A nemzeti adópolitikát fenyegeti a TTIP

Brüsszel háttéralkukat próbál kötni Washingtonnal, a magyar kormány álláspontja még most sem világos.

Tanulságos a másik eset is, ahol szintén a román állam a szenvedő fél: a kanadai Gabriel Resources vállalat elmaradt haszon címén perelte be Bukarestet, mert a tiltakozások hatására nem engedték neki a verespataki aranybánya ciántechnológiás kitermelését. Ehhez a jogi alapot a brit–román befektetési egyezmény szolgáltatta, és azért tudott élni vele a kanadai cég, mert korábban a Jersey-szigeteki offshore paradicsomban alapított egy leányvállalatot, így ezen keresztül indította el a nemzetközi eljárást. Egyre jellemzőbb, hogy a multik már egy esetleges vitarendezési eljárásra gondolva tervezik meg, hol alapítsanak offshore céget. Így fonódik össze az adóelkerülés és az államok perlésének gyakorlata egyes nagy nemzetközi cégek életében.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a különbíróságok bevezetése hazánkat is érzékenyen érintené: például egy újabb vállalati különadó kivetésével, vagy a meglévők emelésével – ha ez külföldi érdekeket is sért – a jövőben azt kockáztatná, hogy drága pereskedés zúdul a nyakába. Épp ezért érthetetlen, hogy a magyar kormány TTIP-ügyben nem vall színt. Határozott álláspontja kimerül abban, hogy hangoztatja Magyarország elkötelezettségét a génmódosított termékektől való mentesség megőrzése mellett. Árulkodó lehet azonban, hogy Colleen Bell amerikai nagykövet néhány hete egy rendezvényen megköszönte Orbán Viktor miniszterelnöknek és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek a transzatlanti tárgyalások támogatását. Szakértők azóta se tudják hová tenni ezt a megnyilatkozást.

A TTIP egyik fő veszélye épp ebben rejlik: egyértelmű hivatkozási alapot jelentene ahhoz, hogy a multik pereljék az államokat – véli Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője. A globális nagytőke így tudná megtiltani a nemzetállamoknak, hogy olyan jogszabályokat alkossanak, amelyek a befektető magáncégek profitérdekeivel ellentétesek. Utóbbiak mindenképpen jól járnának, hiszen az érintett állam kénytelen visszakozni, vagy busás kártérítést fizet nekik. – Ez is azt mutatja, hogy a TTIP nem önmagában káros. Sokkal nagyobb aggodalomra ad okot az, hogy milyen folyamatokat indít el – teszi hozzá a szakértő.

Erre jó példa a „savas” csirke esete. A transzatlanti tárgyalások másik érzékeny pontja ugyanis az eltérő európai és amerikai szabályok „összehangolása” az élelmiszeripar és a mezőgazdaság terén. Már vannak látható jelei annak, hogy az amerikai nyomás a szigorúbb európai élelmiszer-biztonsági előírások fellazulásához vezet még azelőtt, hogy a TTIP-tárgyalások véget érnének. Brüsszel már el is fogadtatta a marhahúsok tejsavas öblítését, ami az Egyesült Államokban szokásos eljárás, mert ott a gyártás folyamán több szennyezés érheti a húsipari termékeket. Tavaly decemberben pedig a baromfihúsok perecetsavas kezelésének engedélyezését próbálta titokban elindítani az Európai Bizottság. – A Föld Barátai nemzetközi hálózat és az egyéb civil szervezetek tiltakozása hatására azonban a bizottság egyelőre leállította a folyamatot, de ez nem jelenti azt, hogy örökre elsüllyesztette volna a témát – mondta lapunknak Fidrich Róbert. Mint hozzátette, Brüsszel már az engedéllyel nem rendelkező génmódosított élelmiszerekre vonatkozó zéró tolerancia feloldását is elkezdte pedzegetni. Látszólag még semmi sem dőlt el a 2013 dereka óta folyó szabad kereskedelmi tárgyalásokon, de Brüsszel engedékeny magatartása alapján az európai közvélemény joggal aggódik a génmódosított, növekedési hormonokkal kezelt élelmiszerek esetleges betörése miatt.

A tárgyalások 12. fordulója hétfőn kezdődött, és hírek szerint az ISDS mellett ezúttal a közbeszerzési szabályok összehangolása is napirendre kerül.