Tovább növeli kőolaj-kitermelését jövőre az Egyesült Államok. Az energetikai minisztérium előrejelzése alapján 2018 közepére már naponta több mint 10 millió hordó olajat hozhatnak a felszínre, ami Szaúd-Arábia szintje, és a legjobb amerikai mutató 1970 óta. Ha maradnak a jelenlegi árak és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) kitermelést visszafogó megállapodása, akkor Amerika kitermelése a jövő év végére nemcsak Szaúd-Arábiáét, de akár az éllovas Oroszországét is utolérheti. Mindez érdekes Magyarország számára is, mert ez alapján az elemzők a korábbi 50-nél magasabb, de a 60-tól elmaradó, átlagosan 55 dolláros hordónkénti árat várnak 2018-ra. Az árszint előnyös lehet a magyar autósok számára annyiban, hogy ez esetben idehaza nem emelkedik az üzemanyagok árába épített jövedéki adó. (A jövedéki törvény tavalyi módosítása értelmében, ha a Brent olajtípus háromhavi átlagára egy negyedévben 50 dollár alá esne, akkor a benzin jövedéki adója literenként nettó 5, a gázolajé pedig nettó 10 forinttal növekedne.)
Jelenleg egyébként átlagosan 9,2 millió hordó fekete aranyat termel ki naponta az Egyesült Államok, így a 10,5 milliós mutatóval büszkélkedő Oroszország és a kevéssel 10 millió fölött álló Szaúd-Arábia után harmadik a rangsorban. Jövő évre az amerikai minisztérium 8,7 százalékos növekedést vár, elemzők szerint 2018 végére az Egyesült Államok a napi 10,4-10,7 millió hordós tartományba kerülhet. Az előző hónaphoz képest már idén novemberben is 360 ezer hordóval több olajat hoztak felszínre, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a hurrikánszezon után a Mexikói-öbölben ismét teljes gőzzel folyik a munka.
A jövő évi növekedés fő mozgatója a palaolaj kitermelésének napi 0,7-1 millió hordós emelkedése. A palaolaj felszínre hozatala viszont egyelőre meglehetősen költséges; ez az akadály a technológia további forradalmasításával és/vagy az olaj árának emelkedésével küzdhető le. Washington ezért csapdahelyzetben van; számításai szerint a Brent és a WTI típusú kőolaj árának esését kockáztatja, amennyiben 8 százalék fölé tornássza a kitermelés növekedését. Nem véletlenül nevezi az OPEC az olajpiac első számú bizonytalansági faktorának az amerikai palaolaj kitermelésének alakulását. Az olajkartell főtitkára, Muhammad Barkindo úgy látja, hogy a kitermelés növekedése gyengült, a jelenleg föltárt mezők ürülnek, így feldolgozásuk egyre kevésbé hatékony. Nem tart a pala reneszánszától a szaúdi energetikai miniszter sem, és értékelését alátámasztja, hogy a 40-46 dolláros olajárnál a korábbi erősödő trend megtört. Ám ha az OPEC és a kartellen kívüli exportőrök megállapodása 60 dollár fölé tornászná az olaj hordónkénti árát, ez ismét élénkítheti a palamezőkön a munkát. Igaz, hatalmas felfutásra ezzel az árszinttel sem lehet számítani, hiszen egy hordó palaolaj felszínre hozatalának járulékos költsége 30 és 45 dollár közé esik. Ezzel az OPEC tagállamai is tisztában vannak, így aztán addig fogják vissza a termelést, amíg az olajár nem ugrik olyan magasra, hogy az már a palamezők kiaknázásának fölfuttatásával veszélyeztesse pozícióikat. Közben persze az is igaz, hogy a termelés növekedése ismét az árak letöréséhez vezet, ami megint csak nem kedvez a palaolajban reménykedőknek.
Eközben a fogyasztás világszinten nagyjából évi 2,5 százalékos növekedése is tompítja az amerikai kitermelés bővüléséből fakadó következményeket. Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok napi fogyasztási igénye 19,2 millió hordó. Ez azt jelenti, hogy a hiány napi 10 millió hordó, amelyet importból fedez. Ez a szám magasabb, mint 2003-ban volt, amikor 33 dolláros hordónkénti ár mellett napi 8 millió hordó volt a behozatal.
