Válságállóbb lett Magyarország

A kedvező hozamot biztosító és könnyen elérhető új lakossági állampapír júniusi elindításával a háztartásoknál lévő állomány öt év alatt megduplázódhat. A belső megtakarítás erősödésével tovább csökkenhet a magyar gazdaság külső sérülékenysége. Barcza György, az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója szerint az elmúlt években hazánkban végrehajtott intézkedések azt eredményezték, hogy sikerült a magyar állampapírpiacon is elérni a közép-európai, alacsony államadósságú országokban jellemző adottságokat.

„Meg kell találni azt a hozamszintet, amelynél hajlandók megmozdulni a lakossági befektetők” Fotó: Teknős Miklós

– Az ingatlanalapok ugyanakkor nagyon népszerűek. Mekkora konkurenciát jelentenek az állampapírok számára?

– Az ingatlanalapok jelenlegi, tíz százalék körüli hozamával az állampapír­piac nem tud versenyezni. Az utóbbi időszakban jelentős összegek vándoroltak az ingatlanpiacra, amely azonban ciklikus, öngerjesztő jellegű. Idővel várhatóan lelassul, és akkor jelentős összegek kezdik majd keresni a helyüket a befektetési piacon. Az állampapírpiac pedig, amely a legbiztonságosabb befektetési helyszínnek számít, mindig nyitva áll a háztartások előtt.

– Sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy Magyarországon milyen jelentős a lakossági állampapírpiac mérete. Hogyan alakult ez ki?

– A program, amely a hazai kisbefektetők körében kezdte népszerűsíteni az állampapírokat, 2012-ben indult. Akkor az államadósságnak mindössze két százalékát finanszírozta a lakosság. Ez az arány aztán évről évre mintegy 30-40 százalékkal növekedett, ma már a GDP-hez mérten húszszázalékos. Ebben egyébként világelsők vagyunk, magunk mögé utasítva Nagy-Britan­niát vagy éppen Máltát. Nemzetközi összehasonlításban jellemzően 3-5 százalékos ez az arány.

– Jót jelent ez a húszszázalékos mutató?

– Igen, mert stabilizálja az államadósságot. A húszszázalékos mérték feljebb srófolásának pedig azért van értelme, mert abból visszafizethetjük a devizatartozást.

– Mennyi idő alatt lehet felszámolni a devizaadósságot?

– A devizaarány a 2011. év végi 52 százalékról 2018-ra 23 százalékra csökkent, a kormány célja, hogy ezt az arányt tovább mérsékelje. Amennyiben nem térünk le a jelenlegi pályáról, és az éves lejáratokat nézzük, akkor optimális esetben 2025-re 3 százalékra csökken a devizaarány az államadósságon belül. A kalkulált 5800 milliárd forint nagyjából ellentételezi is a meglévő devizatartozás abszolút nagyságát.

– Ezzel akkor világviszonylatban még inkább egyedülállók leszünk. Volt már példa hasonló esetre a gazdaságtörténetben?

– Kanadában, az 1950-es években hasonló helyzet alakult ki. Az észak-amerikai országban a II. világháború után gyakorlatilag nem volt állampapírpiac, amelyet az ottani kormány annak érdekében hizlalt fel mesterségesen, hogy a legbiztonságosabb helyről, belülről finanszírozhassa az államadósságot. A lakossági állampapírpiac erőteljes jelenléte az adósságkezelésben két évtized múltán kezdett csökkenni, amikor a pénzügyi piac fejlődésével és az adósság apadásával átálltak a nagybani finanszírozásra. Az utolsó lakossági papírt néhány évvel ezelőtt bocsátották ki.

– A magyar háztatásoknál hatalmas mennyiségű lakossági készpénz-, illetve látra szóló betétállomány parkol. Mit lehet ezzel kezdeni?

– Amikor gyakorlatilag nulla a betétek kamata, nem éri meg a lakosságnak betétben tartani a pénzét. Ám az óvatosság mindig fontos szempont, így az emberek egy része nem otthon tartja, hanem mégis inkább a pénzügyi szolgáltatókhoz viszi a megtakarításait, és látra szóló betétben, folyószámlán hagyja lekötetlenül.

