Ne a hitelminősítőknek akarjunk tetszeni

A termelékenység növelése és az oktatás fejlesztése a kulcskérdés.

A fenntarthatóság érdekében többet kellene az oktatásba is invesztálni. Pogátsa Zoltán megítélése szerint ez a terület szintén borzasztóan  alulfinanszírozott, az unió országai átlagban GDP-jük 6,5 százalékát költik oktatásra, a skandináv államokban ez a szám akár a 7-9 százalékot is elérheti, míg nálunk 4 százalék alatt marad. „Ha Magyarországon fel akarjuk zárkóztatni azt a négymillió embert, aki jelenleg a létminimum alatt él, akkor az oktatásukba kell fektetni, ezek az emberek ugyanis nem fognak tudni saját jövedelemből a képzésükre áldozni, mert a megélhetésükre is alig futja” – magyarázta a szakértő. Véleménye szerint a felnőttképzésre szinte semmit nem költünk, innen hiányzik az a nagyságrendileg 300 milliárd forint, amelyet a kormány a közmunkára csoportosított át.

Az egészségügy tekintetében is 3-4 százalékpontos GDP-arányos lemaradásban vagyunk az uniós átlaghoz képest, de még a válságban lévő dél-európai államok is 2-2,5 százalékponttal költenek többet erre a célra.

Jelenleg Magyarország egyik húzóágazatában, az autógyártásban az alacsony hozzáadott értékű munka  dominál, vagyis kis tudásalappal elvégezhető összeszerelési feladatokat végeznek a magyar gyárakban. Ezért a munkáért viszont értelemszerűen kevesebb bért adnak, mint például a kutatás-fejlesztési feladatokért. Amiatt, hogy ezt a tevékenységet támogatja az állam, tartósítja ezt az állapotot, akadályozza az elmozdulást, hogy magasabb hozzáadott értékű munkát végezzenek Magyarországon.

Az viszont pozitívum, hogy a magyar gazdaság jóval kevésbé kitett egy-egy iparágnak: az autóipartól is jóval kevésbé függünk, mint például a szlovákok – tette hozzá Pogátsa.

A gazdaság fejlesztéséhez ráadásul nem kellene adónövelés, csak az, hogy az adókat ésszerűbb formában szedjék be, kevesebb legyen az adócsalás – csak az áfacsalás 300-350 milliárd forintos kárt okoz –, és megszűnjenek az offshore-trükközések. A Tax Justice Network nemzetközi offshore-ellenes szervezet szerint a rendszerváltozás óta a magyar államadósság mintegy két és félszerese folyt ki az országból az offshore-ügyletek következében. Ráadásul a magyar állam rendkívül sokat költ a saját működésére, vagyis a bürokráciára – állította a szakértő.

Emellett Pogátsa Zoltán szerint ésszerűtlen a bevételi oldal összetétele. Az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerrel az állam évente 500 milliárd forintról mond le, miközben a foglalkoztatáson és a kis keresetűeken igyekszik pénzt beszedni járulékok formájában. A szakértő úgy látja, hogy egy háromkulcsos rendszerrel jelentős béremelést lehetne elérni azoknál, akik ma a legkevesebbet viszik haza havonta Magyarországon.

A makrogazdasági számok tehát hiába nagyon kedvezőek, a gazdasági növekedés nagyon nagy részben függ az uniós pénzektől, a kis költségvetési hiány pedig nem a több bevételből, hanem a kiadáscsökkentésből származik.

A kormány célja a kedvező kép kialakításával  alighanem az volt, hogy a hitelminősítők felfigyeljenek a jó teljesítményre, és eljöjjön végre a várva várt felminősítés – ami a kedvezőbb hitelfeltételek mellett minden bizonnyal óriási presztízsnövekedést hozna a kormánynak –, mindez azonban eddig elmaradt. Pogátsa Zoltán szerint amúgy sem a hitelminősítők számára kell „gazdaságot csinálni”, azok ugyanis már a válság alatt is leszerepeltek, és azóta sem mindig reflektálnak arra, hogy valójában mi történik.