Reptéri csomagkifosztások: behozhatatlan előnyben a bűnszervezet

Nem tudnak hatékonyan fellépni a poggyászokat fosztogató munkásokkal szenben, de nem is nagyon akarnak.

Sem a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport (BA), sem a repülőgépek földi kiszolgálását ellátó vállalkozások, de még a hatóságok sem tudnak hatékonyan fellépni a feladott csomagok kifosztása ellen, ráadásul a visszaéléseknek kedvez a krónikus munkaerőhiány is – derül ki a repülőtéri üzemet jól ismerő forrásaink elmondásaiból. A nyilatkozók többsége neve említésének mellőzését kérte, mivel az ügy rendkívül kínos és egyetlen vállalkozásra sem vet jó fényt, ráadásul működik a megfélemlítés is. Az ugyanakkor így is kiderült: a reptér kerítésén belül a munkások szintjén bűnszervezet működik, amelyben ugyan nem mindenki vesz részt, de mindenki tud róla. Megtudtuk azt is, hogy az ellopott értéktárgyakat egy – vagy több – orgazdahálózat vásárolja fel, a postás szerepét pedig taxisok játsszák el. 

Az nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Budapest Airport munkatársai nem érintettek a lopásokban, hiszen a repülőtér csomagokkal kapcsolatos feladatai a biztonsági ellenőrzésre korlátozódnak, automatizáltak és szigorú előírások mentén történnek. Mint azt Kurucz Lászlótól, a BA helyettes szóvivőjétől megtudtuk, a check-in pultnál a szalagra helyezett csomag először bekerül egy poggyászosztályozó rendszerbe. Amíg a csomag el nem hagyja ezt a területet, végig lezárt, bekamerázott útvonalon halad, amelyhez nem férhet hozzá senki. A pakkokat itt világítják át, a folyamat teljesen automatizált: egy szoftver végzi az első elemzést, amely biztonsági kockázat esetén továbbítja a felvételeket a szakembereknek, akik egy másik helyiségben elemzik a látottakat. A csomaghoz csak akkor nyúlnak, ha a röntgenkép alapján biztonsági kockázat merül fel: ekkor a poggyász egy külön, erre a célra szolgáló bekamerázott helyiségben köt ki, ahol a BA munkatársa rendőri jelenlét mellett felnyitja a bőröndöt, és ha szükséges, eltávolítja a repülésre veszélyes tárgyat. „A karácsonyi időszakban rengeteg csillagszórót kell így eltávolítani. A nyitásról minden esetben jegyzőkönyv készül, a poggyászon belül pedig hivatalos üzenetet helyeznek el” – közölte Kurucz László. A poggyász ezt követően a szalag végére ér, s ezzel BA fennhatósága alól átkerül a földi kiszolgáló cég munkatársaihoz.

Az egymástól független forrásaink által elmondottak alapján az izgalmak itt kezdődnek: a szalag végén rakodómunkások várják a csomagokat, akik a check-in pultnál felragasztott jelzések alapján szortírozzák azokat. A csúcsidőszakokban – kora reggel, dél körül és délután – óriási a tumultus, ami már lehetőséget ad arra, hogy a munkások átkutassanak egy-egy csomagot. Mint egyik informátorunk elmondta, hiába van bekamerázva minden, a rendszer nem alkalmas arra, hogy kiszűrje a lopásokat, a BA biztonsági hálózata ugyanis nem a vagyonbiztonságot hivatott garantálni, hanem a légi forgalom biztonságát. Tehát azt figyelik, hogy illetéktelen személy ne férjen hozzá a poggyászokhoz, de ha egy rakodó munkás 60 másodpercig van a csomagok között, senkinek nem szúr szemet. Ennyi idő pedig – tette hozzá – három csomag felnyitására, végigtapogatására és kifosztására elegendő a szakavatott kezeknek. Ráadásul a lakattal ellátott csomagok sincsenek biztonságban, hiszen a cipzárt egy golyóstollal gyerekjáték szétnyitni, és ugyanilyen egyszerűen össze is lehet húzni. A fóliával körbetekert csomagokkal ugyanakkor nem bajlódnak.

A viszonyokról sok mindent elárul, hogy itt lényegében szabadrablás van: a földi kiszolgáló társaságok vagy a csomagkezeléssel megbízott alvállalkozók dolgozói nemcsak az általuk kiszolgált repülőjárat poggyászaihoz férnek hozzá, hanem bármelyikhez. Nem szokás, hogy rászóljanak egymásra, hiszen mindenki érdekelt a buliban. Mint megtudtuk, voltak rá kísérletek, hogy a lopások megfékezésére biztonsági őröket állítottak be. Őket vagy lefizették, vagy ha ez nem sikerült, akkor megfélemlítették. Olyan esetről is hallani, amikor az őr családját verőlegények keresték fel. Az őr ezt követően inkább felmondott. 

