Brókerbotrány: miért nem védik a károsultakat?

Svájcban és Angliában jóváírták az ügyfelek veszteségeit, a hazai felügyelet magukra hagyta a Buda-Cash-csőd egyes áldozatait.

Az ügy előzménye egyébként a következő: 2015. január 15-én a svájci jegybank eltörölte a 2011 szeptemberében bevezetett 1,2 euró–svájci frank árfolyamküszöböt. Ennek hatására azonnal erősödni kezdett a svájci frank, ami hatalmas káoszt okozott többek között a határidős devizaügyleteknél. A Buda-Cash ügyfelei a magyar brókercégen keresztül a Saxo Bank kereskedési felületeit használták, s nem tudták határidős devizaügyleteiket időben lezárni, hiába adtak veszteségminimalizáló (stop loss) megbízást a szerződés megkötésekor. Az összeomlást követően a Buda-Cash arra hivatkozott, hogy a kereskedési felületet adó dán Saxo Bank mulasztotta el a megbízások időben való lezárását, illetve hogy fellépnek a bankkal szemben a hiba miatt.

Bár a dán bank az ügyre vonatkozó kérdéseinkre nem válaszolt, mondván, az ottani törvények szerint nem kommentálhatják ügyfélkapcsolataikat, a károsultaktól származó információk szerint a következő a helyzet. A Saxo arra hivatkozott, hogy extrém piaci helyzet volt – az euró és a svájci frank váltására nem volt értékelhető piaci ajánlat –, ezért nem tudta időben zárni a pozíciókat, és jóval kedvezőtlenebb árfolyamon zárt. Később a saját árait sem ismerte el, és másnapra, utólag még inkább az ügyfelek kárára módosította az árakat. Ezt követően a bank sokszor a befektetett összeg 10-20-szorosát is elérő veszteség kifizetését követelte egyes ügyfeleitől, akik ezt vitatták. Miután ők nem fizettek, a Saxo erre hivatkozva tagadta meg azon, nála lévő egyéb befektetések kiadását is, amelyeken egy fillér veszteség sem keletkezett. Gyakorlatilag egy saxós ügyfél sem kapta vissza azóta a pénzét.

A károsultak arra hivatkoznak, hogy egyrészt a bank honlapján a krach idején még kint lévő közlemény szerint a bank saját kockázatára 25 millió euróig garantálta a befektetéseket bármilyen piaci körülmény esetén. Másrészt a pénzintézet által biztosított kereskedési felület az árfolyamkilengések idején lefagyott vagy lekapcsolták, így az automatikusan beállított „stop loss” megbízásokat nem teljesítette a bank, s az ügyfelek még kézzel sem tudtak beavatkozni megbízásaik védelme érdekében. Ezen túlmenően nemzetközi kereskedési grafikonokkal igazolták, hogy a kérdéses időszakban volt árjegyzés az euró/svájci frank ügyletekre, tehát vitatható a bank azon állítása, hogy nem tudtak árat mondani megbízásaikra.

A felszámoló tájékoztatása szerint a Saxónál elhelyezett ügyfélvagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatos tárgyalások zátonyra futottak, ezért 2015 októberében pert indítottak a dán bank ellen. Hogy az eljárás pillanatnyilag miként áll, azt nem tudni, mert a bíróság zárt tárgyalást rendelt el, így a jogi eljárás részleteiről adat nem szolgáltatható ki.