Hogy kinek mennyire éri meg az alacsony ár, jól jelzi az a tavaly év végi összesítés, amely szerint Szaúd-Arábia és Kuvait hordónként 10 dolláros áron tud olajat kitermelni, Irak esetében ugyanez a szám 10,7 dollár. Az Egyesült Államoknak átlagosan 36, Kanadának 41, Brazíliának 49 dollárjába kerül egy hordó nyersolaj felszínre hozása.
Korábbi összeállításunkban azt írtuk: ha hordónkénti húsz dollár alá csökkenne a kőolaj világpiaci ára, az már több olajtermelő arab országnak sem kedvezne. Ha ugyanis tényleg ennyire lecsökkenne az árszint, akkor – a kevésbé olcsón termelő arab országok kiesése miatt – szinte azonnal megszűnne a most tapasztalható túlkínálat, az árak pedig újból emelkedni kezdenének. Hogy így lesz-e, arra természetesen még mindig korai nagy összegben fogadni.
Elemzések szerint ugyanakkor az alacsony árakra nemcsak azért kell számítani, mert túltermelés mutatkozik, hanem azért is, mert Kína gazdasága a vártnál is jobban lassul, ha hihetünk a számoknak. Márpedig ez azt jelzi, hogy a korábban rengeteg nyersanyagot fogyasztó távol-keleti óriás részéről visszaeshet a kereslet a kőolaj iránt.
Noha régebben a geopolitikai feszültségek, konfliktusok garantáltan növelték az olaj árát, most még az iráni–szaúdi szembenállás sincs rá ilyen hatással, inkább az mutatja – mivel mindketten a szervezet tagjai –, hogy az OPEC nagyon messze van még a sokak által sürgetett megállapodástól.
