Ugyanakkor az Uber nem is tipikusan a sharing economy területe, mivel sokkal jobban emlékeztet arra, amikor egy fővállalkozónak alvállalkozói vannak – ez utóbbi szerepet az Uber esetében a sofőr tölti be. „Az alvállalkozós modellben minden felelősséget az alvállalkozóra hárít a fővállalkozó, vagyis ha például meghibásodik az autó, az az alvállalkozó költsége. Az Uber pedig nem fizet, ha elromlik az autó” – hangsúlyozta.
A közgazdász emlékeztetett: az amerikai példa azt mutatja, hogy az Uber folyamatosan csökkenti a sofőröknek fizetendő díjat, ennek ellenére mégis hasznos tud lenni azoknak, akik munkanélküliek vagy csak fizetéskiegészítésre szeretnének szert tenni. A hazai munkanélküliségi viszonyok és a fogyasztók árérzékenysége miatt az Uber könnyen lehetne sikeres Magyarországon. Ha ma egy potenciális utast megkérdezünk, hogy fizetne-e többet egy taxisnak, mint egy Uber-sofőrnek ugyanazon szolgáltatásért, valószínűleg az emberek többsége nemmel válaszolna. Az Uber-mobilalkalmazás ráadásul egyszerűen használható, és a sofőrök is könnyen tudnak a rendszerhez csatlakozni.
Többek között ennek, vagyis a könnyű pénzkeresési lehetőségnek köszönhető az, hogy az Uber-jelenséget gyakorlatilag lehetetlen felszámolni – állítja a szakértő. Továbbá egy ilyen alkalmazást bárki fejleszthet, a Lyft éppen ezt tette négy évvel ezelőtt.
„Ha betiltják az Ubert, akkor jön a Lyft, ha betiltják a Lyftet, akkor jön egy másik: nem lehet őket megállítani, mert előbb vagy utóbb újra megjelennek egy módosított üzleti modellel, hogy megfeleljenek a szabályozásnak” – hangsúlyozta Schmuck Roland.
