsán a Világbank előrejelzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy ennél nagyobb zuhanás csak a gazdasági világválság idején és 1985-86 között esett meg. A Napi Gazdaság ismertetése szerint ők is 50 dollár körüli padlóra számítanak, amely visszaaraszolhat majd 60-70 dollárra.
Egyes elemzői vélemények szerint Szaúd-Arábia a magasabb kitermelési költségű forrásoktól – mindenekelőtt az amerikai palaolajtól vagy a mélytengeri brazil kitermeléstől – próbálja védeni saját piaci részesedését azzal, hogy nem hajlandó csökkenteni a kitermelést. Az arab világban, például Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, a kőolaj hordónkénti kitermelési költsége 8-10 dollár, míg más jelentős termelők, például Oroszország vagy Venezuela költsége ennek a többszöröse, elérheti akár a 30 dollárt is. Az amerikai palaolaj-kitermelés határköltsége még ez utóbbi értéket is meghaladja.
Ugyanakkor arra is sok minden utal, hogy Oroszországot akarták nehéz helyzetbe hozni az olajárak zuhanásával, amit azonban a szegényebb, olajtermelő fejlődő országok is megsínylenek. Al-Valíd bin Talál bin Abdel-Azíz al-Szaúd szaúd-arábiai herceg szerint viszont badarság, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia megállapodott az olajár alacsonyan tartásában, hogy így gyengítse Moszkvát. Rámutatott, hogy az olajárak esése egyaránt sújtja Oroszországot és Szaúd-Arábiát, de nagy tartalékai miatt Szaúd-Arábián nem látszanak ennek jelei. Azt is mondta, hogy soha többé nem lesz 100 dollár felett a kőolaj világpiaci ára.