A hatóság erőteljesebb jelenléte ugyanakkor valószínűleg javítana a helyzeten: egyik informátorunk szerint a lopások lényegében megszűntek a legutóbbi parlamenti választás idején: a külföldi szavazatokat repülőgépek hozták haza, emiatt napokon át tele volt a repülőtér az Alkotmányvédelmi Hivatal, a rendőrség és a TEK embereivel.  

A lopások másik terepe a repülőgép csomagtere, ahol zavartalanul dolgozhatnak a tolvajok. Informátorunk elmondása szerint egy brigádban négyen vannak; egyikük adja fel a poggyászokat, ketten a csomagtérben rakodnak, míg egyikük végzi a piszkos munkát. Megtudtuk azt is, hogy bár kézi detektorokkal könnyű kiszűrni, melyik csomagban van fém – azaz kamera, laptop, egyéb elektronikai eszköz vagy épp óra és ékszer – de a legtöbb munkás nem vacakol ilyesmivel. Mivel vannak járatok, amelyeken mindig jó a fogás, a munka pedig valahogy mindig úgy szerveződik, hogy a „legügyesebb” munkások ezeknél teljesítenek szolgálatot. Példaként említette a Frankfurtba, Londonba tartó járatokat, a gépek ugyanis rend szerint vendégmunkásokkal vannak tele, akiknek csomagjaiban gyakran találni értékeket. Szintén népszerűek a magyar turistákkal hazatérő charter járatok, a poggyászok ugyanis tele vannak ajándékba szánt értéktárgyakkal. A lopási csúcsidőszak ennek megfelelően augusztus, de december végén is virágzik az iparág. Informátoraink szerint a szarkák kedvelik még a kisebb repülőgépeket is, mivel ezeknél a kézipoggyászok sok esetben nem férnek fel az utastérbe. Ekkor az utasoknak a gép tövében le kell adniuk táskájukat, amiben gyakran tartanak értéket annak tudatában, hogy nem férhet hozzá idegen kéz. (Lapunk munkatársát egyébiránt néhány évvel ezelőtt így fosztották ki. Az ügyből feljelentés lett, a nyomozás során pedig négy gyanúba keveredő rakodómunkást vontak eljárás alá. A per végül nem vezetett eredményre, mivel négyük közül egyik sem vállalta magára a lopást.)

A rendőrség általában nem tehet semmit. A tettenérés gyakorlatilag kizárt, ráadásul ha nincs sértett, nincs ügy sem. A legritkább esetben jut el a dolog feljelentésig, mivel a károsultak általában magukat okolják (alappal), ráadásul egy több átszállással járó utazás esetén kideríthetetlen, mely repülőtéren történt a lopás és mikor – fejtette ki forrásunk, megjegyezve: a földi kiszolgáló cégek tehetetlenek, hiszen óriási a munkaerőhiány és nagy az árverseny is. (A ferihegyi piacon négy cég, a Malév Ground Handling, a Celebi, a Menzies és a BudPort osztozik.) Többször is előfordult, hogy a lopás miatt menesztett munkás néhány hét múlva egy másik cég színeiben folytatta tevékenységét. A légitársaságok pedig rendszerint üzletszabályzatukkal védekeznek, amelyben rögzítik: a feladott értékekért semmilyen felelősséget nem vállalnak. 

Forrásaink szerint a csomagokból eltulajdonított pénzt általában az együtt dolgozók szétdobják egymás között, míg az értéktárgyak rövid úton elhagyják a repülőteret. Ez – tudtuk meg – nem olyan bonyolult, hiszen a reptéri járműkezelők közül sokan szintén érintettek, ők már a repülőgépek mellett átveszik a portékát és viszik is valamelyik kijárat felé. De a tolvajoknak is van lehetőségük kisétálni az eltulajdonított értéktárgyakkal, hiszen kifelé legfeljebb csak szúrópróbaszerű ellenőrzést végeznek a rendőrök, és ha találnak is valamit, tehetetlenek. Az árut aztán vagy közvetlenül a kint várakozó orgazda veszi át, vagy egy taxis szállítja le. 

A témában eljuttattuk kérdéseinket a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság kommunikációjáért felelős Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályának. Válaszaikkal frissítjük cikkünket.