Hiába a Magyar Nemzeti Bank tavaly tavasszal kiadott ajánlása, úgy tűnik, nagyon kevés bajban lévő adóssal tudnak megegyezni a hitelezők – derül ki a jegybank stabilitási jelentéséből. Az elmúlt év végéig megkeresett 72 ezer nem fizető ügyfél közül mindössze 3800-zal sikerült megállapodást kötni. Különösen alacsony ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg hozzávetőleg 136 ezer ügyfél – döntő többségük egykori devizahiteles – tartósan képtelen fizetni hitelének havi törlesztőrészleteit. A sikeresen megkötött, csaknem négyezer egyezség felében átstrukturálták a tartozást, vagyis ezen megállapodásoknak köszönhetően ismét fizetőképesek lettek az ügyfelek. Az ügylet eredményeként 11 milliárd forintnyi tartozás visszafizetése vált biztossá. A megegyezéssel zárult esetek 20 százalékában az adósok a Nemzeti Eszközkezelő (NET) Zrt. programjába kerültek, vagyis ingatlanjuk a NET tulajdonába ment át, ők pedig kedvezőbb lakbér fejében maradhattak a lakásukban.
Az adatok kapcsán az Azénpénzem.hu pénzügyi szakportál arra hívja föl a figyelmet, hogy a jegybanki jelentés szerint a hitelintézetek sok esetben csak a lejárt tartozás átütemezését ajánlják föl a bajban lévőknek. Vagyis szó sincs arról, hogy elengednék a tartozásnak legalább egy részét, legfeljebb a visszafizetés idejének meghosszabbítását, s ezzel a havi törlesztőrészletek csökkentését ajánlják föl az ügyfélnek.
Pedig a stabilitási jelentés szerint akár el is engedhetnék a tartozás egy részét, hiszen annak kétharmadát már leírták a bankok mérlegükben. Ennek mértéke a legfrissebb adatok szerint 67,5 százalék, azaz akár egyharmados fizetési hajlandóság esetén is pénzüknél lennének a bankok. Hitelintézetenként eltérő mértékű ez az arány. Vannak bankok, ahol már a tartozás 18 százalékának befizetése is elegendő lenne a nullszaldóhoz, akad viszont olyan is, ahol ugyanehhez 44 százalékra lenne szükség. Ezzel szemben az átlagos adós azt szeretné, ha a tartozásának legalább a felét elengednék.
Ugyanakkor a jegybanki szakértők arra hívják föl a figyelmet, hogy a megkeresetteknek hozzávetőlegesen egyharmada egyáltalán nem mutat hajlandóságot a megegyezésre. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen ők legfeljebb a minimálbérnek megfelelő havi jövedelemmel rendelkeznek. Vagyis az ő esetükben remény sincs arra, hogy belátható időn belül rendeződjön a helyzetük. Erre a jegybanki szakértők is felhívják a figyelmet, amikor arról írnak a jelentésben, hogy szabályozói beavatkozás nélkül ezekben az ügyekben évekig is fennmaradhat a tartozás.
Vagyis a jelek arra utalnak, két malomban őrölnek a hitelezők és a hitelt fölvevők. Az ígéretek ellenére az út szélén hagyott adósok a tartozás legalább részleges elengedését szeretnék, a hitelintézetek viszont legfeljebb a tartozás átütemezésére lennének hajlandók az esetek többségében. Ennek köszönhető, hogy nagyon sok ügyben olyan távol vannak egymástól az elképzelések, hogy esély sincs a megegyezésre.
Pedig mindként félnek érdeke lenne a kompromisszum, hiszen a stabilitási jelentés adatai azt mutatják, a bankok is akkor járnak a legrosszabbul, ha kénytelenek követeléskezelőnek átadni a nem fizető adósok ügyét. A statisztika szerint a legnagyobb bevételre akkor számíthat a bank, ha sikerül megegyezni a fizetési nehézségekkel küszködő ügyféllel, az saját maga értékesíti ingatlanját, s a bevételből fizeti ki tartozását. Ez esetben az eladási ár 89–97 százaléka kerülhet a bankhoz. A Nemzeti Eszközkezelő (NET) Zrt. bevonásával rendeződő ügyleteknél ugyanez a szám 92–99 százalék között alakul, míg a végrehajtásnál mindössze az eladási ár 75–81 százalékára számíthat a bank. Az eszközkezelő segítségére azonban egyre kevesebben számíthatnak, hiszen a jövő évi költségvetési törvényjavaslatból kiderült, 2018-ban már alig 1450 lakás vásárlásának finanszírozásával számolnak a kormánynál. Holott a NET vásárlási keretének emelése, illetve a feltételrendszer felülvizsgálata nyomán újabb 20–30 ezer új adós vehetné igénybe a szervezet szolgáltatását, és tudhatná biztonságban lakhatását.
