Ha a fenti két cég esetében tapasztalt hozzáállás általános lenne, akkor számításunk szerint az Arton Capital Hungary Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nek is vissza kellett volna vonni az engedélyét, mivel tavaly szeptember 30-ig csupán 39 eladott kötvény után kérvényeztek letelepedési engedélyt szűk három év alatt, és aligha képzelhető el, hogy az utolsó három hónapban úgy felpörögött volna a forgalom, hogy hamarosan sikerül teljesíteni az előírást. Ha abból indulunk ki, hogy a letelepedési engedélyek 95 százalékát kínai és orosz állampolgárok adják be, aligha jöhetett ez össze az indiai állampolgárokra specializálódott Innozone Holdings Limited nevű cégnek sem, bár a vállalkozás esetében van egy kiskapu, mivel a Cipruson bejegyzett többségi tulajdonú cég külföldi tagja is vásárolhat tőlük – állampolgársági megkötés nélkül – állampapírt.
A gazdasági bizottságtól szinte lehetetlen információhoz jutni az ügyben, Rogán Antal elnök például egy korábbi adatigénylésünkre azt válaszolta, hogy a cégeknek nem kell adatot szolgáltatniuk, és a testületnek sincs jogszabályi kötelezettsége ezek bekérésére. Emiatt is érthetetlen, mi alapján számolták ki, hogy tavaly decemberig melyik cég hozott száz ügyfelet, és melyik nem. Az is furcsa, hogy bár a bizottság szerint két Liechtensteinben bejegyzett cég tulajdonosi köre különböző, mégis egy napon alapították őket, és a nagyhercegség cégbíróságának nyomtatóját percre pontosan egy időben hagyta el a két alapítói okirat.
Ezen az üzleten nagyon egyszerűen lehet hatalmas pénzeket keresni. A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak. A külföldi által befizetett 300 ezer euróból azonban a közvetítőcég csak mintegy 271 ezret utal az államnak, a többit megtartja. A külföldi öt év múlva 300 ezer eurót kap vissza, ebből azonban közel 29 ezer eurót az adófizetők pénzéből pótol ki az állam a lejárat évében. A cégek ezenfelül további 40–60 ezer eurós díjat is kérnek az ügyintézésért cserébe. Számításaink szerint a program 2013-as indulása óta – a legolcsóbb díjazással számítva – 74, míg a drágább szolgáltatási árral szorozva 95 milliárd forintot tettek zsebre a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Szingapúrban és Máltán bejegyzett közvetítőcégek csupán ennek az egy programnak tulajdoníthatóan. Más államkötvények esetében nincs szükség közvetítőcégre, ezeket anélkül is el lehet adni, de a letelepedési kötvényeknél miniszteri rendelet írja elő, hogy csak a kijelölt közvetítőcégek árulhatják őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!