Fantáziának nevezi a The New York Times egyik véleménycikkében azt a reményt, hogy a jövő villamosenergia-igényének fedezete száz százalékban megújuló forrásból származzon. Azzal együtt, hogy a szél- és a napenergia hasznosítása egyre olcsóbbá válik – írják az amerikai napilapban –, nem állnak rendelkezésre minden pillanatban, az áramtárolás megfelelő módjára pedig még a láthatáron sincs a megoldás.
Németország például, amely mindent feltett a megújulókra, kevés eredményt ért el a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, és a lap számításai szerint ha a német ütemben váltana szénmentes technológiára a világ, az száz évbe telne. Még akkor is, ha nem nyugdíjaznák az atomerőműveket, ahogyan azt a berlini vezetés tette. Márpedig a szén-dioxid-mentes áramtermelés megoldása kritikus fontosságú, tekintettel arra is, hogy világszerte egyre nő a villamos energia iránti igény a fejlett, még inkább a fejlődő országokban. Németország ellenpéldájaként a cikk a svéd és a francia megoldást mutatja be.
A két ország ma minden kilowattóra áram előállítását kevesebb mint tizedannyi karbonkibocsátással oldja meg, mint a világátlag. Ezt a nukleáris energia hasznosításával teljesíthetik, ráadásul kevesebbet is fizetnek az áramért, mint a német lakosok. Mindkét ország kevesebb mint két évtized leforgása alatt cserélte le szénerőműveit atomerőművekre, vagyis azok az országok tisztították meg a széntől az áramtermelésüket a leggyorsabban, amelyek nukleáris energiára váltottak – állapították meg a cikk szerzői.
