Fotó: REUTERS/Dado Ruvic
Ezután a 2015-ös elszámolás már tömeges adósságcsökkenést hozott: 2015 tavasza és nyara között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint a háztartások devizahiteleinek tőketartozása 1700 milliárd forintról 50 milliárd alá csökkent, és újabb jelentős mérséklés volt, amikor nem sokkal később az autóhiteleknél is végbement a forintosítás. Az átváltás egyébként éppen időben történt, mivel a lépést követően nem sokkal – komoly meglepetést okozva – a svájci jegybank megszüntette a frank árfolyamának felső korlátozását, aminek hatására erőteljesen megugrott a frankárfolyam. Az akkori becslések szerint a forintosítás nélkül százmilliárdos nagyságrenddel nőhetett volna a devizaadósok kötelezettsége.
Mostanra kijelenthető, hogy a lakossági devizahitelezés megszűnt. Szigorúan véve ugyan van rá mód továbbra is, ám csak azok vehetnek fel euróban hitelt, akik euróban kapják a fizetésüket, ráadásul az átlagnál jóval magasabbat, vagyis tömegekről nincs szó.
A devizahitelek után a bankszakmában és a piacszabályozásban is a kamatváltozást tekintik a legnagyobb kockázatnak, különösen egy olyan hosszú távú megoldásnál, mint a jelzáloghitel. Az MNB ezért azt szeretné elérni, hogy a hitelfelvevők minél többen, minél hosszabb időre rögzítsék szerződésük kamatozását. Ez rövid távon többletköltséget jelent a változó kamatozású hitelekkel szemben, azonban elkerülhetetlennek látszik a kamatok emelkedése, ekkor viszont egyből bejön a rögzítésből az, amit rövid távon a változó kamatozáson lehetett volna nyerni. Arról nem is beszélve, hogy így az ügyfelek és a bankjuk is jó előre kiszámítható feltételrendszerben gondolkodhatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!