Az offshore-tevékenység – Gabriel Zucman világhírű közgazdász elemzése alapján – éves szinten nagyjából 190 milliárd dollárnyi veszteséget okoz a világ országainak, vagyis gyakorlatilag minden tisztességes adófizetőnek. 2014-ben a világ vagyonának 8 százaléka „pihent” offshore-számlákon, igaz, az adóelkerülés mértéke régiónként igencsak eltérő lehet. A legnagyobb offshore-vagyont, 2600 milliárd dollárt Európa halmozta fel, ez eléri kontinensünk vagyonának 10 százalékát, ami 2014-ben 78 milliárd dollárnyi adóbevétel-kiesést jelentett.
Szerdán az Európai Parlament vizsgálóbizottságának ülésén került ismét középpontba a kérdés: Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász arról beszélt a pénzmosás, adóelkerülés és adókijátszás elleni eseti bizottság (PANA) tagjai előtt, hogy az adóeltitkolás „aláássa a globális társadalom működését”, ezért az abban részt vevő cégeket „úgy kellene kezelni, mint egy járvány hordozóit, akiket el kell különíteni”. Mint mondta, szigorúbb szankciókat kellene elrendelni az adóelkerülést és a pénzmosást lehetővé tévő jogi vállalatok, vagyonkezelők és tanácsadó cégek ellen.
Offshore-tevékenységet végző vállalatoknak azokat a társaságokat nevezzük, amelyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Ennek hátterében nagyrészt adóoptimalizálás áll. Offshore-vállalatok közkedvelt célpontjai az „adóparadicsomok”, az ezekben az országokban bejegyzett offshore cégek mentesülnek a társasági adó alól, csak egy fix, alacsony összegű adót kell éves szinten kifizetniük.
Emellett kulcsfontosságúnak nevezte a nyilvános, a hatóságok és a sajtó számára egyaránt hozzáférhető adatbázisok létrehozását, amelyek az érintett vállalatok és tulajdonosaik adatait tartalmazzák. Átfogó, világszintű megközelítésre és zéró toleranciára van szükség az adóeltitkolással szemben, amely a globalizáció „sötét oldala” – hangsúlyozta.
„Fontos látni, hogy ez egy globális ügy, így a kérdés mindannyiunkat érint, csak nem mindannyiunkat egyformán. Akik a leginkább megisszák a levét a nagyvállalatok adómegnemfizetésének, azok a világ legszegényebb országai – pont azok az országok, ahol a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez a legnagyobb szükség lenne az adóbevételekre. Az IMF egyik tanulmánya arra mutat rá, hogy az átlagos bevételkiesés a nemzeti jövedelem arányában a fejlődő országok esetében hosszú távon 30 százalékkal magasabb, mint az OECD-országok esetében” – mondta az MNO-nak Bördős Éva, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (Demnet) nemzetközi fejlesztési programvezetője. Kiemelte: gyakorlatilag mára „az összes jelentős, fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi szervezet elismerte, hogy az adatok alapján több pénz áramlik ki a fejlődő országokból meg nem fizetett adó formájában, mint amennyi pénzt a fejlett országok (köztük mi is) hivatalos fejlesztési támogatás formájában a fejlődő országoknak adnak”.
Az adóelkerülést elsősorban a nyitva hagyott kiskapuk és a transzparencia hiánya teszik lehetővé: a nagyvállalatok pénzügyi tranzakciói gyakran még a hatóságok elől is rejtve maradhatnak, így lehetetlen az ellenük való fellépés. Az elsődleges felelősség most a világ döntéshozóié: az ő kezükben van a kulcs az adóelkerülés visszaszorításához – vélekedett.
„A nyilvános regisztereken kívül elengedhetetlen lenne az úgynevezett nyilvános, országonkénti jelentéstételi rendszer bevezetése, a hatékony automatikus információcsere és a fejlett, fejlődő országok közötti adóegyezmények felülvizsgálása, de a civil szervezetek a globális adójogi szabályozást is az ENSZ égisze alá rendelnék” – magyarázta Bördős Éva, és kiemelte: a kapacitásbővítés is fontos lenne, különösen a fejlődő országok esetében.
Az egyenlőtlenségek – részben az adóparadicsomokban adózatlanul eltüntetett milliárdok miatt – egyre jobban nőnek a világon, és ennek előbb-utóbb mindannyian megisszuk a levét. Oda jutottunk, hogy mára már egyre nehezebb hinni az érvelésnek, miszerint a legvagyonosabbak gazdagságából végső soron mindannyian profitálunk valahol – fogalmazott, és hozzátette: örvendetes, hogy egyre több nemzetközi fórumon kerül napirendre a kérdés, de most már ideje lenne a valódi cselekvésnek is.
