A bevándorlási hivatal adatai alapján a Hungary State Special Debt Fund 2903, a VolDan Investments 233, az Arton Capital 176, a Discus Holdings 45, míg az Euro-Asia Investment tulajdonosi közlése szerint 50 állampapírt adott el. Az Innozone 4 indiai állampolgárnak értékesített kötvényt, és további 18 külföldit soroltunk még ide, amelyek állampolgárság alapján egyik céghez sem köthetők.
A gazdasági bizottságtól egyébként szinte lehetetlen információhoz jutni az ügyben, Rogán Antal egy korábbi adatigénylésünkre azt válaszolta, hogy a cégeknek nem kell adatot, üzleti beszámolót szolgáltatniuk, és a testületnek sincs jogszabályi kötelezettsége ezek bekérésére. Emiatt is érthetetlen, mi alapján számolták ki, hogy tavaly decemberig melyik cég hozott száz ügyfelet, és melyik nem. Az is furcsa, hogy bár a bizottság szerint két Liechtensteinben bejegyzett cég tulajdonosi köre különböző, de egy napon alapították őket, és a nagyhercegség cégbíróságának nyomtatóját percre pontosan egy időben hagyta el a két alapítói okirat.
Ezen az üzleten nagyon egyszerűen lehet hatalmas pénzeket keresni. Lényege, hogy az Európai Unión kívüli, harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, e célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak. A külföldi által befizetett 300 ezer euróból azonban a közvetítőcég csak mintegy 271 ezret utal az államnak, a többit megtartja. A külföldi öt év múlva 300 ezer eurót kap vissza, ebből közel 29 ezer eurót az adófizetők pénzéből pótol ki az állam a lejárat évében. A cégek 40– 60 ezer eurós díjat is kérnek az ügyintézésért. Számításaink szerint a program 2013-as indulása óta – alsó hangon – 74, míg a drágább szolgáltatási árral szorozva 95 milliárd forintot tettek zsebre a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Szingapúrban és Máltán bejegyzett közvetítőcégek csupán e program révén.
