Nem szünteti meg az építőiparban tapasztalható súlyos munkaerőhiányt a vendégmunkások könnyített beengedése. Ez a lépés érdemben még átmeneti megoldást sem jelent, miután szinte mérhetetlenül alacsony a Magyarországra érkező és tartósan itt maradó szakemberek száma. A külhonból érkező dolgozók azért nem maradnak, amiért korábban a hazai szakemberek is elvándoroltak az országból: idehaza továbbra is túlzottan alacsonyak a bérek az építőiparban – nyilatkozta lapunknak Petz Raymund, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója. A szakértő szavait alátámasztják a Központi Statisztikai Hivatal adatai, amelyek szerint az építőipari dolgozók átlagbére tavaly is jócskán lemaradt a nemzetgazdasági átlagtól. A fizikai munkát végzők nettó nemzetgazdasági átlagkeresete 121 ezer forintot tett ki, ám az építőiparban dolgozók csak 106 ezer forintot vihettek haza. A szellemi foglalkozásúak körében 236 ezer forint volt a nemzetgazdasági, és 206 ezer az építőipari nettó átlagbér.
Az idei béremelések ugyan javíthattak a helyzeten, de alapjaiban nem hoztak változást, hiszen az építési ágazatban idehaza fizetett bérek továbbra is messze elmaradnak a külföldön megkereshető fizetésektől.
Jelenleg hivatalosan közel 12 ezer magyar építőipari szakember dolgozik Európa nyugati felében, átlagosan a hazai bérek két és félszereséért. Egyes szakértők úgy vélik, az oldaná meg a munkaerő-elvándorlási gondokat, ha Európa-szerte egységes szakmunkásalapbéreket vezetnének be. Mások viszont azt gondolják, hogy a kelet-európai munkavállalók ezzel elvesztenék a versenyképességüket.
Petz Raymund úgy véli, az építőipar szakemberellátása csak akkor lenne javítható, ha a kormányzat átfogó oktatási programot indítana, amely különböző ösztöndíjakkal igyekezne a hiányszakmákba csábítani a fiatalokat. Emellett az építőipari szakmákban dolgozók bérének fel kellene zárkóznia a hazai bérszínvonalhoz, illetve közelítenie kellene a külhoni fizetésekhez, hogy kevésbé legyen vonzó a külföldi munkavállalás. Mindezek mellett a kormányzatnak, akár uniós források bevonásával, indítania kellene egy támogatási programot az építőipari vállalkozások gépesítésére, hogy ezáltal mérséklődjön az ágazat élőmunkaerő-igénye. Ugyanakkor a cégeknek arra kellene törekedniük, hogy a mostaninál hatékonyabban használják ki a meglévő munkaerőforrásokat.
Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke korainak véli az ukrán és szerb szakmunkások könnyített beengedése hatásainak értékelését, miután alig több mint egy hónapos intézkedésről van szó. Az azonban bizonyos, hogy ez a lépés nem oldja meg a hiányszakmákban a munkaerő-ellátást, csupán mérsékli a feszültséget. Az elnök hozzátette: kiemelt figyelmet kell fordítani a külföldről érkező dolgozók hatósági ellenőrzésére, hogy a munkaerőpiaci zavarok elkerüléséért tisztán és átláthatóan valósuljon meg a vendégmunkások foglalkoztatása.
A munkaerőhiány az utóbbi években folyamatosan növekszik az építőiparban. Ma már a szektorban tevékenykedő cégek mintegy 50 százaléka szembesül a szakember-utánpótlási problémákkal. A lakásépítéssel foglalkozó vállalkozásoknak pedig a 62 százaléka nem tud megfelelő szakmunkásokat felvenni. 2007-ben, amikor az építési ágazatnak a gazdasági válság előtti „utolsó jó éve” volt, még hozzávetőleg 230 ezren dolgoztak a szakágban, míg manapság csupán 150 ezren tevékenykednek az ágazatban. Vagyis jelenleg legalább 80 ezer dolgozó hiányzik az építési iparágból.
Az óriási szakemberhiány is közrejátszott abban, hogy az építési ágazat teljesítménye az elmúlt évben kifejezetten alacsony volt. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 28 uniós tagállam között tavaly a magyar építőipar esett vissza a legnagyobb mértékben – 1,8 százalékkal. Idén májusban viszont már az építőipari termelés volumene 35,4 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi alacsony bázisértéket, főként az uniós támogatású kormányzati projektek beindulásának eredményeként. Ám ez a dinamikus bővülés a szakemberek szerint csak arra lesz elég, hogy utolérje magát az ágazat.
