Egy évtized telt már el az összeomlás óta

Másfél évtizeddel ezelőtt még kevesen számoltak az esetleges következményekkel. A bankok öntötték a frankhitelt, mivel mindenki kizártnak tartotta, hogy valaha megugrik az árfolyam.

A kétezres években csak úgy öntötték a bankok a külföldi pénznemben nyilvántartott hiteleket. Nagy árat kellett fizetni Fotó: REUTERS/Dado Ruvic

Több mint tíz évvel a gazdasági világválság kirobbanása után már nincs kétség afelől, hogy annak idején miért is lehettek olyan nagy súllyal jelen a hazai gazdaságban a stabilabb forinthitelek helyett a rövid távon sokkal vonzóbb svájcifrank- és euróalapú kölcsönök. A devizahitelek elterjedésére és a kétezres évek közepére eső felfutására könnyű magyarázatot találni, elég csak felidézni néhány adatot. Az alapkamat éveken keresztül állandóan tíz százalék körül vagy afelett volt, erre rájött a banki költség, eközben például a változó kamatozású svájcifrank-hitelek három százalék körüli kamatszintet kínáltak, miközben a fedezeti feltételek is lazultak.

Másfél évtizeddel ezelőtt még kevesen számoltak az esetleges következményekkel. A bankok öntötték a frankhitelt, mivel mindenki kizártnak tartotta, hogy valaha megugrik az árfolyam. Bevett gyakorlat volt, hogy a banki ügyintézők annál is nagyobb hitelre beszélték rá az igénylőket, mint amire ténylegesen szükségük lett volna, mondván: úgysem lehet belőle baj. Visszatekintve úgy látszik, az ügyfelek sem voltak mindenkor elég körültekintők, a devizahitelek okozta legsúlyosabb válsághelyzet ugyanis éppen azokat érintette, akik házuk mellett autójukat és lapostévéjüket is ilyen kölcsönből vették. Ezután, 2008-ban kitört a gazdasági világválság, számos befektető Svájcba menekítette pénzét, a folyamat magasba röpítette a frank árfolyamát, így a magyar állam és a lakosság adóssága is jóval nagyobb lett, sokszor kezelhetetlen helyzetet eredményezve úgy a kormányzatnál, mint számos háztartásnál.

Az elmúlt években a kormányzat több intézkedést hozott, amelyek a túlzott adósság okozta terhelés kezelését célozták. 2011 szeptembere és 2012 februárja között lehetővé vált például, hogy a jelzáloghitellel rendelkező adósok a kölcsönt kedvezményes árfolyamon fizessék vissza. A végtörlesztéssel 170 ezren éltek, a megoldás összesen 370 milliárd forint megtakarítást eredményezett. A 2011 szeptemberében bevezetett árfolyamgátnál szintén 170 ezer belépő volt, az érintettek mintegy 60 milliárd forint kamat megfizetése alól mentesültek. Más lépések mellett megemlíthető még az eszközkezelő felállítása és a magáncsőd intézményének bevezetése is.

A kétezres években csak úgy öntötték a bankok a külföldi pénznemben nyilvántartott hiteleket. Nagy árat kellett fizetni
Fotó: REUTERS/Dado Ruvic

Ezután a 2015-ös elszámolás már tömeges adósságcsökkenést hozott: 2015 tavasza és nyara között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint a háztartások devizahiteleinek tőketartozása 1700 milliárd forintról 50 milliárd alá csökkent, és újabb jelentős mérséklés volt, amikor nem sokkal később az autóhiteleknél is végbement a forintosítás. Az átváltás egyébként éppen időben történt, mivel a lépést követően nem sokkal – komoly meglepetést okozva – a svájci jegybank megszüntette a frank árfolyamának felső korlátozását, aminek hatására erőteljesen megugrott a frankárfolyam. Az akkori becslések szerint a forintosítás nélkül százmilliárdos nagyságrenddel nőhetett volna a devizaadósok kötelezettsége.

Mostanra kijelenthető, hogy a lakossági devizahitelezés megszűnt. Szigorúan véve ugyan van rá mód továbbra is, ám csak azok vehetnek fel euróban hitelt, akik euróban kapják a fizetésüket, ráadásul az átlagnál jóval magasabbat, vagyis tömegekről nincs szó.

A devizahitelek után a bankszakmában és a piacszabályozásban is a kamatváltozást tekintik a legnagyobb kockázatnak, különösen egy olyan hosszú távú megoldásnál, mint a jelzáloghitel. Az MNB ezért azt szeretné elérni, hogy a hitelfelvevők minél többen, minél hosszabb időre rögzítsék szerződésük kamatozását. Ez rövid távon többletköltséget jelent a változó kamatozású hitelekkel szemben, azonban elkerülhetetlennek látszik a kamatok emelkedése, ekkor viszont egyből bejön a rögzítésből az, amit rövid távon a változó kamatozáson lehetett volna nyerni. Arról nem is beszélve, hogy így az ügyfelek és a bankjuk is jó előre kiszámítható feltételrendszerben gondolkodhatnak.