Az offshore-tevékenység – Gabriel Zucman világhírű közgazdász elemzése alapján – éves szinten nagyjából 190 milliárd dollárnyi veszteséget okoz a világ országainak, vagyis gyakorlatilag minden tisztességes adófizetőnek. 2014-ben a világ vagyonának 8 százaléka „pihent” offshore-számlákon, igaz, az adóelkerülés mértéke régiónként igencsak eltérő lehet. A legnagyobb offshore-vagyont, 2600 milliárd dollárt Európa halmozta fel, ez eléri kontinensünk vagyonának 10 százalékát, ami 2014-ben 78 milliárd dollárnyi adóbevétel-kiesést jelentett.
Szerdán az Európai Parlament vizsgálóbizottságának ülésén került ismét középpontba a kérdés: Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász arról beszélt a pénzmosás, adóelkerülés és adókijátszás elleni eseti bizottság (PANA) tagjai előtt, hogy az adóeltitkolás „aláássa a globális társadalom működését”, ezért az abban részt vevő cégeket „úgy kellene kezelni, mint egy járvány hordozóit, akiket el kell különíteni”. Mint mondta, szigorúbb szankciókat kellene elrendelni az adóelkerülést és a pénzmosást lehetővé tévő jogi vállalatok, vagyonkezelők és tanácsadó cégek ellen.
Offshore-tevékenységet végző vállalatoknak azokat a társaságokat nevezzük, amelyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Ennek hátterében nagyrészt adóoptimalizálás áll. Offshore-vállalatok közkedvelt célpontjai az „adóparadicsomok”, az ezekben az országokban bejegyzett offshore cégek mentesülnek a társasági adó alól, csak egy fix, alacsony összegű adót kell éves szinten kifizetniük.
Emellett kulcsfontosságúnak nevezte a nyilvános, a hatóságok és a sajtó számára egyaránt hozzáférhető adatbázisok létrehozását, amelyek az érintett vállalatok és tulajdonosaik adatait tartalmazzák. Átfogó, világszintű megközelítésre és zéró toleranciára van szükség az adóeltitkolással szemben, amely a globalizáció „sötét oldala” – hangsúlyozta.
„Fontos látni, hogy ez egy globális ügy, így a kérdés mindannyiunkat érint, csak nem mindannyiunkat egyformán. Akik a leginkább megisszák a levét a nagyvállalatok adómegnemfizetésének, azok a világ legszegényebb országai – pont azok az országok, ahol a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez a legnagyobb szükség lenne az adóbevételekre. Az IMF egyik tanulmánya arra mutat rá, hogy az átlagos bevételkiesés a nemzeti jövedelem arányában a fejlődő országok esetében hosszú távon 30 százalékkal magasabb, mint az OECD-országok esetében” – mondta az MNO-nak Bördős Éva, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (Demnet) nemzetközi fejlesztési programvezetője. Kiemelte: gyakorlatilag mára „az összes jelentős, fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi szervezet elismerte, hogy az adatok alapján több pénz áramlik ki a fejlődő országokból meg nem fizetett adó formájában, mint amennyi pénzt a fejlett országok (köztük mi is) hivatalos fejlesztési támogatás formájában a fejlődő országoknak adnak”.