Ezeket az ügyeket feszegeti most az OLAF is, de szerepe ezzel véget ér. Hiába szeretné az ellenzék, hogy a szervezet lépjen fel aktívabban az ügyben, a további nyomozás, vádemelés vagy nyilvánossá tétel már nem az ő felelőssége. A labda már a magyar ügyészség térfelén pattog: el kell döntenie, hogy utánanéz-e a kifogásolt közbeszerzéseknek vagy sem. Persze az ellenzéknek jól jön, hogy épp egy olyan pikáns ügyben borít az OLAF, amelyben Orbán Viktor veje is érintett, hiszen a miniszterelnök körül csak úgy teremnek a semmiből a közbeszerzési piac cápái – mint például a jóbarát, Mészáros Lőrinc. Igazán kemény eszköz azonban nem áll Brüsszel rendelkezésére: nincs olyan nemzetek feletti szervezet, amely az EU-s pénzekkel való visszaélések ügyében hivatott lenne nyomozni és vádat emelni. Pedig ömlik hozzánk az uniós támogatás, és ezzel együtt csúcsra jár a lopás is: az OLAF adatai szerint Magyarország esetében csak 2013 és 2016 között a kifizetések 4,16 százalékára rúgtak a javasolt pénzvisszatartások vagy -visszatérítések, ami közel tízszerese az európai átlagnak (0,43 százalék).
Nemrégiben felmerült az ötlet, hogy az unió felállítja az európai ügyészséget, amely nem lesz olyan fogatlan oroszlán, mint az OLAF. Az Orbán-kormány azonban nem kér egy valódi, nemzetek feletti nyomozóhatóságból. Miért is kérne, hiszen akkor az Elioséhoz hasonló korrupciós ügyek százaiban indulna uniós nyomozás.
