A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a vonatkozó jogszabályok alapján, a tevékenységi engedély visszavonását követően nem gyakorolhat felügyeleti jogkört a felszámolás alatt álló Buda-Cash brókercég vagy a dán Saxo Bank felett. (Utóbbi az a bank, amelyet a brókercég két és fél éve jelentős kárt szenvedett magyar ügyfelei gondatlansággal vádolnak.) Ezzel a mondattal hárította el a jegybank felügyeleti részlege a Buda-Cash-károsultak védelmében tett lépéseire vonatkozó kérdéseinket, s irányított át a cég felszámolását végző, százszázalékos tulajdonában lévő Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-hez (PSFN).
Vagyis a válaszból, illetve a jegybank korábbi kommunikációiból is úgy látszik, az MNB egyetlen lépést sem tett a károsultakért, pedig becslések szerint több ezer lehet a pórul járt ügyfelek száma, tehát nem egyedi esetekről van szó. Ez a hozzáállás azért is érdekes, mert a jegybanktörvény világosan meghatározza a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladatait.
Ezek közé tartozik többek között a pénzügyi szervezetek szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek védelme a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése céljából. De a befektetési szolgáltatásokról szóló európai jogszabály (MiFID – Markets in Financial Instruments Directive), valamint annak magyar törvénykezésbe ültetett változata is egyértelmű jogosítványokat ad a szabálytalanságot észlelő nemzeti hatóságok kezébe. Első lépésben a jegybank a szabálytalanságot elkövető szolgáltató nemzeti hatóságával veheti föl a kapcsolatot, s ha ennek nincs eredménye, az előzetes tájékoztatást követően be is vonhatja a szolgáltató, ez esetben a Saxo Bank magyarországi engedélyét. Ez utóbbira biztos nem került sor, hiszen a mai napig működik hazánkban a bank kereskedési felülete szinte minden nagyobb brókercégnél, s a jegybanki válaszból úgy tűnik, az első lehetőséggel sem élt a hatóság.
Pedig nem lenne veszett fejsze nyele az ügy, hiszen a dán pénzügyi felügyelet elmarasztalta a bankot az ügyfelek félrevezetése miatt, s egy svájci bíróság, illetve a brit pénzügyi ombudsman is a Saxo Bankot elmarasztaló ítéletet hozott: az eredetileg beállított elszámolási árra kellett visszaállítani az ügyfélszámlák egyenlegét. De azért is problémás, hogy a magyar érdekeket senki sem védi, illetve hogy a magyar piacon továbbra is működnek a Saxo kereskedési felületei, mert ha a külföldi kárkifizetések miatt bajba kerül a bank, az a hazai piacon is komoly gondokat okozhat.
Az ügy előzménye egyébként a következő: 2015. január 15-én a svájci jegybank eltörölte a 2011 szeptemberében bevezetett 1,2 euró–svájci frank árfolyamküszöböt. Ennek hatására azonnal erősödni kezdett a svájci frank, ami hatalmas káoszt okozott többek között a határidős devizaügyleteknél. A Buda-Cash ügyfelei a magyar brókercégen keresztül a Saxo Bank kereskedési felületeit használták, s nem tudták határidős devizaügyleteiket időben lezárni, hiába adtak veszteségminimalizáló (stop loss) megbízást a szerződés megkötésekor. Az összeomlást követően a Buda-Cash arra hivatkozott, hogy a kereskedési felületet adó dán Saxo Bank mulasztotta el a megbízások időben való lezárását, illetve hogy fellépnek a bankkal szemben a hiba miatt.
Bár a dán bank az ügyre vonatkozó kérdéseinkre nem válaszolt, mondván, az ottani törvények szerint nem kommentálhatják ügyfélkapcsolataikat, a károsultaktól származó információk szerint a következő a helyzet. A Saxo arra hivatkozott, hogy extrém piaci helyzet volt – az euró és a svájci frank váltására nem volt értékelhető piaci ajánlat –, ezért nem tudta időben zárni a pozíciókat, és jóval kedvezőtlenebb árfolyamon zárt. Később a saját árait sem ismerte el, és másnapra, utólag még inkább az ügyfelek kárára módosította az árakat. Ezt követően a bank sokszor a befektetett összeg 10-20-szorosát is elérő veszteség kifizetését követelte egyes ügyfeleitől, akik ezt vitatták. Miután ők nem fizettek, a Saxo erre hivatkozva tagadta meg azon, nála lévő egyéb befektetések kiadását is, amelyeken egy fillér veszteség sem keletkezett. Gyakorlatilag egy saxós ügyfél sem kapta vissza azóta a pénzét.
A károsultak arra hivatkoznak, hogy egyrészt a bank honlapján a krach idején még kint lévő közlemény szerint a bank saját kockázatára 25 millió euróig garantálta a befektetéseket bármilyen piaci körülmény esetén. Másrészt a pénzintézet által biztosított kereskedési felület az árfolyamkilengések idején lefagyott vagy lekapcsolták, így az automatikusan beállított „stop loss” megbízásokat nem teljesítette a bank, s az ügyfelek még kézzel sem tudtak beavatkozni megbízásaik védelme érdekében. Ezen túlmenően nemzetközi kereskedési grafikonokkal igazolták, hogy a kérdéses időszakban volt árjegyzés az euró/svájci frank ügyletekre, tehát vitatható a bank azon állítása, hogy nem tudtak árat mondani megbízásaikra.
A felszámoló tájékoztatása szerint a Saxónál elhelyezett ügyfélvagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatos tárgyalások zátonyra futottak, ezért 2015 októberében pert indítottak a dán bank ellen. Hogy az eljárás pillanatnyilag miként áll, azt nem tudni, mert a bíróság zárt tárgyalást rendelt el, így a jogi eljárás részleteiről adat nem szolgáltatható ki.
