Közbenső ítéletet hozott kedden a Fővárosi Törvényszék a pénznyerő automatás károsultak kontra magyar állam perben. Bő egy órán át tartott a határozat felolvasása, amelyben a Port Gabriella vezette tanács a kártérítési követelések döntő többségét megalapozatlannak találta, így elutasította, néhány tételben azonban helyt adott a felpereseknek. Jelen állás szerint abban bízhatnak, hogy a befizetett játékadó egy részét, illetve az elmaradt haszon töredékét visszakapják, de a játéktermekkel kapcsolatos nagy összegű beruházásaik, befektetéseik veszni látszanak.
Várhatóan a következő 15 napon belül mindkét fél fellebbez. A következő fordulóval őszig biztosan várni kell, az ügy pedig még évekig elhúzódhat. A tárgyalási jegyzék tanúsága szerint a Berlington Hungary Kft. és társai szerződésen kívüli kártérítéssel, a Laurus Invest Hungary Kft. és társai pedig közhatalom gyakorlásával okozott kár címén fordultak a bírósághoz. Bár konkrét összegek még nem hangzottak el, lapunk úgy tudja, előbbi ügyben nyolc-, utóbbinál hatmilliárd forint a tét. Ezeknek a cégeknek az adott alapot a kártérítési eljárás megkezdéséhez, hogy az Európai Unió Bírósága tavaly júliusban jogerős ítéletében azoknak a magyar vállalkozóknak adott igazat, akiknek a lába alól a kormány 2012-ben kihúzta a szőnyeget a szerencsejáték-piac drasztikus átalakításával. Az átmeneti időszak biztosítását, illetve az új jogszabályhoz való alkalmazkodás lehetőségét hiányoló strasbourgi verdikt egyúttal előre jelezte, hogy a magyar bíróságokon több tízmilliárd forintos kártérítésre perelhetik a kormányzatot a közeljövőben.
A tárgyalás pikantériája, hogy az államot a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda képviseli, amely 2013 szeptemberétől összesen 241 millió forintos megbízási díjat kap határozatlan időre. A névbeli egyezés nem a véletlen műve, a társaság egyik tulajdonosa Trócsányi László ügyvéd, aki 2014. június 6. óta a harmadik Orbán-kormány igazságügy-minisztere.
Az apró garzonlakás méretű Markó utcai tárgyalóterembe zsúfolódott tucatnyi érintett kétkedve fogadta az ítéletet, miszerint a játékgépek piaca nem a játékadó-emelés hatására szűkült. A testület szerint már azelőtt is 60 százalékkal csökkent az automaták mintegy 22 ezer darabos hazai jelenléte, hogy 2011. november 1-jén 100-ról 500 ezer forintra (elektronikus kaszinóban 120-ról 700 ezerre) nőtt a félkarú rablók után fizetendő közteher. Azt ugyanakkor elismerte a tanács, hogy ezután már az emelés hatására ugorhatott 80-85 százalékosra a mutató. Ezt követően jött 2012 októberében a végleges betiltás.
Arra is csóválták a fejüket az érintett vállalkozók, hogy a közbenső határozat szerint a személyi ráfordítás, vagyis az alkalmazottak jövedelemkiesése nem perelhető vissza. Mint elhangzott, nem bizonyítható, hogy a játéktermeket, nyerőgépek üzemeltetését és az e-kaszinókat betiltó szabályozás miatt váltak meg a dolgozóktól, holott ez nyilvánvalónak tűnik. Ugyanígy a vitás pontok közt szerepelt a pénznyerő automatákkal kapcsolatos beruházások és befektetések értékvesztése, a bérleti szerződések felmondásából és a bezárás költségeiből adódó pluszkiadások. Abban a tekintetben eljárhatott volna körültekintőbben is az alperes, hogy a magyar állam képviselete ne tudjon kilépni a felszámolás felelőssége alól, azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra mint különálló egységre hárítva.
A Magyar Szerencsejáték-szövetség várakozásai szerint a következő hetekben, hónapokban akár további hét-nyolcszáz per is kezdődhet. Schreiber István elnök lapunknak kifejtette, hogy 2012 októberében három nap alatt tették tönkre a pénznyerő iparágat, addig 18 ezer helyszínen 1200 cég foglalkozott szerencsejáték-szervezéssel. Ha csak helyenként két munkavállalóval számolunk, a szektorban akkor is közel 40 ezer ember megélhetése szűnt meg. Úgy látja, a mintegy 1200 érintett kétharmada kitartó, és hajlandó elmenni a végsőkig, harmaduk viszont elbizonytalanodott, fél, vagy már felszámolás alatt áll a cége, és beletörődött a sorsába.
