Tavaly év végéig 3429 befektető kért tartózkodási engedélyt hazánkban, miután magyar letelepedési államkötvényt vásárolt a 2013-ban indult program keretében – közölte lapunkkal a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH). Emellett a családtagok részére 2015. december 31-ig további 5961 kérelem érkezett, vagyis összesen 9390-en adtak be kérvényt. Év végéig 9003 külföldi meg is kapta a tartózkodási engedélyt, amelynek birtokában hat hónap múlva jár a program alapján a véglegesnek tekinthető nemzeti letelepedési engedély. A BÁH adatai szerint családtagokkal együtt 6193-an már kérvényezték a letelepedési engedélyt, közülük 4540 külföldi meg is kapta a magyar „zöldkártyát”. A kérelmek 88 százalékát kínai állampolgárok nyújtják be, őket követik az oroszok hétszázalékos aránnyal, vagyis e két csoport igényli a letelepedési engedélyek 95 százalékát.
Az orosz és a kínai piacon ténykedő közvetítőcégek jól jártak a nagy forgalommal. Nem úgy az a két másik társaság, amely a program indulása óta nem tudott legalább száz állampapírt eladni, ugyanis erre hivatkozva a gazdasági bizottság elvette tőlük az üzletet.
A Szingapúrra specializálódott Euro-Asia Investment Management Pte Ltd. és a többek között azerbajdzsáni, kazah, thaiföldi, illetve indonéz állampolgárokra koncentráló Discus Holdings Ltd.-nek tavaly december 15-én vonta vissza a fideszes elnök által vezetett bizottság a forgalmazási engedélyét, miután az egyik ügyvezető interjút adott lapunknak. Már akkor gyanús volt, hogy más lehet a testület mondvacsinált döntésének hátterében, hiszen egyik cég esetében sem járt le a limit teljesítésére három évben megszabott határidő: a Discus Holdings 2013. április 29-én, míg a Euro-Asia Investment Management 2013. június 10-én kapott engedélyt letelepedési államkötvények forgalmazására. Amennyiben a testület a törvény hatálybalépésétől számítja a három évet, akkor sem stimmel az időpont, hiszen 2012. december 27-én jelent meg a Magyar Közlönyben az erről szóló jogszabály, miközben a testület 2015. december 15-től datálta a visszavonási határozatait.
Ha a fenti két cég esetében tapasztalt hozzáállás általános lenne, akkor számításunk szerint az Arton Capital Hungary Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nek is vissza kellett volna vonni az engedélyét, mivel tavaly szeptember 30-ig csupán 39 eladott kötvény után kérvényeztek letelepedési engedélyt szűk három év alatt, és aligha képzelhető el, hogy az utolsó három hónapban úgy felpörögött volna a forgalom, hogy hamarosan sikerül teljesíteni az előírást. Ha abból indulunk ki, hogy a letelepedési engedélyek 95 százalékát kínai és orosz állampolgárok adják be, aligha jöhetett ez össze az indiai állampolgárokra specializálódott Innozone Holdings Limited nevű cégnek sem, bár a vállalkozás esetében van egy kiskapu, mivel a Cipruson bejegyzett többségi tulajdonú cég külföldi tagja is vásárolhat tőlük – állampolgársági megkötés nélkül – állampapírt.
A gazdasági bizottságtól szinte lehetetlen információhoz jutni az ügyben, Rogán Antal elnök például egy korábbi adatigénylésünkre azt válaszolta, hogy a cégeknek nem kell adatot szolgáltatniuk, és a testületnek sincs jogszabályi kötelezettsége ezek bekérésére. Emiatt is érthetetlen, mi alapján számolták ki, hogy tavaly decemberig melyik cég hozott száz ügyfelet, és melyik nem. Az is furcsa, hogy bár a bizottság szerint két Liechtensteinben bejegyzett cég tulajdonosi köre különböző, mégis egy napon alapították őket, és a nagyhercegség cégbíróságának nyomtatóját percre pontosan egy időben hagyta el a két alapítói okirat.
Ezen az üzleten nagyon egyszerűen lehet hatalmas pénzeket keresni. A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak. A külföldi által befizetett 300 ezer euróból azonban a közvetítőcég csak mintegy 271 ezret utal az államnak, a többit megtartja. A külföldi öt év múlva 300 ezer eurót kap vissza, ebből azonban közel 29 ezer eurót az adófizetők pénzéből pótol ki az állam a lejárat évében. A cégek ezenfelül további 40–60 ezer eurós díjat is kérnek az ügyintézésért cserébe. Számításaink szerint a program 2013-as indulása óta – a legolcsóbb díjazással számítva – 74, míg a drágább szolgáltatási árral szorozva 95 milliárd forintot tettek zsebre a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Szingapúrban és Máltán bejegyzett közvetítőcégek csupán ennek az egy programnak tulajdoníthatóan. Más államkötvények esetében nincs szükség közvetítőcégre, ezeket anélkül is el lehet adni, de a letelepedési kötvényeknél miniszteri rendelet írja elő, hogy csak a kijelölt közvetítőcégek árulhatják őket.
