Vagyis a jelek arra utalnak, két malomban őrölnek a hitelezők és a hitelt fölvevők. Az ígéretek ellenére az út szélén hagyott adósok a tartozás legalább részleges elengedését szeretnék, a hitelintézetek viszont legfeljebb a tartozás átütemezésére lennének hajlandók az esetek többségében. Ennek köszönhető, hogy nagyon sok ügyben olyan távol vannak egymástól az elképzelések, hogy esély sincs a megegyezésre.
Pedig mindként félnek érdeke lenne a kompromisszum, hiszen a stabilitási jelentés adatai azt mutatják, a bankok is akkor járnak a legrosszabbul, ha kénytelenek követeléskezelőnek átadni a nem fizető adósok ügyét. A statisztika szerint a legnagyobb bevételre akkor számíthat a bank, ha sikerül megegyezni a fizetési nehézségekkel küszködő ügyféllel, az saját maga értékesíti ingatlanját, s a bevételből fizeti ki tartozását. Ez esetben az eladási ár 89–97 százaléka kerülhet a bankhoz. A Nemzeti Eszközkezelő (NET) Zrt. bevonásával rendeződő ügyleteknél ugyanez a szám 92–99 százalék között alakul, míg a végrehajtásnál mindössze az eladási ár 75–81 százalékára számíthat a bank. Az eszközkezelő segítségére azonban egyre kevesebben számíthatnak, hiszen a jövő évi költségvetési törvényjavaslatból kiderült, 2018-ban már alig 1450 lakás vásárlásának finanszírozásával számolnak a kormánynál. Holott a NET vásárlási keretének emelése, illetve a feltételrendszer felülvizsgálata nyomán újabb 20–30 ezer új adós vehetné igénybe a szervezet szolgáltatását, és tudhatná biztonságban lakhatását.
