Többféle építészeti és urbanisztikai módszerrel segíthető az autóktól elzárt, belső városrészek kialakítása: gyalogos övezetek és sétálóutcák létrehozásával, közterek és parkok fejlesztésével, a közbiztonság javításával – olvasható a Lechner Tudásközpont tanulmányában. A dokumentum szerint a városi környezet minősége fokozatosan romlik a zaj, a zsúfoltság és a légszennyezés növekedésével, valamint a különböző járművek terjedésével.
Jelenlegi fogyasztási szokásaink az autóhasználatot részesítik előnyben, konfliktusokat okozva a városi térhasználatban. A külvárosi hipermarketek jelentős forgalmat generálnak a belváros útjain is, míg a belvárosi bevásárlóközpontok környezetében nehéz a parkolás.
A Miniszterelnökség háttérintézménye a gyalogosbarát megoldásokat ösztönözve négy megyei jogú város példáján szemlélteti, milyen összetett szempontrendszert szükséges figyelembe venni a sétálhatóság vizsgálatához. Az egyik legfontosabb a domborzat: Pécset és Salgótarjánt hegyvidéki fekvésük határozza meg, a völgyekben koncentrálódó fő- és mellékközpontokkal, Dunaújváros és Kecskemét fekvése viszont nem szab határt a terjeszkedésnek.
A XX. századi tervezett városok esetében háttérbe szorult a gyalogos közlekedés, amely csak a század utolsó harmadában vált ismét fontossá. Dunaújvárosban az 1950-es években alig vették figyelembe a gyaloglás szempontjait, ellentétben Pécs és Kecskemét organikusan kifejlődött szerkezetével.
