Azért jó a minimáldizájn, mert annyi hatás éri az embert nap mint nap, hogy a lakásában már nem szeretne ingereket – ezt a mai lakberendezőkre sajnos oly jellemző „ars poeticát” egyik fiatal képviselőjük fogalmazta meg. Helyben vagyunk. Letisztult formák, funkcionális tárgyak, egysíkú, legfeljebb harsány színekkel feldobott belterek a mai lakástól elvárt jellemzők. Szinte bármerre, bárkihez fordulunk, ezt is kínálják nekünk. Monotonságot, kockaformákat, antracitszürkét és persze kütyüket és okosmegoldásokat. Ha pedig valami mást szeretne az ember, jóformán bolondnak nézik, akit mutogatni kellene.
Ma állítólag az egyéniségek korát éljük, a modern kapitalista szemlélet mégis hajaz a kommunizmuséra: tömegterméket tömegeknek. Akik „letisztult” bútorokkal, ultramodern berendezési tárgyakkal irodát csinálnak a lakásukból, valóban ingerszegény, de úgy is mondhatnánk, sivár környezetet hoznak létre maguknak. S a mai, a monitorok és a kütyük virtuális világába menekülő tömegember aztán – noha állítólag nem szeretne ingereket odahaza – mégis folyamatosan ingerekkel bombázza magát.
„Tulajdonképpen tehát már nincs is »világ«, csupán egy széttört univerzum töredékei léteznek, végtelenül sok, többé vagy kevésbé semleges »hely« formátlan tömege, amelyek között az ember az ipari társadalomban zajló élet kötelezettségeitől hajtva ide-oda mozog.” Mircea Eliade mutatja be ezzel a szent eltűnését, az instrumentalizálódást, az iparosodást. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy vannak helyek, amelyek minőségileg különböznek a többitől, s ilyen lenne mindenekelőtt az otthonunk. „Mindezek a helyek még a teljesen vallástalan ember számára is megőrzik sajátos, »egyedülálló« jelentőségüket: magánvilágának »szent helyei«. Mintha ilyen helyeken még a nem vallásos ember számára is olyan valóság nyilatkoznék meg, amely elüt a mindennapi létezésének valóságától.”
Roger Scruton fogalmazza meg, hogy a szépséggel otthont teremtünk. De felvetődik a kérdés: hogy lesz úgy a lakásból, a házból otthon, ha minden díszítést egyszerűsítünk, mindenben csak a praktikumot látjuk? Mert végül így válik egy melegséget sugárzó kályha, egy könyvekkel teli polc, egy nagymamától örökölt míves tálalószekrény fölöslegessé a modern lakásban.