Az offshore-államok nagyon elszaporodtak, és leginkább az olyan, gazdaságilag jelentős országok folytatják ezt a gyakorlatot, mint az Egyesült Királyság vagy Svájc – ezt már Pogátsa Zoltán közgazdász mondta portálunknak. Hozzátette: a gazdagabb magánszemélyek és nagyvállalatok számára ez a gyakorlat napjainkra általánossá vált. Bár ez a tevékenység – azon kívül, aki folytatja – gyakorlatilag mindenkire negatív hatással van, leginkább az afrikai országokat érinti: minden egydollárnyi segély esetében, amelyet a fejlett világ nyújt a térségnek, tízdollárnyi a visszaáramlás az első világ offshore-központjaiba.
„Ráadásul az nem adóverseny, ha valaki 0,4 százalékos adókulcsokat vezet be. Ha mindenki ezt csinálná, az államok nem lennének képesek kifizetni az olyan költségeket, mint az iskolák és a kórházak fenntartása vagy éppen az utak javítása” – emelte ki.
Pogátsa Zoltán felidézte Gabriel Zucman javaslatát, aki szerint az államoknak megvannak azok a regiszterei, ahol nyilvántartják, hogy mely cégnek milyen szinten és kik a tulajdonosai – tehát minden vállalkozás mögött valahol magánszemélyek vannak. „Vagyis az országoknak csak össze kellene hangolniuk ezeket a regisztereket, innentől kezdve pedig lehetne egyértelműen adóztatni” – emelte ki.
Hozzáfűzte: azt is lehet tudni, hogy mely pénzügyi társaságok facilitálják ezt a tevékenységet, így meg lehetne adóztatni egy magas kulccsal az ebből származó bevételeket.
Arra a felvetésre, hogy az Európai Bizottság is foglalkozik az üggyel, Pogátsa Zoltán közölte: a legnagyobb probléma az, hogy az offshore-ként működő uniós tagállamok úgyis megvétózzák a javaslatokat. „A magyar miniszterelnök csütörtöki kijelentéséből pedig az látszik, hogy lassan Magyarország is adóparadicsommá válik: azzal a közléssel, hogy kilenc százalékra csökkenti a társasági nyereségadót, gyakorlatilag azt üzeni, hogy Magyarország is offshore bázissá kíván válni” – fogalmazott a közgazdász.
Pogátsa Zoltán már korábban is beszélt arról, hogy ha nem lennének adóparadicsomok, az elmúlt huszonöt évben semmilyen megszorításra nem lett volna szükség Magyarországon – a Tax Justice Network nevű nemzetközi szervezet ugyanis azt állítja, hogy Magyarország a világ húsz legnagyobb vesztesének egyike, ahonnan két és félszer annyi adóalap ment ki, mint amennyi a magyar államadósság összege.
A közgazdász lapunknak adott interjújában elmondta: a Transparency International publikációja szerint a világ százhúsz legnagyobb multija még azt sem árulja el, hol van telephelye, hol tevékenykedik. Egyáltalán nem átlátható a működésük. „Magyarország nagyon erősen épített ezekre a transznacionális cégekre, ebből következően nagyon sokat veszített. Az offshore világ másik nagy szereplő körét a nemzetközi irodalomban magas értékűnek nevezett személyek alkotják, gyakorlatilag a gazdasági elit. Van olyan becslés, miszerint a magyar GDP két-három százaléka megy ki a két nevezett kör pénzkihelyezéseivel az országból” – emelte ki.
Az Európai Parlament vizsgálóbizottságának szerdai ülésén Werner Langen, a bizottság elnöke úgy vélte, az adóeltitkolás felszámolásának leghatékonyabb eszköze az átláthatóság.
Giovanni Kessler, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) főigazgatója pedig ugyancsak egy „szabványosított, összekapcsolt és könnyen használható” adatbázis létrehozását sürgette, amely az uniós tagállamokban regisztrált bankszámlák adatait tartalmazná, és elérhető lenne az illetékes európai hatóságok által.
Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért, valamint az adó- és vámügyért felelős biztosa korábban tett nyilatkozata szerint az uniós tagállamoknak közös listát kell összeállítaniuk az adóparadicsomokról, és büntetéseket kell kilátásba helyezniük azon országokkal szemben, amelyek elrejtik az adóköteles bevételeket.
A vizsgálóbizottság felállításáról egyébként nyár elején döntött az Európai Parlament, nem sokkal azután, hogy több százezer offshore vállalat adatait szivárogtatta ki egy titkos forrás a Mossack Fonseca panamai ügyvédi irodából. (MTI)
###HIRDETES2###
