Célkeresztben a banki pénzteremtés Svájcban

A banktitok hazájában, Svájcban mozgalom indult azért, hogy elvegyék ezt a jogot a pénzintézetektől.

– Innentől kezdve a bankra a mai formájában nem lenne szükség – fűzi tovább a gondolatot Zsiday Viktor közgazdász. Sőt a számlavezetés akár az állami alapszolgáltatás részévé is válhat, a hitelezéssel pedig külön társaságok foglalkozhatnának. De nincs új a nap alatt, ehhez hasonló elképzelést fogalmaztak meg amerikai közgazdászok az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság idején is. A közgazdasági tudatból már kikopott Chicago-terv célja a hitelpénzen alapuló gazdasági rendszer kilengéseinek mérséklése volt a kölcsön- és a pénzállomány szétválasztásával. Támogatói a magánhitelezés megszüntetését és a pénzteremtés államosítását javasolták. A bankok helyett külön befektetési alapok foglalkoztak volna a hitelezéssel, amelyek értékpapírokat bocsátanak ki a kölcsönökre szolgáló pénzek összegyűjtésére. A bankoknak 100 százalékos tartalékrátát írtak volna elő, így a betétesek pénze sosem úszott volna el.

Az ilyen elképzelésekkel az a gond, hogy a modern pénzügyi rendszert működésképtelenné tennék – fejtegette Bánfi Tamás. A gazdaság pénzigénye ugyanis állandóan növekszik a reáltermelés bővülése és az árak emelkedése miatt. A múltban is kialakult időnként pénzhiányos állapot egy-egy országban, de ez hátrányokkal járt, és a gazdasági szükséglet előbb-utóbb kikényszerítette a korrekciót valamilyen új pénzhelyettesítő eszköz vagy szolgáltatás formájában. Véleménye szerint Svájc – amely elsősorban diszkrét bankjaiból él – számára katasztrófa lenne egy ilyen kezdeményezés megszavazása. Amellett, hogy a pénzügyi rendszer bevett logikáját teljesen felforgatná, gyakorlati problémák is felvetődnének: például ki helyezne el ott pénzt, ahol nem világos, hogy miként lesz elkönyvelve, és még a betéttulajdonosnak kell érte díjat fizetnie? Mi van akkor, ha az ügyfél a külön hitelezőtársasághoz rakja a megtakarítását megfelelő kamatért cserébe, de hirtelen szüksége lenne pénzre? Befektetési alapból nem lehet egyik napról a másikra úgy kivenni a pénzt, mint a jelenlegi kereskedelmi bankokból. S végül, de nem utolsósorban: utóbbiak a betétgyűjtés és hitelezés mellett jelenleg pénzforgalmi szolgáltatást (fizetési számlák közötti fizetési műveleteket) is nyújtanak. Nagy kérdés, hogy az új rendszerben hogyan és ki látja el ezt a feladatot. A veszélyeket a svájci kormány is érzi, de nem hátrál meg a népszavazástól, erre legkorábban jövőre kerülhet sor.

Bár nincs különösebb realitása annak, hogy a mozgalom sikerre vigye a kezdeményezést, ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszert ne lehetne valamilyen módon észszerűbbé tenni – teszi hozzá Zsiday Viktor. Sőt a Svájchoz vagy Norvégiához hasonló, átláthatóan működő országokban érdemes kísérletezni az újszerű megoldásokkal, mivel ott kevésbé kell attól tartani, hogy az állam visszaél a hatalmával. Az átláthatóság hiánya miatt a kelet-európai államok aligha lennének alkalmasak arra, hogy egy ilyen átalakulást levezényeljenek.