– Kamatot viszont így sem kapnak a megtakarítók, miközben megjelennek például a számlavezetéshez kapcsolódó költségek.

– Éppen ezért kell ügyesen megtalálnunk azt a hozamszintet, amelynél már megmozdulnak a lakossági befektetők, de mégsem kerül túl sokba a költségvetésnek. Akár a 0,25 százalékpontos változásnak is jelentős hatása lehet. A pszichológiai küszöb viszont valahol az inflációs cél környékén van, a három százaléknál. Négyéves tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a lakossági befektetők jelentős része úgy gondolkodik, ha ezt el tudja érni, az már nyereséget hoz.

– Mekkora forgalomnövekedést várnak június elsejétől az állampapírpiacon?

– A kedvezményes termék bevezetésének nyilván érezni lehet majd a pozitív hatását. Az emberek most talán elkezdtek kivárni, és lehet, hogy április–májusban csendesebb lesz a piac. Június­tól viszont jelentősen növekedhet a kereslet, hiszen akkortól a 15 százalékos kamatadót már nem kell megfizetni.

– Mindenesetre Matolcsy György jegybankelnök legutóbbi bejelentése és a monetáris tanács által meghirdetett pálya a várakozásokkal ellentétben mégsem ígér egyhamar komolyabb szigorítást és kamatemelési lépéseket. Ez viszont jót tehet az állampapírpiaci befektetések népszerűségének. Számítottak erre a forgatókönyvre?

– A jegybank függetlenül döntött.

– A döntésük akkor is az állampapírpiac malmára hajtja a vizet. Főleg egy kedvezményes konstrukció bevezetése előtt, amely bőséges készpénzvagyonnal rendelkező, lakossági befektetőket céloz meg.

– Öt éve módszeresen egyre vonzóbbá és vonzóbbá tesszük az állampapírokat. Nem arra várunk, hogy az egyik befektetési forma a másik rovására gyarapodjon, legfeljebb arra, hogy az egyik növekedése lassuljon kissé. Az állampapír alapvetően a középtávú megtakarításokat szolgálja. A nagy kihívás az, hogy a rövid távú megtakarítások piacára be tudjuk-e vezetni az állampapírokat.

– A nemzetközi hitelminősítők hogyan fogadják az államadósság finanszírozásának átrendeződését?

– Számukra az a fontos, hogy van még egy vásárló a piacon, amely önálló befektetési döntéseket hoz. Ez eggyel biztonságosabb piacot jelent. Az adósságkezelés szempontjából inkább azt emelném ki, hogy azzal, amit az elmúlt években végrehajtottunk Magyarországon, sikerült a nagybani piacon elérnünk az alacsony adóssággal rendelkező közép-európai országok állampapírpiacának adottságait. A teljes államadósságon belül a devizaadósság állományát leszorítottuk 20 százalékra, a lakosság által finanszírozott hányad eléri a 25 százalékot, ami azt jelenti, hogy a maradék 55 százalék az úgynevezett nagybani rész. Ez 40 százalékát adja a GDP-nek, ami hasonló a cseh, lengyel, szlovák nagybani állampapírpiacok méretéhez.

– Ez volt a cél?

– Bíztunk a pozitív folyamatokban: a stabil piacokban, az alacsonyabb hozamokban. Mára eljutottunk odáig, hogy a magyar és a lengyel pálya között nincs különbség, mindkettőt 2,71 százalékos tízéves hozam jellemzi. Stabilan a visegrádi országokhoz hasonló hozamszintjeink vannak. Jó példa erre, hogy a gyenge német gazdasági adatok megjelenése után az eurózónában emelkedni kezdtek a hozamok, a magyar piac azonban már nem őket követte. Nálunk inkább csökkentek a befektetők dönté­seit befolyásoló felárak. Azaz a befektetők bíznak bennünk, már nem tartják kockázatos piacnak a magyart.

– Ez mennyire fontos üzenet a lassuló világgazdasági környezetben?

– Több mint fontos. Azt üzenjük, hogy a küszöbön álló lassulás dacára ma már Magyarország is van olyan válságálló, mint Lengyelország és Csehország. Felzárkóztunk tehát, és válságállóbbak lettünk a korábbiakhoz képest.