A múlt évi 2,9 százalékos GDP-növekedést – melyet kedden közölt a Központi Statisztikai Hivatal – nagyrészt az európai uniós pénzek táplálták, amelyek egyszer elfogynak, s akkor könnyen lehet, hogy baj lesz, ugyanis külső források nélkül a magyar növekedés kérdéses a jelenlegi feltételek mellett, közölte lapunkkal Pogátsa Zoltán. Szerinte ebből a szempontból a fő probléma, hogy mind a hazai termelékenység, mind a foglalkoztatottság alacsony hazánkban.
A közgazdász hangsúlyozta: az Eurostat adatai azt mutatják, hogy a magyarországi termelékenység 2008 óta ugyanazon a szinten áll, semmit nem fejlődött, jelenleg az európai átlag körülbelül 60 százaléka, a szint javítására a mostaninál jóval több pénzt kellene fordítani. „Ha a termelékenységünk az uniós átlag 80 százaléka lenne, akkor hazánkban a bérek a mostani duplájára emelkedhetnének. Szlovéniában például »csak« negyedével nagyobb a termelékenység, mégis dupla akkora fizetések vannak, mint nálunk” – érvel Pogátsa. A gazdasági növekedés ezért akkor lenne fenntartható, ha a termelékenység folyamatosan nőne.
A bruttó hazai termék (GDP) növekedése 2 százalék fölött lehet idén – vélik az MTI-nek nyilatkozó makrogazdasági elemzők, akik a Központi Statisztikai Hivatal kedden közzétett részletes adataira reagáltak. A KSH második becslésében kedden megerősítette: a múlt év negyedik negyedévében 3,2, 2015-ben 2,9 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakával összehasonlítva. A CIB Bank elemzői szerint már az előzetes adat, illetve a korábbi részstatisztikák fényében meglepetést nem okozó GDP-számok megerősítették a felfutó növekedés mögötti részben szélesebb bázisú, de az uniós forrásfelhasználás miatt egyszeri tényezőkkel is erősen megtámogatott hatások jelenlétét. A részletes statisztikák alapján 2016-ra vonatkozóan változatlanul 2,0-2,3 százalékos GDP-növekedést várnak. Ürmössy Gergely, az Erste Bank vezető makrogazdasági elemzője szerint 2,2-2,3 százalék körüli GDP-növekedés lehet idén, amit elsődlegesen a háztartások erősödő fogyasztása húzhat.
A fenntarthatóság érdekében többet kellene az oktatásba is invesztálni. Pogátsa Zoltán megítélése szerint ez a terület szintén borzasztóan alulfinanszírozott, az unió országai átlagban GDP-jük 6,5 százalékát költik oktatásra, a skandináv államokban ez a szám akár a 7-9 százalékot is elérheti, míg nálunk 4 százalék alatt marad. „Ha Magyarországon fel akarjuk zárkóztatni azt a négymillió embert, aki jelenleg a létminimum alatt él, akkor az oktatásukba kell fektetni, ezek az emberek ugyanis nem fognak tudni saját jövedelemből a képzésükre áldozni, mert a megélhetésükre is alig futja” – magyarázta a szakértő. Véleménye szerint a felnőttképzésre szinte semmit nem költünk, innen hiányzik az a nagyságrendileg 300 milliárd forint, amelyet a kormány a közmunkára csoportosított át.
Az egészségügy tekintetében is 3-4 százalékpontos GDP-arányos lemaradásban vagyunk az uniós átlaghoz képest, de még a válságban lévő dél-európai államok is 2-2,5 százalékponttal költenek többet erre a célra.
Jelenleg Magyarország egyik húzóágazatában, az autógyártásban az alacsony hozzáadott értékű munka dominál, vagyis kis tudásalappal elvégezhető összeszerelési feladatokat végeznek a magyar gyárakban. Ezért a munkáért viszont értelemszerűen kevesebb bért adnak, mint például a kutatás-fejlesztési feladatokért. Amiatt, hogy ezt a tevékenységet támogatja az állam, tartósítja ezt az állapotot, akadályozza az elmozdulást, hogy magasabb hozzáadott értékű munkát végezzenek Magyarországon.
Az viszont pozitívum, hogy a magyar gazdaság jóval kevésbé kitett egy-egy iparágnak: az autóipartól is jóval kevésbé függünk, mint például a szlovákok – tette hozzá Pogátsa.
A gazdaság fejlesztéséhez ráadásul nem kellene adónövelés, csak az, hogy az adókat ésszerűbb formában szedjék be, kevesebb legyen az adócsalás – csak az áfacsalás 300-350 milliárd forintos kárt okoz –, és megszűnjenek az offshore-trükközések. A Tax Justice Network nemzetközi offshore-ellenes szervezet szerint a rendszerváltozás óta a magyar államadósság mintegy két és félszerese folyt ki az országból az offshore-ügyletek következében. Ráadásul a magyar állam rendkívül sokat költ a saját működésére, vagyis a bürokráciára – állította a szakértő.
Emellett Pogátsa Zoltán szerint ésszerűtlen a bevételi oldal összetétele. Az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerrel az állam évente 500 milliárd forintról mond le, miközben a foglalkoztatáson és a kis keresetűeken igyekszik pénzt beszedni járulékok formájában. A szakértő úgy látja, hogy egy háromkulcsos rendszerrel jelentős béremelést lehetne elérni azoknál, akik ma a legkevesebbet viszik haza havonta Magyarországon.
A makrogazdasági számok tehát hiába nagyon kedvezőek, a gazdasági növekedés nagyon nagy részben függ az uniós pénzektől, a kis költségvetési hiány pedig nem a több bevételből, hanem a kiadáscsökkentésből származik.
A kormány célja a kedvező kép kialakításával alighanem az volt, hogy a hitelminősítők felfigyeljenek a jó teljesítményre, és eljöjjön végre a várva várt felminősítés – ami a kedvezőbb hitelfeltételek mellett minden bizonnyal óriási presztízsnövekedést hozna a kormánynak –, mindez azonban eddig elmaradt. Pogátsa Zoltán szerint amúgy sem a hitelminősítők számára kell „gazdaságot csinálni”, azok ugyanis már a válság alatt is leszerepeltek, és azóta sem mindig reflektálnak arra, hogy valójában mi történik.
