Drágán működnek-e a magyarországi bankok vagy sem? Erről vitáztak a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) a hazánkban működő legnagyobb hitelintézeteinek vezetői a Portfólió Hitelezés 2017 című konferenciáján.
Amíg Nagy Márton, a jegybank alelnöke az MNB által összeállított statisztikákat felhasználva azzal érvelt, hogy Európa legdrágábban működő bankrendszere a magyar, addig a bankvezérek tagadták ezt. Nagy arról beszélt, hogy a világon talán a legmagasabb kamatjövedelmet hazánkban realizálják a bankok úgy, hogy eközben a legkevésbé hatékony a működésük. Ennek okát az alelnök abban látja, hogy a magyarországi hitelintézetek túlságosan a bevételre koncentrálnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakáshitelek kamatfelárai kiugróan magasak európai viszonylatban is: a változó kamatozású kölcsönöknél ennek nagysága 3-3,5 százalék, a fix kamatozásúaknál pedig 4-5,5 százalék. Vagyis szerinte még az újonnan fölvett kölcsönök esetében is csak akkora kamatcsökkentést éreznek az ügyfelek, amely az alapkamat eséséből adódik, a kamatfelár nem csökkent. Feltette a kérdést: „Hogy lehet az, hogy egy 2 százalékponttal drágább terméket vesz fel az ügyfél, miközben ha átsétálna száz méterrel odébb egy másik fiókba, jóval olcsóbban tehetné? Ilyen nincs a vállalati hitelpiacon!\"
Az általa levont következtetés szerint mindez annak következménye, hogy az árverseny a lakossági hitelpiacon nagyon gyenge, szemben a vállalati szegmenssel. Ezzel együtt arra számít, hogy már idén is nőni fog a lakossági hitelállomány, jövőre pedig a bővülés elérheti a 2-3 százalékot. Jelentős hiányosságként említette ugyanakkor, hogy a digitalizációban a 28 uniós ország közül a 25. helyen áll.
A bankvezérek ezzel szemben azt állítják, hogy hibás a jegybanki gondolatmenet. Simák Pál a CIB Bank vezetője kételyét fejezte ki, hogy európai szinten a legmagasabb kamatjövedelem keletkezik a hazai bankrendszerben. Szerinte a költségcsökkentés összes lehetőségét már kimerítették a bankok, annak folytatódása csak a digitalizáció felgyorsulásával képzelhető el. Bencsik László, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese ennek kapcsán kiemelte, a fiókhálózat csökkentése már nem lehetséges, mert az emberek, különösen a lakáshiteleknél, kifejezetten igénylik a személyes kapcsolatot. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a külföldön működő nagy bankoknál is. Szerinte nem igaz, hogy kimagasló jövedelmezőségű a hazai bankrendszer. A jegybank számaival szemben csak 150-200 milliárd forint a magyarországi bankok profitja, ami alig 5-6 százalékos tőkearányos megtérülést jelent, vagyis a tőkeköltséget sem fedezi. Számításaik szerint a kamatmarzs alig 2,5 százalék, azaz kifejezetten alacsonynak számít a régióban.
Több bankvezető is hangsúlyozta a digitalizáció fontosságát, mert ez viheti előre a hazai hitelintézeti rendszert. Balog Ádám, az MKB Bank vezérigazgatója szerint ebbe kell jelentős összegeket fektetni a pénzintézeteknek. Simák Pál pedig a szabályozói rendszer változtatását sürgette, annak hiánya ugyanis jelentősen csökkenti digitalizáció elterjedését. Arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos lenne a jelenlegi lakossági hitelfelvételi attitűd változtatására, mert jelenleg a kölcsönt felvevőknek háromnegyede változó kamatozású hitelt vesz föl, s csak negyedük adósodik el fix kamatozással. Ez azért jelent gondot, mert a kamatemelkedés nehézségeket okozhat a törlesztőrészletek fizetésénél az adósok nagyobbik részénél.
A digitalizáció egyik legfontosabb aspektusáról beszélt a konferencián Demeter Ákos, a Deloitte partnere, aki szerint a fintech-forradalom több lehetőséget kínál a hitelezésben, mint amennyi veszélyt tartogat. A technika jelenlegi színvonalán ugyanis az adatbázisok összekapcsolásának köszönhetően már a fogyasztói igény megjelenésekor képes személyre szóló ajánlatot tenni a bank ügyfeleinek, s ezzel fölgyorsulhat a hitelnyújtási folyamat. Ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, a hitelintézeteknek meg kell változtatni felépítésüket és működésük logikáját.
