Régi olasz kisvárosok építészetén tanulmányozható igazán, mit jelent forró, mediterrán vidéken lakóházat építeni. Vastag kőfalak, a kicsiny ablakok előtt méretes zsalugáterek vagy spaletták. A háznak ugyanis a hőt kell tartania: a téli, tavaszi hűvösséget a nyári forróság idejére, majd a nyár végi hőt minél tovább az ősz során. Hja, botor európai elődeink még mit sem tudtak a műanyag hőszigetelés áldásos hatásairól. Ehhez képest mi dívik ma hazánkban? Óriási üvegfelületek, lapos tetők, vékony falakra pakolt több tíz centiméteres hőszigetelések, „útban lévő”, „nem olyan szép” fák kivágása. Közben a zsalugáter ódivatúnak, megmosolyogtatónak számít. Modern megoldás persze van lapos tetőnél is hőszivattyús, elektromos vezérlésű szellőztetőrendszer képében – súlyos milliókért.
Az ingatlanszakértő szerint nem kizárt, hogy az érzékelhető klímaváltozás hatására a jövő slágere inkább az északi tájolású, naptól védettebb, árnyékos lakás lesz. És talán az is, hogy az olykor őrült mód zajló szigetelés mellett a hagyományos építészeti tudásunkat is felelevenítjük.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!