Csupán 22 letelepedési magyar államkötvényt adhatott el az Innozone Holdings Ltd. tavaly év végéig, az Országgyűlés gazdasági bizottsága mégsem vonta vissza az engedélyét – legalábbis ez derül ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal statisztikáiból. Mivel nyilvános információk nem állnak rendelkezésre a zsíros hasznot hozó kötvényüzletről, lapunk részletes adatokat kért a hivataltól, és az állampolgárságuk szerinti besorolás alapján kötöttük az egyes cégekhez az államkötvények értékesítését. A cégek ugyanis a területi leosztás elvén túl, elsősorban állampolgárság alapján kapnak engedélyt a kötvények forgalmazására. A Cipruson bejegyzett Innozone Holdingsnak csak indiai állampolgárok és a szigetállamban benyújtott kérelmek esetében van jogköre eljárni, illetve a szigetállam területén regisztrált gazdasági társaságok többségi tulajdonosai által Magyarországon benyújtott kérelmek esetében intézkedhet.
Ez azonban nem olyan egyszerű, mivel jelentős félreértések adódtak korábban. Az Euro-Asia Investment Management Ltd. például Szingapúrra kapott engedélyt, de mintegy ötven kínai ügyfélnek is értékesített induláskor kötvényeket.
Ez nem tetszett a kínai és vietnami állampolgárokra specializált, a Kajmán-szigeteken bejegyzett Hungary State Special Debt Fundnak, így a bizottsághoz fordult jogértelmezés céljából. A cég azt kifogásolta, hogy Szingapúrban tucatnyi kínainak adott el kötvényt a másik vállalkozás. Rogán Antal, a parlamenti testület akkori elnöke bizottsági határozatban rögzítette a félreértést: az állampolgárság számít, és ez érvényes a kérvényező többségi tulajdonában álló gazdasági társaságra is, vagyis neki is attól a közvetítőtől kell az értékpapírt megvásárolnia, amelyhez állampolgárság alapján tartozik.
Az Innozone Holdings esete azért érdekes, mert tavaly december 15-én két közvetítőcég – a Szingapúrra specializálódott Euro-Asia Investment Management Pte Ltd. és a többek között azerbajdzsáni, kazah, thaiföldi, illetve indonéz állampolgárokra koncentráló Discus Holdings Ltd. – engedélyét vonta vissza a bizottság, mert nem értékesítettek az elmúlt három évben legalább száz darab kötvényt. Az Innozone-tól, bár csak 22 papírt adott el, mégsem vonták vissza az engedélyt. Más furcsaságok is akadnak a bizottság háza táján. A testület úgy vonta vissza a fenti forgalmazási engedélyeket, hogy egyik cég esetében sem járt le a limit teljesítésére három évben megszabott határidő: a Discus Holdings 2013. április 29-én, míg a Euro-Asia Investment Management 2013. június 10-én kapott engedélyt letelepedési államkötvények forgalmazására. Ha a testület a törvény hatálybalépésétől számítja a három évet, akkor sem stimmel az időpont, hiszen 2012. december 27-én jelent meg a Magyar Közlönyben az erről szóló jogszabály, miközben a testület 2015. december 15-től datálta a visszavonási határozatait.
A bevándorlási hivatal adatai alapján a Hungary State Special Debt Fund 2903, a VolDan Investments 233, az Arton Capital 176, a Discus Holdings 45, míg az Euro-Asia Investment tulajdonosi közlése szerint 50 állampapírt adott el. Az Innozone 4 indiai állampolgárnak értékesített kötvényt, és további 18 külföldit soroltunk még ide, amelyek állampolgárság alapján egyik céghez sem köthetők.
A gazdasági bizottságtól egyébként szinte lehetetlen információhoz jutni az ügyben, Rogán Antal egy korábbi adatigénylésünkre azt válaszolta, hogy a cégeknek nem kell adatot, üzleti beszámolót szolgáltatniuk, és a testületnek sincs jogszabályi kötelezettsége ezek bekérésére. Emiatt is érthetetlen, mi alapján számolták ki, hogy tavaly decemberig melyik cég hozott száz ügyfelet, és melyik nem. Az is furcsa, hogy bár a bizottság szerint két Liechtensteinben bejegyzett cég tulajdonosi köre különböző, de egy napon alapították őket, és a nagyhercegség cégbíróságának nyomtatóját percre pontosan egy időben hagyta el a két alapítói okirat.
Ezen az üzleten nagyon egyszerűen lehet hatalmas pénzeket keresni. Lényege, hogy az Európai Unión kívüli, harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, e célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, fél év után letelepedési engedélyt kapnak. A külföldi által befizetett 300 ezer euróból azonban a közvetítőcég csak mintegy 271 ezret utal az államnak, a többit megtartja. A külföldi öt év múlva 300 ezer eurót kap vissza, ebből közel 29 ezer eurót az adófizetők pénzéből pótol ki az állam a lejárat évében. A cégek 40– 60 ezer eurós díjat is kérnek az ügyintézésért. Számításaink szerint a program 2013-as indulása óta – alsó hangon – 74, míg a drágább szolgáltatási árral szorozva 95 milliárd forintot tettek zsebre a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Szingapúrban és Máltán bejegyzett közvetítőcégek csupán e program révén.
