Import helyett önellátás

Ellentétes véleményeket lehetett hallani az önellátás és az importáram létjogosultságáról egy keddi eszmecserén. Süli János, a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős tárca nélküli miniszter a belföldi erőművi kapacitások bővítése és a versenyképességet támogató alacsony energiaárak mellett érvelt. Az árampiaci kereskedés hatékonyságáról, a villamos energia importjában rejlő lehetőségekről beszélt Felsmann Balázs, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke a Fókuszban című rendezvényen.

– Az 1960-as, 70-es évek nagy erőművi beruházási programja részeként épült létesítmények egy-két évtizeden belül kikerülnek a termelésből – mondta nyitóbeszédében a paksi atomerőmű két új blokkja tervezéséért, megépíté­séért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter. Süli János hozzáfűzte: nemcsak a paksi atomerőmű négy blokkja, de a lignittüzelésű, illetve olaj- és gáztüzelésű egységek is az élettartamuk vége felé járnak. Ezek pótlása pedig elengedhetetlen, tekintettel a villamos energia iránti igény stabil növekedésére.

Igaz, a 2008-as válság miatt 6,5 százalékos visszaesés volt tapasztalható e téren, ezért lehetett gondolni akkoriban arra, nem jelent problémát, ha a beruházások kezdete kitolódik. Ám a recesszióból kilábalva folyamatossá vált az éves szintű, átlagosan 1,5 százalékos növekedés. Ráadásul az európai erőműpark nagy része közel egy időben fog elöregedni, vagyis az importra sem alapozhatunk olyan mértékben, mint jelenleg. A lehetőségekhez képest önellátó áramtermelés egyik alapja a nukleáris, a másik pedig a megújuló (ezen belül a nap- és a biomassza) energia lehet, a két kategória pedig nem egymás ellensége, csupán a megfelelő egyensúlyt kell megtalálni – hangsúlyozta a miniszter.

Az import pedig jó lehetőség, nem ördögtől való Felsmann Balázs szerint. A szövetség elnöke jelezte: azért vásárolnak a kereskedők külföldről áramot, mert olcsóbb, mint a belföldi termelésű. Felsmann nem foglalt állást arról, hogy szükséges-e a Paks II beruházás, meglátása szerint a kérdés az, hogy a két új blokk tulajdonosa milyen áron értékesíti majd azt az áramot, amit 90 százalék feletti kihasználtsággal termel az erőmű.

Hozzátehető mindehhez, hogy az Európai Bizottság számításai évi 7,35 százalék átlagos hozamot mutattak ki a Paks II-projektnél, importra pedig – ahogyan az kedden is elhangzott – hosszú távon nem feltétlenül lesz lehetőség az európai erőművek elöregedése és várható leszerelése okán.