Szeged szabad királyi városában járunk, 1869-et írunk, amikor is Pick Márk bejegyezteti termékbizományos üzlet ipargyakorlási szándékát. A 26 éves, ambiciózus fiatalember akkor még búza- és paprikakereskedéssel is foglalkozik, aztán Dél-Itáliában megismerkedik a hagyományos szalámikészítéssel, és miután az Alföldön addigra általánossá vált a mangalicatenyésztés, arra gondol, hogy abból akár szalámit is lehetne előállítani. Az ötlet olyannyira beválik, hogy azzal cégét, az egykori Pick Márk Szalámi- és Hentesárugyárat egy máig jövedelmező pályára állítja.
A szegedi Pick-gyárban a tegnapi jubileumi sajtótájékoztatón egy képzeletbeli időgép segítségével meg is idézték Pick Márkot, akiről azt is megtudhattuk, hogy tehetségét két fia, Pick Jenő és Pick Móric is örökölte: szorgalmuknak és újításaiknak köszönhetően a kis családi vállalkozás hamarosan középvállalattá fejlődött, amely az országban elsőként alkalmazott ipari hűtéstechnikát. Ez lehetővé tette, hogy egész évben gyártsák a nem véletlenül erre a névre keresztelt téliszalámit, megsokszorozva ezáltal a termelési kapacitást.
Sutka László, a Pick vezérigazgatója ekkorra teszi a cég első aranykorát. A világháborúkat a szegedi cég is megsínylette, 1945 után pedig a család és a cég sorsa elvált egymástól, a Pick-utódok többsége külföldre vándorolt. Az üzemet 1950-ben államosították, ám a konvertibilis valutának számító termékkörnek köszönhetően töretlenül fejlődött, és míg külföldön egyre ismertebbé vált, itthon csak pult alól lehetett hozzájutni – idézte fel a nem túl dicső időket a vezérigazgató. Mindenesetre tény, hogy az egykori szalámi manufaktúra az 1970-es évekre jelentős húsipari vállalattá vált, amit a rendszerváltás során a többi magyar vállalathoz hasonlóan, ám sokaktól eltérően példaértékű sikerrel privatizáltak. – Az 1990-es évekre datálható a cég második aranykora: a Pick, amely egy vállalatcsoportot hozott létre a széthulló élelmiszeripar tagjaiból, rendkívüli módon megerősödött. Jelenleg a Csányi Sándor birtokában álló Bonafarm-csoport része, ezzel ismét családi tulajdonba került.